Agyonnyomta az égbolt a magyar fotóst

2013.10.15. 12:46

A hihetetlen gazdagságú déli égbolt alatt csak kapkodta a fejét Fényes Lóránd asztrofotós, akinek felvétele a nap képe lett a NASA-nál.

Az amerikai kormány továbbra is áll, de a net egyik legnépszerűbb tudományos-ismeretterjesztő oldala, a nap csillagászati képe (APOD) a NASA-tól továbbra is megy, csak most egy kicsit trükkösebb címeken, például itt. Ha erre rákattintunk, ezt a képet látjuk, ami nemcsak szép, de azért is érdekes, mert magyar asztrofotós készítette:

A Nagy Carina-köd. A kép nagyobb változatban a NASA-nál láthatóFotó: Fényes Lóránd

A nyersanyag egy óragépes mechanikán elhelyezkedő, egyedi építésű 200/800-as Newton-távcsővel készült. Az 49 db 2 perces expozíciós idővel (ISO800 érzékenységgel) rögzített képkockát egy asztrofotózásra átalakított tükörreflexes fényképezőgép érzékelője gyűjtötte össze.

„A felvétel Namíbiában készült júniusban, egyedi építésű 200/800-as asztrográffal, SynScan vezérlésű SkyWatcher EQ-6 Pro mechanikán. A fotózott objektum a híres Nagy Carina-köd, az égbolt egyik legfényesebb, már szabad szemmel is látható ködössége. Hihetetlen gazdag régió, extra nagy felbontásban sikerült megörökítenem, talán ezért is választotta a NASA az APOD-ra” – írta Lóránd kedden az Origónak.

A felvételek a Khomas-felföldön, Namíbiában készültek. „A mi öreg kontinensünk lassan teljesen elmerül a fényszennyezés tengerében, de vannak még közel érintetlen tájai a világnak. Ahol az ég olyan, ahogy az ipari forradalom előtt bárhonnan láthattuk volna. Nem néhány pislákoló csillag és a legjobb esetben is enyhén derengő Tejút, hanem maga a pulzáló világűr, aminek monumentalitása már-már agyonnyomja a szemlélődő halandót” – írja Fényes Lóránd egy beszámolójában.

Naplemente a Khomas-felföldönFotó: Fényes Lóránd

Az NGC katalógusban a 3372 besorolást kapó Nagy Carina-köd négyszer nagyobb, mint az itthonról is jól látszódó, jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik, -60 fokos deklinációja miatt a déli féltekéről figyelhető meg igazán, Magyarországról nem észlelhető. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza.

Maga a köd egy porból és gázból álló felhő. Központi átmérője is jóval több, mint 200 fényév, de a belőle kiinduló halvány szálak 300 fényév távolságig is elnyúlnak. Hatalmas kiterjedése miatt több egyedi területre is felosztják. Első csillagai mintegy 3 milliárd évesek, és egy hideg molekulafelhő összesűrűsödése révén jöttek létre. A csillagok között az ismert legnagyobb tömegű O3 színképtípusú csillagok néhány példánya is megtalálható. Érdekesség, hogy ezt a csillagtípust először éppen a Carina-ködben fedezték fel.

A terület egyik legismertebb tagja a már említett Eta Carinae szuperóriás. Valójában kettőscsillag, nagyobbik csillaga 100 naptömegnél nehezebb, társa 30 naptömeg körüli. A kettős rendszert sűrű anyagfelhő veszi körül, mely az Eta Car kitörése során ledobott gázokból áll. A kitörés fénye 1840-ben érte el a Földet. A legújabb infravörös észlelések alapján tudjuk, hogy a Carina-köd egyes részei, a csillagszéltől hajtva, eltérő irányban mozognak. Sebességük a becslések alapján elérheti a 828 000 km/h-t. Az intersztelláris felhők ekkora sebességgel bekövetkező ütközése olyannyira felforrósítja az anyagot, hogy az nagyenergiájú röntgensugárzást bocsát ki.

Visszatérve a fotózás helyszínéhez: „A magyar éghez szokott észlelő és fotós az első napokban nem is tudja, hova kapjon, mit nézzen, annyi az élmény. Az ég lüktet, él, minden szegmense szabad szemmel észlelhető. Galaxisok, halmazok, ködös és hatalmas égi porfelhők azonosíthatók mindenféle segédeszköz nélkül. A déli égbolt közel minden objektuma felkereshető. Távcsővel az élmény megsokszorozódik, már-már fotografikus látvány fogad minket az eszköz okulárjába tekintve” – írja Fényes Lóránd.

A képet a Tejút sávja szeli kettéFotó: Fényes Lóránd

„A csillagászati észlelés mellett a helyszín adja magát az asztrotájképek készítéséhez is. A Jupiter–Vénusz–Merkúr bolygók szép együttálláshoz sajátos hátteret adott a szavanna növényvilága és a naplemente által festett színorgia.”

Fotó: Fényes Lóránd

„Az asztrofotózás szerelmeseinek a terület maga a Kánaán. Az éjszaka erősen csökkenő hőmérséklet kiváló lehetőséget nyújt a hosszú expozíciók készítésére, hisz az alacsony üzemhőmérséklet zajmentes képeket tesz lehetővé. A légkör nyugodtsága, vibrációmentessége egészen tiszta részletek megörökítését teszi lehetővé.”

Az expedíción készült asztrofotók és beszámolók a www.pleiades.hu oldalon olvashatók. 2012-ben kategóriagyőztes lett Fényes Lóránd felvétele az Elefántormány-ködről az Astronomy Photographer of the Year pályázaton.

Fényes Lóránd az Origónak korábban elmondta: a csillagászat már gyermekkora óta érdekli, de első távcsövét csak felnőttként, 2010-ben vásárolta. A Piliscséven élő asztrofotós számára a Pilis vonulatai a budapesti fényszennyezés legalább egy részét kitakarják, így a zenit a főváros viszonylagos közelsége ellenére is jól fotózható a lakhelyéről.