Algarve, Európa nyugati csücske

Portugália északi része hegyes-völgyes tájaival, napsütötte szőlőültetvényeivel meseszép. Ide, a portói bor vidékére a falusi turizmust kedvelők látogatnak szép számmal. Dél felé haladva, az ország középső dimbes-dombos tájjá szelídült részét olajfákkal és paratölgycsemetékkel beültetett síkvidék váltja fel. Még délebbre gyümölcsösök mentén több száz kilométeren elnyúló óceánparti strandokban ér véget Portugália. Az óceánt nézve megérti az ember, vajon miért a portugálok indultak elsőként felfedezőútra a távoli kontinensek felé.

Az enyhe, kellemes éghajlaton, közel az óceánhoz az emberek is kiegyensúlyozottak, nyíltak és könnyedek. Ez jellemző a portugálokra is, akik az évszázadok alatt a változatos kultúrák találkozásának és összhatásának köszönhetően nagyon barátságos és vendégszerető nép lettek. Azonban ami számukra a legfontosabb, az a szenvedély.

Vonzalmuk a természethez, az óceánhoz, vagy ahogy az ételeket és az italokat fogyasztják, ahogy élvezik az életet, ahogy szerelembe esnek, mind-mind hihetetlen szenvedéllyel véghezvitt cselekedetek. Szerintük a romantika mindenki számára, legyen az férfi vagy nő, fiatal vagy idős, egyaránt az öröm forrása. Tudják, hogy az életet élvezni kell: a lassú, ráérős ebédek, a délutáni lustálkodás szerintük mind a boldog élet velejárói. Egy tipikus ebéd nagy, baráti társaságban például akár két-három órás is lehet.

A társasági összejöveteleken vagy családi bulikon a hal és a tenger gyümölcsei és a boros mártásban készült fiatal kecskehús az egyik legnépszerűbb fogás. De ugyanilyen kedvelt étel a helyi szokások szerint készített szardínia, a Cataplana, az Arrosde Marisquo. Desszertként próbáljuk ki a tarta de natast (habos torta) és ne hagyjuk ki a bicát (erős kis eszpresszó) és a medronhót (eperpálinka)!

Az északon eltöltött napok után érdemes körülnézni délen is. Portugália legdélebbi tartománya és egyben legdélebbi szeglete Algarve.

Már a térképeken is jól látható, hogy Algarvét egy kereszt-hegyvonulat választja el a tőle északra található Alentejo tartománytól. Mint később kiderült, nemcsak természetföldrajzában, de történelmében és kultúrájában is teljesen más környezetbe érkezik az idelátogató. Valamikor régen az egész Ibériai-félszigetet a mórok uralták, és a mai Portugália területén Algarve tartomány maradt legtovább a befolyásuk alatt. Miután 1248-ban sikerült kiűzni mórokat, a portugál uralkodókat még sokáig úgy hívták, hogy Portugália királya és egyben Algarve fejedelme.

Az itteni építészetet - és sok egyebet- egyértelműen az arab hatás jellemzi mind a mai napig. A jellegzetes hófehér házak és a tetőn uralkodó gyönyörűen "csipkézett" kémények a berber és mór időket idézik.

Európában számos olyan ország van, ahol gyönyörű a tengerpart, és turisták ezrei nyüzsögnek. Algarve ebben a tekintetben is más. Itt nincsenek fizetős strandok, és nincsenek hering-módjára sütkérező turisták. A szabad strandok hosszan elnyúló partjai hol homokos, hol sziklákkal szabdaltak, itt-ott barlangokat rejtenek, másutt zegzugosak, ahol a lagúnák olyanok, mint egy-egy gondosan ápolt belső kert. Jóllehet Algarvét a legnépszerűbb tartományként tartják számon, a régió jóval több, mint puszta napfényturizmus. Kikapcsolódásra Lagos és Vilamoura nyüzsgő jachtkikötője vagy Albufeira nyújt módot, ahol egész éjszaka zajlik az élet. Akár aktív, akár passzív pihenésre vágyunk, a környék számos programot kínál.