Napfény fújta vitorlást küldenek az űrbe amerikai bolygókutatók

Magánadományokból gyűjtött össze több millió dollárt egy kaliforniai bolygókutató társaság, hogy ismét kipróbálják, milyen sebességet lehet elérni Föld körüli pályán egy harminc négyzetméternél is nagyobb vitorlafelülettel.

Hogyan lehetne elérni, hogy az űreszközöknek ne kelljen üzemanyagot vinniük magukkal? Úgy, hogy magát a napfényt, pontosabban a Nap kibocsátotta fotonokat használjuk fel a meghajtásra, pontosan úgy, ahogy a mozgó levegőt több évezrede használjuk vitorlás hajók mozgatására. 2016 áprilisában ilyen napszél hajtotta eszközt küld az űrbe egy amerikai bolygókutató társaság, a kaliforniai székhelyű The Planetary Society (TPS).

A LightSail nevű objektumot a SpaceX űrkutatási vállalat Falcon Heavy rakétája fogja Föld körüli pályára állítani. A mindössze harminc centiméteres űreszközhöz négy hatalmas, összesen 32 négyzetméteres, ultravékony vitorla tartozik. A tervek szerint a rakéta előbb a Prox-1 nevű űreszközt állítja pályára, amely néhány héttel később később kilövi a napvitorlást. Ezüstösen csillogó szárnyai miatt a LightSail a Földről is látható lesz majd:

Elképesztő sebesség viszonylag kis költséggel

A projektet magánadományokból és a TPS tagjainak felajánlásaiból finanszírozzák. Az űrkutatással foglalkozó, 1980 óta működő civil szervezet egyik alapítója a legendás amerikai csillagász, Carl Sagan volt. A TPS azt közölte, hogy több mint négymillió dollárt gyűjtöttek össze, de a fellövés költségeit az Egyesült Államok légiereje (USAF) és a Georgiai Műszaki Egyetem fizeti. Az USAF 2013-ban írt ki versenyt olyan űreszközök megtervezésére, amelyekkel kis méretű műholdakat lehet pályára állítani, továbbá más űreszközöket lehet ellenőrizni. A verseny győztes megoldása a Prox-1 volt.

A napvitorlával meghajtott űreszköz nem mai ötlet, nem is most próbálják ki először, de eddig nem értek el vele átütő sikert a gyakorlatban. A japán Ikarusz űreszköz 14 méter hosszú vitorláját 2010-ben tesztelték. A NASA Nanosail-D-jét 2011-ben állították pályára, míg az Arthur C. Clarke sci-fi szerző egyik novellájáról elnevezett Sunjammer 2015 elején következik.

Az űrkutatókat azért érdekli ez a típusú meghajtás, mert például egy 400 méter széles vitorlával szerelt eszköz 2,1 milliárd kilométert tudna megtenni egy év alatt. Ez azért számít soknak, mert a legkülső bolygó, a Neptunusz 4,545 milliárd távolságban kering.