Egy éve volt a terror hét perce a Marson

Kereken egy éve, hogy a hatkerekű Mars-járó, minden idők legfejlettebb bolygókutató szerkezete, a Curiosity landolt a Mars felszínén.

2012. augusztus 6-án percről percre követhették olvasóink, ahogyan a NASA vadonatúj landolási technikával letette a Mars felszínére az eddigi legfejlettebb bolygókutató űrszondát, a Curiosityt. A küldetés egyik legfontosabb, technológiai jellegű célkitűzése ezzel máris teljesült: bebizonyosodott, hogy az új, a korábbiaknál sokkal finomabb leszállási módszer tökéletesen működik, és a jövőben így embereket is el lehet juttatni a Marsra.

A landolást az irányítók "a terror hét percének" nevezték, olyan sok volt benne a buktató. Végül minden tökéletesen sikerült: a fékezőernyő kinyílása és a hővédő pajzs leválása után bekapcsolódtak az ereszkedőegység fékezőrakétái, hogy önmagát irányítva megközelíthesse a leszállóhelyet, majd működésbe lépett az „égi daru” berendezés, amely egy kb. 7,5 méter hosszúságú kábelrendszerrel gurulóképes állapotban leengedte a járművet a felszínre, végül pedig több száz méterrel távolabb repült, és becsapódott Forrás: NASA

Egy éve a NASA-nál is izgultak a landolás sikere miatt Forrás: AFP/Brian van der Brug

Az elmúlt egy évben a Curiosity a küldetés fő tudományos célját is teljesítette: kimutatta, hogy múltbeli, vizes állapotában a leszállóhely akár a földi baktériumokhoz hasonló élőlények számára is lakható volt. A következő képsorozatban az első év néhány fontos pillanatát villantjuk fel.

A science-fiction író Ray Bradbury tiszteletére elnevezett leszállóhely és az első gurulás keréknyomai a Gale-kráter aljzatán:

Forrás: NASA

A Gale-kráter oldalfalán látható, eróziós völgyhöz hasonló alakzat látványa űrtörténelmi jelentőségű, mert ez az első olyan felszíni kép, amelyet leszállóegység készített egy másik égitest múltbeli vízfolyása által létrehozott formáról:

Forrás: NASA

Az összecementált konglomerátum-kibukkanás lekerekített formájú kavicsai azt jelzik, hogy a leszállóhely törmelékanyagának egy részét folyó víz görgetéssel szállította a területre:

Forrás: NASA

A robotkar törmeléklapátjával végzett első mintavétel nyoma a felszínen és az apró szemcsés felszíni törmelék elhelyezkedése az eszközben:

Forrás: NASA

Az első anyagvizsgálati eredmények közzétételét – a küldetés tudományos vezetőjének nagyszabású felfedezést említő nyilatkozata alapján – egy hónapos találgatás előzte meg, s végül az derült ki, hogy a Curiosity egyszerű szerves molekulákat azonosított kis mennyiségben: klórtartalmú szénvegyületeket, például klórmetán (CH₃Cl) és kloroform (CHCl₃) gázokat. Ám ezek biztosan nem élettevékenységre utalnak, hanem a vizsgálat során keletkeztek, a felszíni törmelékanyagban már korábban kimutatott perklorát-vegyületek kémiai reakcióinak termékeként. Ráadásul a széntartalmuk akár földi szennyeződésből is származhat, ami esetleg a kalibrációs tesztek során maradt a műszer belsejében.

Forrás: NASA

A mérések azt is bizonyítják, hogy a légkör felső rétegeiből jelentős gázmennyiség szökött el a bolygóközi térbe. Erre utal a szén-dioxidot alkotó szénatomok nehezebb, ¹³C-izotópjának kb. 5%-os többlete és a nagyobb tömegű ³⁸Ar-izotóp dúsulása a becsült kezdeti mennyiségeikhez képest, valamint a marsi vízgőz deutérium/hidrogén arányának földinél magasabb értéke is, ami szintén a nehezebb deutérium-izotóp alsólégköri koncentrálódásával és így relatív kisebb mértékű veszteségével magyarázható.

A Curiosity önarcképét a robotkaron működő kamera különböző helyzetben készített felvételeiből illesztették össze, a robotkar kitakarásával. A bekeretezett rész a Földön kívüli kőzetfúrással végzett első mintavétel (s mellette a próbafúrás) helyét jelöli:

Forrás: NASA

A rover 2013. február 8-án végezte el az űrkutatás történetének első távvezérelt kőzetfúrási műveletét, szürkés árnyalatú agyagos törmeléket hozva felszínre. Ebben különböző oxidáltságú kénvegyületeket sikerült azonosítani, ezek kémiai úton történő egymásba alakulása, a kemoszintézis akár valamilyen primitív múltbeli élettevékenység energiaforrása is lehetett. Továbbá nitrogén, hidrogén, oxigén, foszfor és szén jelenléte is kimutatható, vagyis a Gale-kráter nedves aljzata egykor lakható volt a földi baktériumokhoz hasonló élőlények számára:

Forrás: NASA

Egy földi évvel a megérkezése után a szerkezet délnyugat felé gurul, közeledve elsődleges vizsgálati célterületéhez, az Aeolis-hegy oldallejtőjén felszínre bukkanó szulfátos agyagrétegekhez. Eddig összesen több mint 1,5 kilométert haladt a felszínen, a tervezett mintavétel helyét pedig előreláthatólag 2014 tavaszán éri majd el:

Forrás: NASA

Itt szulfáttartalmú agyagrétegek bukkannak a felszínre, s a földi analógiákat figyelembe véve éppen ezekben lehetett a legnagyobb esély a feltételezett múltbeli élőlények szerves maradványainak megőrződésére.