Hatalmas csóvát remélünk a napsúroló üstököstől

Jó formában bukkant elő a Nap mögül az ISON, és kérlelhetetlenül közeledik a csillag felé. Ilyen méretű üstököst ilyen kis naptávolságban fél évszázada nem figyeltek meg, ezért senki nem tudja, mi várható pontosan 2013 végén.

A fél éve az évszázad üstökösének kikiáltott ISON az elmúlt két hónapban elrejtőzött a csillagászok szeme elől, mert a Földről nézve éppen a Nap átellenes oldalán tartózkodott. A NASA kezdeményezésére az űreszközökkel dolgozó, valamint a földi hivatásos és amatőr csillagászok összehangolt észlelési kampányt (Comet ISON Observing Campaign, CIOC) indítottak a nem mindennapi égitest megfigyelésére.

A CIOC egyik vezető kutatója, Carey Lisse a képek és más mérések alapján úgy véli, hogy az üstökös magját naponta 1 millió kg gáz és 54,4 millió kg por hagyja el. Átmérőjét legfeljebb 4,8 km-esnek becsülik, tömege 3 millió és 3 milliárd tonna között lehet.

A Hubble-űrtávcső még április 30-án fényképezte le az ISON-t. A környező csillagmezőről színes kép készült, az üstököst azonban gyors mozgása miatt csak egy színszűrővel tudták megörökíteni, így fekete-fehérben látszik a képen Forrás: NASA

Az üstökös november 28-án 1,16 millió km-re halad el a Nap izzó felszíne fölött (ez nagyon kis naptávolságnak számít, vagyis az ISON egy úgynevezett napsúroló üstökös). Látszó fényessége ekkor a teliholdét is elérheti, így a nappali égbolton is láthatjuk.

Egészen más kategória

Az ISON nemcsak rendkívül szoros napközelsége miatt különleges, hanem azért is, mert igencsak messziről jön. Nagyon elnyúlt ellipszispályáján az üstökösmagokból álló Oort-felhőből érkezik, vagyis a legtávolabbi bolygók pályáján messze túlról. Eddig soha nem sikerült még közvetlenül az Oort-felhőből jövő és ilyen szorosan a Nap közelében elhaladó üstököst részletesen tanulmányozni. A remélhető látvány mellett az ISON érdekes tudományos felfedezéseket is ígér.

A Nap mögül augusztusban előbukkant üstökös fényessége 2 magnitúdóval elmarad ugyan az év eleji várakozásoktól, ez a késés azonban még 2013 első felében jött össze. Vagyis az elmúlt két hónapban már a várakozások szerint fényesedett az ISON, ami jó jel.

„Nem tartom drámainak a két magnitúdós elmaradást, mert ez egy egészen más kategória. Ilyen méretű üstököst ilyen kis naptávolságban az 1960-as évek óta nem figyeltünk meg, ezért senki nem tudja, mi várható pontosan. Annyi azonban bizonyos, hogy ha a mag egészben eléri a napközelséget, akkor ott rengeteg anyagot fog leszakítani róla a napsugárzás és az árapályerők, és hirtelen további nagy felfényesedés is lehetséges. Ez történt 2011 decemberében a Lovejoy-üstökössel, ám annak magja jóval kisebb, körülbelül fél kilométeres volt eredetileg” – mondta az Origónak Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa.

A Lovejoy csóvája gyönyörű látvány volt a felfényesedés után (lásd korábbi cikkünben), bár sajnos Magyarországról nem lehetett megfigyelni. Ha az ISON is hasonlóan viselkedik a napközelség után, akkor ennél is hosszabb és fényesebb csóvában gyönyörködhetünk decembertől, hosszú heteken át.

A Lovejoy-üstökös Forrás: NASA

Még a Mars mellől is figyelik

Az első űreszköz, amelyik megfigyelte az ISON-t, a NASA EPOXI (korábbi nevén Deep Impact) űrszondája volt. Még januárban 150 felvételt készített az akkor még különösen halvány, 5 csillagászati egység távolságban lévő üstökösről. Augusztus-szeptemberben még további észleléseket hajtanak végre vele, ezt követően viszont a szonda csak 2014-ben tudja újra megfigyelni az ISON-t – feltéve, hogy az üstökös túléli a közeli találkozást a Nappal. Novemberben, amikor az ISON elrepül a Nap közelében, a Merkúr körül keringő Messenger űrszonda lesz különösen kedvező pozícióban a megfigyeléséhez.

Bekapcsolódik majd a megfigyelésekbe a Mars körül keringő Mars Reconaissance Orbiter (MRO) űrszonda is. Annál is inkább, mert az ISON szeptember végén, tehát még az üstökös napközelsége előtt, mindössze 11 millió km-re repül el a Marstól. Hatszor közelebbről veheti tehát szemügyre az MRO az üstököst, mint mi a Földről (földközelsége december 26-án várható, bolygónktól 64 millió km-re halad el). Az MRO két műszerével is készítenek majd képeket (HiRISE és CRISM), ám mivel ezeket a Mars felszínének fényképezésére optimalizálták, az expozíciós idők beszabályozása érdekében augusztus végétől próbamegfigyeléseket hajtanak végre.

Csak helyszíni észlelés nem lesz

A szórványos megfigyelések után szeptembertől beindul az észlelési nagyüzem. Az űreszközökhöz magaslégköri ballonok és kutatórakéták csatlakoznak, amelyek a földi légkör (nagy része) fölé emelkedve figyelik az egyre fényesedő üstököst. Természetesen a munka oroszlánrésze a nagy földi távcsövekre hárul, de több feladatot is az amatőrcsillagászokra osztottak ki az augusztusi konferencián.

Egy dolog hiányzik majd: a helyszíni vizsgálatok űreszközökkel. Annak idején (1986) a Halley-üstököst több űrszonda is megközelítette, de erre most nem lesz mód. A Halley-üstökös visszatérésének helyét és idejét már évszázadok óta tudták a csillagászok, az ISON-t azonban csak bő egy évvel a napközelsége előtt fedezték fel, és ennyi idő nem elég egy űrszondás küldetés előkészítéséhez.