Egészen 1990-ig az Ötös- vagy Quintuplet-halmaznak még a létezéséről sem volt tudomásunk, mivel annyira közel (mintegy 100 fényévnyire) helyezkedik el a galaxisunk központjához, hogy a csillagközi por eltakarta előlünk.
Csak az infravörös észlelés fejlődésével sikerült megpillantani.
Az infravörös képeken „átragyognak” a porfelhőn a csillagcsoportosulás forró csillagai.
Az Ötös-halmaz két rendkívül ritka, fényes, kék változócsillagnak ad otthont:
a Pisztoly-csillagnak és a kevésbé ismert V4650 Sgr csillagnak.
Ha képzeletben egy vízszintes vonalat húz a kép közepén balról jobbra, akkor közvetlenül a vonal fölött látja a Pisztoly-csillagot a kép harmadánál.
A Pisztoly-csillag a Tejútrendszer egyik legfényesebb ismert csillaga, és nevét a Pisztoly-ködről kapta, amelyet ő világít meg, de amely nem látható ezen az infravörös képen. A Pisztoly-csillag pontos kora és jövője bizonytalan, de az elképzelések szerint szupernóvaként, sőt akár hipernóvaként végezheti egy-három millió év múlva.
A csillagcsoportosulásban még számos vörös szuperóriás található.
Ezek a csillagok a legnagyobbak a galaxisban, és hihetetlen sebességgel égetik el az üzemanyagukat,
amiből következik, hogy élettartamuk nagyon rövid. Jelenlétük arra utal, hogy a halmaz átlagos kora közel négymillió éves.
Jelen pillanatban ezek a csillagok éppen a szupernóvarobbanás határán állnak. Látványos haláluk folyamán hatalmas mennyiségű energiát bocsátanak majd ki, ami viszont fel fogja forrósítani a többi csillag közt lévő anyagot (port és gázt).
Ha a mostani megfigyelést összehasonlítjuk az Ötös-halmazról 1999-ben készült képpel,
akkor jól érzékelhetjük azt az ugrásszerű fejlődést, ami az infravörös érzékelésben végbement azóta a Hubble teljesítményében.