Ezért kutatja egy szegény ország a Marsot

A MOM űrszondát India saját fejlesztésű, PSLV hordozórakétájával a sriharikotai Satish Dhawan Űrkozpontból indította a Mars felé

India űrprogramja számára a Mars kutatása csak hab a tortán. Betetőzése annak a sok évtizede tartó erőfeszítésnek, amelynek köszönhetően a világ második legnépesebb országa az űralkalmazások területén jelentős eredményeket ért el.

A közelmúltban háromnegyed évi utazás után sikeresen Mars körüli keringési pályára állt az indiai Mangalyaan (hindi nyelven „Mars hajó”) vagy más néven Mars Orbiter Mission (MOM, Mars körül keringő küldetés) nevű űrszonda. Ezzel egy újabb ország, India kapcsolódott be a vörös bolygó kutatásába.

Minden idők legolcsóbb marsszondája

A szonda egyelőre elnyúlt ellipszis alakú pályán kering a Mars körül. 15 kg tömegű hasznos terhe öt tudományos műszert tartalmaz, Lyman-alfa fotométert, metánszenzort, kvadrupól tömegspektrométert, termikus infravörös képalkotó spektrométert és három színben dolgozó kamerát. A szonda fő feladata a Mars légkörének és felszínének átfogó vizsgálata, elsősorban a kémiai összetétel megállapítása. Kiemelt jelentőségű feladata a metán nyomainak keresése. A Mangalyaan minden idők legolcsóbb marsszondája. A küldetés 73 millió dolláros költségvetéssel készült, ami alig több mint tizede a nem sokkal előbb a Marshoz érkezett, amerikai MAVEN 671 milliós költségvetésének.

India űrszondája már a Mars körül kering. A képen az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) laboratóriumában még a 2013. november 5-i indítást megelőző ellenőrzést végzik Forrás: ISRO

Magyar részvétel

Számunkra az indiai Mars-programmal kapcsolatban fontos információ, hogy a Marsról érkező adatokat az indiai földi állomásokon olyan berendezésekkel veszik, amelyek bizonyos elektronikus egységeit a legnagyobb magyar űripari cég, a Bonn-Hungary Elektronikai Kft. készítette. A cég évtizedek kiváló üzleti kapcsolatokat ápol az űrelektronika területén az Indiai Űrkutatási Szervezettel (ISRO), ennek köszönhető, hogy a nemzeti büszkeségük szempontjából jelentős küldetéshez is Magyarországról vásárolták az elektronikus egységeket.

Az indiai Mars-szonda földi vevőállomásain ilyen, és ehhez hasonló, a magyar Bonn-Hungary Elektronikai Kft. által készített mikrohullámú elektronikus egységek működnek Forrás: Bonn-Hungary Elektronikai Kft.

Nem a MOM India első tudományos űrszondája, hiszen a Föld körüli térséget már korábban is elhagyták, a Chandrayaan–1 szonda 2008–2009-ben a Hold körül keringve végzett kutatást. Sőt, India első, saját készítésű műholdja is tudományos célokat szolgált, az 1975-ben pályára állított – elsősorban technológiai kísérletnek szánt – Aryabhata műhold röntgencsillagászati, aeronómiai és napfizikai kísérleteket végzett. Az Aryabhatát még szovjet hordozórakétával állították pályára, azóta azonban ezen a területen is nagyot fordult a világ, mint ahogy az indiai űrtevékenységnek sem a kutatás a fő profilja.

Nem előzhetnek meg bennünket

Űrtevékenységük filozófiáját az indiai űrprogram atyjának tekintett Vikram Sarabhai (1919–1971) indiai fizikus, az ISRO alapítója fogalmazta meg. Ezekhez a gondolatokhoz mindmáig hűek maradtak: „Egyesek megkérdőjelezik egy fejlődő ország űrtevékenységének létjogosultságát. Számunkra azonban nem lehet kétséges a cél. Nem vehetjük fel a versenyt a gazdaságilag fejlett országokkal a Hold és a bolygók kutatása vagy az emberes űrrepülés területén. Meggyőződésünk azonban, hogy ha jelentős szerepet akarunk játszani a népek közösségében, akkor senki sem előzhet meg bennünket a korszerű technológiák alkalmazásában az emberek és a társadalom valós problémáinak megoldásában.”

India 1975 óta már 75 műholdat (köztük két űrszondát) juttatott a világűrbe. Nagy többségüket saját rakétáival, de a hordozóeszközök közt a szovjet/orosz rakéták mellett az európai Ariane-t vagy az amerikai űrrepülőgépet egyaránt megtaláljuk. A műholdak többsége – Sarabhai gondolatai szellemében – a távközlés, a távérzékelés, a meteorológia és a navigáció területén működik. A távközlési programok közül különösen jelentősek az India elmaradott térségeinek felzárkóztatását célzó, műholdas távoktatási programok. Az Edusat műhold 2004-es felbocsátásával új korszák kezdődött a műholdas távoktatásban, jelenleg 35 000 osztályteremben kapcsolódnak a rendszerhez, az általános iskolától az egyetemig az oktatási rendszer minden szintjén.

