Egy egész flotta megy a Marsra 2020-ig

A következő években nagy forgalom várható a vörös bolygón: a legújabb amerikai menetrend szerint 2013 végén egy keringőegység, 2016 elején az égitest belső folyamatait vizsgáló leszállóegység, 2020-ban pedig ismét egy rover indul külső bolygószomszédunk felé. A NASA eközben több európai vezetésű küldetésbe is bekapcsolódik.

Jelentős részben a Curiosity eddigi sikerének köszönhetően a Mars a teljes évtizedben kiemelt fontosságú célpont lesz az Egyesült Államok űrtevékenységében. Az ehhez szükséges középtávú stratégia elemeit John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának vezetője ismertette az Amerikai Geofizikai Szövetség most zajló konferenciáján.

Az Obama elnök által is támogatott program kidolgozása a nemzetközi bolygókutató közösség javaslatainak figyelembe vételével történt. Ennek részletei szerint a NASA majdnem minden lehetséges alkalommal küldene űrszondát a Marshoz - vagyis az indítási ablaknak nevezett, kb. 26 földi hónaponként ismétlődő periódusokban.

A következő ilyen alkalommal, 2013 novemberében a MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN) keringőegység startol, amely elsősorban a bolygó gázburkának felső rétegeit tanulmányozza majd, hogy alaposabban megérthessük a légkör és az ősi vízkészlet elvesztésének, valamint az éghajlat fejlődésének múltbeli folyamatait.

Az iskolabusz-méretű MAVEN elnyúlt pályán kering majd a Mars körül

A bolygó belső szerkezetéről és geológiai aktivitásáról is szeretnénk többet tudni, ezért a 2016-os indítási ablakban egy leszállóegység kezdheti meg bolygóközi utazását a Mars felé. Az InSight (Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport) elnevezésű szerkezet landolás után egy helyben marad majd a felszínen, s érzékeny geofizikai műszereivel többek között a "marsrengések" előfordulását, valamint a mélyebb rétegek hőáramlását vizsgálja. Mindezeken keresztül pedig új részletekkel bővítheti majd a kőzetbolygók kialakulására vonatkozó általános elméleteinket.

Az InSight leszállóegység egyik legfontosabb műszere a kb. 5 méter mélységig lehatoló hőáramlás-mérő lesz

Az amerikai fejlesztések mellett az Európai Űrügynökség (ESA) is dolgozik a három részből álló ExoMars-küldetésen, amelyet eredetileg a NASA-val közösen terveztek végrehajtani, ám 2012 elején az Egyesült Államok - pénzügyi okok miatt - visszalépett. Az Orosz Űrügynökség viszont bekapcsolódott a programba, ezért az utóbbi hónapokban úgy tűnt, hogy az ExoMars európai-orosz együttműködéssel valósul majd meg. Ehhez képest kedvező fordulat, hogy John Grunsfeld tájékoztatása szerint mégis lesz amerikai részvétel a programban, de a korábbi elképzeléseknél azért kisebb jelentőségű: a 2016-ban indítandó Trace Gas Orbiter és demonstrációs leszállóegység fedélzetén az Electra telekommunikációs eszközöket, a 2018-ra tervezett ExoMars roverben pedig az asztrobiológiai laboratórium egyik kulcsfontosságú berendezését adja a NASA.

Ez a visszafogott mértékű részvétel részben azzal is magyarázható, hogy a NASA ekkor már az évtized végén indítandó "2020 Science Rover" néven említett leszállóegység fejlesztésén dolgozik majd, amely méretében és felépítésében egyaránt hasonlít majd a Curiosity kialakításához, landolása pedig a rendkívül sikeresnek bizonyult "égi daru"-módszerrel történik majd. A jelenlegi becslés szerint kb. 1,5 milliárd dollár költségvetésű küldetés tudományos célkitűzéseit még korai lenne pontosan meghatározni, mivel a Curiosity kutatómunkája - s remélt felfedezései - jelentős mértékben befolyásolhatják azokat. Éppen ezért még a rover műszereiről sem lehet biztosat tudni, s a NASA nyitottan fogadja az ezzel kapcsolatos szakmai javaslatokat.