Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az 1999. július 23-án felbocsátott Chandra volt a harmadik a „Nagy Obszervatóriumok” sorában. Az első a látható fény tartományát kutató Hubble űrteleszkóp volt, másodikként a gammatartományban működő Compton űrtávcső került sorra. A röntgentartományban kutató Chandrát az infravörös tartományban dolgozó Spitzer űrtávcső követte, teljessé téve a NASA űrtávcsöveinek családját. Az űrtávcsövek a földi légkör zavaró hatása nélkül tudják tanulmányozni célpontjaikat, olyan színképtartományokban is, amelyek a Föld felszínéről nem elérhetők. Másrészt egy-egy objektum mást árul el magáról a különböző színképtartományokban, így minél több tartományban vizsgálják, annál teljesebb képet kapnak róla.
A nagy energiájú röntgensugárzást észlelő Chandra több területen szerzett elévülhetetlen eredményeket. Tanulmányozta a csillagok pusztulása után keletkező maradványokat, megfigyelte a Tejútrendszer középpontjában található szupernehéz fekete lyuk környékét, valamint számos más fekete lyukat is talált szerte az univerzumban. A Chandra hozzájárult a sötét anyag vizsgálatához is, például a galaxisok körüli gázanyag mozgásának vizsgálatával.
A NASA azzal ünnepli az űrtávcső születésnapját, hogy híres szupernóva-maradványokról – Rák-köd, Tycho, G292.0+1.8 és 3C58 – közölt új felvételeket. A szupernóvák nagy tömegű csillagok felrobbanásával keletkeznek. Az egykori csillag anyaga gyorsan táguló por- és gázfelhőt képez, ez a szupernóva-maradvány.
A szupernóva-maradványok gazdagok nehezebb kémiai elemekben, amelyek részben az egykori csillagban, részben a robbanás során keletkeztek. Így alakultak ki azok a nehezebb elemek is, amelyek a Földet és a saját testünket is alkotják. A vérünkben lévő vas, a csontjainkban lévő kálcium, az oxigén, amit belélegzünk: mind olyan elemek, amelyeket ősi csillagok "gyártottak le", hogy aztán egy hatalmas robbanással szétszórják őket az űrbe.
A Tycho az egyik legismertebb szupernóva-maradvány. Nevét az objektumot négyszáz éve felfedező dán csillagászról, Tycho Brahéről kapta. A gyönyörű, szimmetrikus formában terjeszkedő köd a szupernóva-maradványok tökéletes példája. A felrobbant csillag két, nagy erejű lökéshullámot hozott létre, amelyeknek a sebessége meghaladja a hangsebesség ezerszeresét.
A fenti felvételt is ezek a folyamatok teszik színessé. A külső lökéshullám egy gyorsan mozgó, nagy energiájú elektronburkot hozott létre (a képen kék színű), a belső lökéshullám pedig több millió Celsius-fokra hevítette az elpusztult csillagból származó törmeléket (a képen piros és zöld színű). A Chandra adataiból kiindulva arra is van bizonyíték, hogy a Tycho lökéshullámai a kozmikus sugárzás egyik forrását képezik.
A nagyjából húszezer fényévre található objektum egyike annak a három szupernóva-maradványnak a Tejútrendszerben, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak oxigént. Az oxigénben gazdag szupernóvák már régóta a kutatás középpontjában állnak, mivel ezek az objektumok a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemek elsődleges forrásai. A nehéz elemek központi szerepet töltenek be a fémben gazdag bolygók és csillagok, valamint az élet alapjait képező komplex vegyületek keletkezésében.
Ezt a szupernóva-maradványt kínai csillagászok figyelték meg először 1054-ben. A Rák-köd középpontjában található nagy sűrűségű, rendkívül gyorsan forgó neutroncsillag (pulzár) a szupernóva elődcsillagának maradványa. A pulzár szünet nélkül bocsát ki magából nagy energiájú részecskéket.
A 3C58 egy 1181-ben megfigyelt szupernóvának a maradványa. Közepén – a Rák-ködhöz hasonlóan – egy gyorsan forgó neutroncsillag látható, amelyet gyűrűszerűen vesz körbe a röntgensugárzást kibocsátó anyag.