Az INSAT távközlési műholdak geostacionárius pályán keringnek, 1983 óta 24 ilyen műhold került pályára, közülük 10 jelenleg is működik. A 10 műhold 168 transzpondere a távközlési kapcsolatok biztosításán és a műsorszóráson kívül időjárás-előrejelző és katasztrófa-figyelő, valamint kereső-mentő funkciókat lát el. A műholdas távgyógyászati hálózathoz az ISRO adatai szerint 375 kórház kapcsolódik, közülük 305 távoli, vidéki területeken fekvő kórház, 13 mobil állomás és 57, a legkiválóbb berendezésekkel és orvosokkal ellátott, nagyvárosi kórház, ahonnan műholdas kapcsolaton keresztül tanácsokkal látják el a kis, vidéki kórházak orvosait.

Indiának 2014 nyarán 14 aktív műholdja dolgozott geostacionárius pályán, amelyek távközlési, műsorszóró, meteorológiai és navigációs feladatokat láttak el. Ugyanekkor alacsony Föld körüli pályán 10 távérzékelési műholdjuk dolgozott Forrás: ISRO

A távérzékelés alkalmazásait nem kevesebb mint 17 nagy területen művelik, az erdőgazdálkodástól a tengeri halászatig. Az IRS (Indian Remote Sensing) műholdak a világon az egyik legnagyobb műholdas távérzékelő rendszert alkotják. Ezen kívül India saját műholdas navigációs rendszert is fejleszt, IRNASS néven, míg a GAGAN az amerikai GPS-hez nyújt a pontosságot növelő szolgáltatást. Az ISRO szervezetébe számos kisebb-nagyobb űrközpont tartozik. A rakétaindításokat végző központon és a követőantennák hálózatán kívül több központban foglalkoznak a műholdak fejlesztésével, illetve az adatfeldolgozással és tudományos kutatással.

Saját hordozórakéta-család

Átfogó és kiterjedt űrprogramja végrehajtásához India saját hordozórakéta-családot fejlesztett ki. 1980-ban a Rohini műholdat már a kis indiai SLV (Satellite Launch Vehicle) rakéta állította pályára. Továbbfejlesztett változata az ASLV 1992-ben startolt először. A közepes teljesítményű PSLV-vel (Polar Satellite Launch Vehicle) már 620 km magas napszinkron pályára akár 1750 kg hasznos teher is feljuttatható. A 44,4 méter magas, 295 tonna induló tömegű rakétával eddig már 70 műholdat állítottak pályára, 30 indiait és 40 külföldit. A 414 tonnás GSLV rakéta 2001 óta nyolcszor indult a világűrbe, bár az indítások közül csak öt volt sikeres. Ettől függetlenül folyik a GSLV Mark III rakéta fejlesztése, amellyel 4,5–5 tonnás távközlési műholdakat is geostacionárius pályára tudnak majd állítani.

A MOM űrszondát India saját fejlesztésű, PSLV hordozórakétájával a sriharikotai Satish Dhawan Űrkozpontból indította a Mars felé Forrás: ISRO

A PSLV hordozórakéta különböző változataival rendszeresen állítanak pályára külföldi műholdakat. 1999 óta 13 alkalommal emelkedett a PSLV rakéta a világűrbe úgy, hogy más országok műholdjait vitte magával. Ily módon 18 ország 40 műholdja áll ezzel az indiai rakétatípussal pályára, közülük a két legnagyobb a 350 kg-os olasz Agile és a 300 kg-os izraeli Tecsar voltak, a legkisebbek pedig 1 kg-os CubeSatok voltak. Évekkel ezelőtt a Masat–1 indításakor is komolyan szóba került az indiai hordozórakétával történő indítás lehetősége, később azonban az európai Vega rakéta kedvezőbb opciónak bizonyult.

India saját fejlesztésű hordozórakéta-családja Forrás: ISRO

Az emberek javára folytatott űrprogram képébe nyilván nehezen illik bele a Mars kutatása. A program meghirdetésekor érték is bírálatok az indiai kormányt, mert így közvetve például az évi több száz millió fontos brit segély egy része is olyan programokba folyik, amelyek nem szolgálják közvetlenül az emberek javát. Hasonló bírálatok hangzottak el akkor is, amikor az ISRO vezetője megpendítette, hogy önerőből elindítanának egy emberes űrrepülést célzó programot, amit a fejlett országok többsége sem tart saját részére finanszírozhatónak. Ezeken a látványos területeken azonban magától értetődően sokat nyomhat a latban az ázsiai versenytárs államokkal folytatott rivalizálásban az erősebb pozíciók megszerzése.