Magyar planetárium a világ végén

2014.05.01. 20:01

A világ legnagyobb forgógömbös planetáriuma az USA-ban, Wisconsin állam Isten háta mögötti vadonjában működik. Tízévi munkával egyedül építette fel egy magyar származású férfi. Az éggömböt úgy függesztette fel, mint az atombombát a B-52-es bombázóban.

A közel hét méter (22 láb) átmérőjű, üreges gömb belső felületére több mint ötezer csillagot festett fel – egyenként, kézi munkával – az alkotó, Frank A. Kovac. A különlegesen jól foszforeszkáló festékkel felfestett csillagok nagysága a fényességükkel arányos, így a gömb a szabad szemmel látott éjszakai égbolt látványát nyújtja. A planetárium 2007 óta működik, a gép tehát forog, de az alkotó nem pihen, mert azóta Frank Kovac az intézmény igazgatója és egyben egyetlen alkalmazottja.

Évente átlagosan 4500 látogató zarándokol el a Chicagótól öt óra autózásra fekvő, mindössze 364 lakosú Monicóba, hogy a 12 dolláros belépő ellenében meghallgassa Kovac másfél órás előadását és megnézze az égbolt forgását. Mindez abból a könyvelőzetesből derül ki, amely az amerikai amatőr csillagászok 1929 óta megjelenő magazinja, a Sky & Telescope júniusi számában jelenik meg nyomtatásban.

A most 48 éves Frank Kovac Chicagóban nőtt fel. Édesapja, a Magyarországról kivándorolt kétkezi munkás, az idősebb Frank vezette be fiát a csillagos ég rejtelmeibe. Rendszeresen elvitte őt a chicagói Adler Planetárium műsoraira, és távcsövet vásárolt neki. A fiú később saját maga is épített egy 25 centiméter átmérőjű tükrös távcsövet. Tizenéves korában hálószobája falára festette a csillagos eget, ugyancsak fényvisszaverő festékkel. Amikor a család Wisconsinban, a városi fényektől távol töltötte a nyarat, végleg beleszerelmesedett a csillagos égbe. Csillagász szeretett volna lenni, de a matekkal hadilábon állt, ezért gépkezelőként helyezkedett el szülővárosában.

Bombafelfüggesztés

Az élete akkor változott meg, amikor beállt a légierő kötelékébe. Előbb azonban kedvező áron megvett egy nagyobbacska erdős földet a szolgálati helyétől 250 km-re lévő Monico mellett – a semmi közepén. A terület kiválasztásánál egyetlen szempont volt: az éjszakai égbolt koromsötét legyen. Felépítette a házát és egy kis csillagvizsgálót, ahonnan hol egyedül, hol a barátaival, vendégeivel gyönyörködött az égboltban. 1996-ban azonban az egyik nyári estén felhős volt az ég, ami csalódást okozott az aznap odalátogató cserkészcsapatnak. Akkor pattant ki az ötlet a fejéből: planetáriumot kell építeni. Tudta, hogy nagy fába vágja a fejszéjét, de úgy gondolta, ha apránként építi fel, akkor győzni fogja erővel – és persze pénzzel.

Készül a planetáriumForrás: Frank Kovac

Felvázolta a terveket: a Monico 45 fokos földrajzi szélességének megfelelően megdöntött üreges gömböt, amelyben egyszerre 25 ember fér el, akik a gömb „déli” részén vágott nyíláson keresztül tudnak a belsejébe jutni. 1997-ben kezdte el az építkezést, több tízezer órát dolgozott az épületen. A gömböt először hajlított PVC-csövekből készítette el, de azok a kemény wisconsini télben rideggé váltak, eltörtek, a gömb pedig összeomlott.

