Kedvenc görög szigeteink

Sajnos már kifelé megyünk a nyárból, de még most sincs késő, ha úgy döntünk, hogy külföldön szeretnénk kipihenni a fáradalmakat. Választhatjuk például a közeli görög szigetek egyikét is, s legyen akár ismertebb, vagy kevésbé felkapott, egy biztos: rosszul nem fogjuk magunk érezni.

Ha számba vesszük a nyaralás szempontjából legfontosabb igényeket, akkor három fő szempont szerint kell választanunk: olcsó legyen az utazás, ne legyen túl messze, mert nem bírjuk a repülést és az sem baj, ha nincs túlságosan nagy tömeg. A főszezon és a Seychelles-szigetek így kiesett, maradt valamelyik jól bejáratott közeli hely. De melyik legyen? Ha az ember nem irtózik a részeg angol turistáktól, akkor irány Korfu!

Korfu a Jón-tengerben helyezkedik el, Görögország északnyugati partjainál, 60 km hosszú és 20 km széles, szóval nem túl nagy. Az északi csücskéről jól látszik Albánia déli és Görögország nyugati része. Mehetünk repülővel, busszal, autóval.

A kifutópálya egy része a tengerben van, úgyhogy nem kell izgulni, ha landolás előtt néhány másodperccel még csak vizet lát az ember az ablakból. A csomagok megkeresése sem jár különösebb bonyodalommal, hiszen világosan elmondják, hogy kinek hova érkezik a motyója. Igaz, ezt kizárólag görögül teszik, de összesen két futószalag van, így a nagy számok törvénye alapján vagy ide, vagy oda. Be a tranzitbuszba, aztán irány a szálloda.

Mint bárhol máshol, itt is lakhatunk szállodában vagy apartmanban. Mindegy. Tisztaság van - a Balkánra nem épp jellemző módon -, és mindennel felszerelték a szállásokat. A szállodákhoz édesvízi medence is tartozik általában, amit bárki használhat, úgyhogy nincs nagy jelentősége.

Az, hogy melyik városban lakunk, gyakorlatilag mindegy is. Mindenhova el lehet jutni (autó, motor, hajó stb.) és el is kell menni. A fővárosban van a legnagyobb élet. Taverna taverna hátán, kávézó, kaszinó, diszkó, apartman tengerre néző, szomszédra néző. Sikátorok, kicsi terek, buzuki, szirtaki. Általában ouzót meg metaxát fogyaszt a korfui polgár. Sörben a Mythos nevű görög Kinizsit fogyaszthatjuk, de kaphatóak a jól megszokott hazai ízek is.

A főváros egy kicsi, de annál nyüzsgőbb városka, nyugdíjasoknak nem ajánljuk. A város házain jól látszik a több száz éves velencei uralom, inkább egy olasz kisvárosban érezzük magunkat, mintsem Görögországban. Pár kilométerrel arrább telepedett le egykor Erzsébet királyné, akinek valamiféle tüdőnyavalyája volt és a jó levegő meggyógyította. Az Achilleont Achilles iránti rajongása miatt építette, kilátással a tengerre természetesen. Az épület most múzeum. Délebbre haladva beleütközünk Benitsesbe, Moraitikába, Meshongiba. Ezek kicsi halászfalvak, ahol a zöldséges nénik még mindig drachmában számolnak, mert nem nagyon értik ezt az egész euró-hülyeséget. Sebaj, Apelliát rá!

A legizgalmasabb nevű falu kétségkívül Kritika, ahol viszont az égadta világon semmi sincs, mi is csak a neve miatt küzdöttük el magunkat idáig. Ami ez alatt van, az már... A sziget ezen déli részén már nem találunk angol nyelvű táblákat, itt már senki nem beszél semmilyen nyelven, és az euróról is azt hiszik, hogy valamiféle bélyeg. Azért érdemes ide leautózni, ha az ember megunta a turistaáradatot. A szigeten ennél délebbre már nehéz menni, úgyhogy irány észak. Ha a nyugati oldalon támadunk felfelé, akkor előbb-utóbb belebotlunk Lefkimibe. A falucska közelében egy Gerard Durrell nevű fickó élt (összegyűjtött egy halom tengeri herkentyűt a házában, ami most múzeum), és itteni élményeiről írta a Családom és egyéb állatfajták című örökzöldjét.

Kissé feljebb van Paleokastritia. Na hát ez gyönyörű. Hatalmas öböl, tenger, meg sziklába vájt szállodák. Ahogy haladunk észak, elérjük Sidarit, amely homokkőszikláiról nevezetes. Furcsa képződményeket produkál a természet. Az egyik öbölben található a "Canal d'amour", ahol apály idején át lehet úszni és akkor örökké szerelmes lesz az ember abba, akivel átússza. Úgyhogy csak óvatosan!