Kozmikus találkozások a Vénusszal

A Vénusz a Nap és a Hold után az égbolt harmadik legfényesebb égiteste

A tavasz folyamán fényesen ragyog az alkonyati égen a szerelem istennőjének bolygója, a Vénusz. A virágba boruló természet felett érdemes az égre is egy pillantást vetnünk!

Virágzó cseresznye és a szerelem istennője

A Magas-Bakony területe hazánk egyik legjobb minőségű csillagos egével rendelkezik, mivel a nagyvárosok fényeitől viszonylag távol esik. Fokozottan érvényes ez a Kőris-hegy környékére, ahol a virágzó vadcseresznyefák (Prunus avium) eszményi környezetet teremtenek az asztrofotózás számára. A melléklet kép közepén a Vénusz fénylik, míg a baloldalon, a Kaszás konstelláció (csillagkép) tér nyugovóra, és fejezi be hosszan tartó téli vándorútját az égen.

A Vénusz a Nap és a Hold után az égbolt harmadik legfényesebb égiteste Forrás: Ladanyi Tamas

Szerelmi háromszög gémeskúttal és a Fiastyúkkal

Április emlékezetes momentuma volt, amikor a planéta közvetlenül a Fiastyúk (Pleiadok) mellett haladt el, mintegy két és fél fokra megközelítve a csillaghalmazt. Az égi együttállások - azaz fényes égitestek látszólagos közelségei - mindig látványos események, de inkább vizuális élményt produkálnak, mintsem tudományos jelenőséggel rendelkeznének. Az alábbi felvétel a tihanyi Belső-tó kulisszájánál készült, és a település emblematikus horizontja felett ábrázolja az említett párost.

Mesebeli látvány a tihanyi Belső-tó felett fenségesen ragyogó bolygó Forrás: Ladanyi Tamas

Érdekes légköroptikai jelenség

Az expozíció pillanatában a Vénuszt egy légköroptikai jelenség, úgynevezett párta vette körül, ami színes gyűrűként mutatkozott. A látványos effektus kialakulását a légkörben aktuálisan jelen levő apró vízcseppek okozzák, amelyek felületén az összetett fény elhajlást szenved és színeire bomlik. A fenti fotóból kinagyított részletképen az említett jelenség – a Fiastyúk csillagainak társaságában – jól megfigyelhető. A kép a nemzetközileg elismert Atmospheric Optics honlapon a nap felvételeként is publicitást kapott.

A Bika és az Esthajnalcsillag

Az idő előre haladtával a Hold is belépett a Bika (Taurus) csillagkép területére, ahol megközelítette a Hyadok nevű halmazt. A képen a csatárhegyi Szent Kereszt kápolna felett fénylő, hamuszürke fénnyel kiegészült holdsarlót vigyázza fentről az Esthajnalcsillag.

Sejtelmes hangulatot áraszt a kápolna felett ragyogó égitest Forrás: Ladanyi Tamas

A Vénusz, mint Esthajnalcsillag

Mivel a planéta maximálisan 47,8 fokra távolodik el a Naptól, ezért közvetlenül napnyugta után vagy napkelte előtt látszódhat, esti és hajnali „csillagként” is feltűnhet az égbolton. Innen ered az Esthajnalcsillag elnevezés. Az ókori görögök is két égitestnek hitték, így Heszperosz (napnyugati) és Foszforosz (fényhozó) néven is fennmaradt számunkra antik elnevezése. Később bebizonyosodott, hogy egyazon bolygóról van szó. A magyar népi elnevezések rendkívül gazdagok ebben a tekintetben, mivel fényességével „kalauzcsillagként”, azaz iránymutató csillagként is szolgált a pásztorok körében. Így este Vacsoracsillag, Esteli csillag, Álomhozó csillag, Alkonycsillag, hajnalban Hajnal csillag, Hajnal Hírmondója, Pitymalló csillag, Pirkadathozó névvel illeték elődeink.

A Vénusz az év folyamán továbbra is a nyugati horizont feltűnő objektuma marad; legnagyobb látszó fényességét július 12-ére éri el a maga -4,7 magnitúdójával. A következő látványos együttállására május 21-ig kell várnunk, amikor a vékony holdsarló közelségében lesz ismét megfigyelhető.

(A szerző további asztrofotói a www.astrophoto.hu honlapon tekinthetők meg.)