Rétegelt falemezek bizonyultak nyerőnek, amelyeket keresztirányban szegecselt fémszalagokkal fogott össze. 2001-ben csak nagy szerencsével úszott meg egy súlyos balesetet, amikor a gömböt tartó hevederek eleresztettek, és az egész szerkezet összeomlott. Kovac elbizonytalanodott, de nem adta fel, és egy hónap alatt kijavította, ami összetört. Visszaemlékezve a légierőnél szerzett tapasztalataira, úgy gondolta, hogy azt a megoldást alkalmazza a gömb felfüggesztésére, amellyel a B-52-es bombázókban a nukleáris fegyvereket rögzítik.

Szerelés közben...Forrás: Frank Kovac
...és a kész vetítőteremForrás: Frank Kovac

A korszerű planetáriumokban alkalmazott vetítőberendezés vásárlását nem engedhette meg magának, ezért úgy döntött, hogy – gyerekkori hálószobája mintájára – felfesti a gömb belsejére a csillagokat. Olyan festéket választott, amely órákig foszforeszkál, miután közönséges lámpákkal megvilágítja. A gömb belső, polisztirol burkolatára felrajzolta az égi koordinátarendszert, majd a világító festékkel egyenként felfestette a Monico egén szabad szemmel látható csillagokat. A bolygók számára mozgatható szerkezeteket készített. A Tejút elmosódott sávját szivaccsal vitte fel a gömbre. Állványról és létráról, hol állva, hol fekve öt hónap alatt készült el a festéssel.

Az égbolt lenyűgözően élethűre sikeredett, egyetlen szépséghibája, hogy – a valósággal ellentétben – a festék tulajdonsága miatt minden csillag egyforma színűnek látszik. A gömböt változtatható sebességű villanymotor forgatja. A planetárium építésével szinte segítség nélkül, egymaga megbirkózott. Ezután jött azonban a neheze: meg kellett szerezni a nagyközönség számára történő működtetéshez a hatósági engedélyeket. Ehhez már segítséget vett igénybe, csatornázni kellett, gondoskodni az elektromos és a csővezetékekre vonatkozó előírások betartásáról és – amin kis híján az egész projekt megbukott – lehetővé kellett tenni a gömbbe a behajtást kerekesszékkel. Kovac azonban ezt is megoldotta.

Könyv készül a sztoriból

A Kovac PlanetariumForrás: Frank Kovac

A planetáriumot az azóta már elhunyt édesapjáról nevezte el Kovac Planetariumnak. Az avató sajtótájékoztatón 2007-ben elmondta, hogy a munka kilenctizedét ő maga végezte, alkalmanként segítettek csak be a barátai, a rokonai és szerződéses alvállalkozók. Az előadásokon így mutatkozik be: „Frank Kovac vagyok, én terveztem és építettem meg a világ legnagyobb, mechanikus, forgó gömb planetáriumát”. A honlapján található térkép így igazít útba: „Kovac Planetarium, ahol körülötted forog az univerzum”.

A történet regénybe illő. Így gondolta ezt két milwaukee-i újságíró, Ron Legro és Avrum D. Lank, akik könyvet írnak Kovac és planetáriuma történetéről, megjelenését 2015-re tervezik. A Kovac Planetárium történetéből az első részletet – egy hosszabb bemutató írást – a Sky and Telescope-ban közlik júniusban.

A forgó éggömböknek hosszú múltjuk van. Németországban 1664-ben készült el a vízzel hajtott, három és fél tonnás, 3,1 méter átmérőjű Gottorp Éggömb, a modern planetáriumok őse, amely 24 óránként egyszer fordult körbe, eredetijét Szentpétervárott őrzik. 1758-ban Cambridge-ben (Massachusetts, USA) Roger Long készített egy hat méter átmérőjű gömböt. Az öt méter átmérőjű, már villanymotorral mozgatott (!) Atwood-gömböt 1913-ban Chicagóban tervezte dr. Wallace Attwood, ma is működik az Adler Planetárium múzeumában. Mindnél nagyobb a hét méter átmérőjű, kéttonnás, villanymotorral forgatott Kovac-féle planetárium.

Frank Kovac saját építésű planetáriumábanForrás: Frank Kovac