Magyar lélekvesztővel a Föld körül

Nem mindennapi utazásra indul egy 27 éves budapesti fiatalember, aki azt tervezi, hogy közel két év alatt egyedül körbehajózza a Földet. Ez önmagában még nem akkora újdonság, hiszen sokan - köztük magyarok is - vállalkoztak már hasonló útra, a terv különlegességét az adja, hogy a hajós egy parányi, mindössze 6 méter hosszú hajóval vág neki a kalandnak.

Parányi, világoskék színű kis vitorlás ringatózik a Hárosi-öböl vizén, s a hajót elnézve rögtön az jut az ember eszébe, hogy úristen, tényleg ezzel akar nekivágni? Első látásra azt gondolnák a laikusok, hogy még Trogirig sem jut az Adrián, nem hogy Francia Polinéziáig. Aztán, ahogy szóba elegyedünk az ifjú hajóssal, egyre inkább meggyőzzük magunkat, hogy tényleg lehetséges és akár még sikerülhet is neki. Az elszántság minden esetre megvan hozzá.

Méder Áron elmondása szerint tíz éves kora óta vitorlázik, ma már oktatja is a tudományt és gyerekkori álma volt, hogy egyszer majd saját hajójával körbehajózza a Földet. Az álom egy ideig tényleg csak álom maradt, bár a szakkönyvek és hajózási térképek egyre csak gyűltek a fiókban, a fiatalember pedig lelkesen szelte a habokat.

Aztán 2004 novemberében egyszer csak szembejött a megálmodott vitorlás, s bár kisebb, s kevésbé csillogó volt, sőt igazából ütött-kopott volt, de Áron elmondása szerint nem lehetett ellenállni neki. Gyorsan megvásárolta, így Carina a szülők újpesti házának kertjébe került, ahol elkezdődött a közel másfél évig tartó felújítás. Spórolt pénzből, apránként jöttek össze a különböző felszerelések, rádió, mentőtutaj, kötelek, s Áron nem győzi hangsúlyozni, mennyit köszönhet a barátoknak és ismerősöknek.

Carina végül 2006 tavaszára készült el, új kötélzetet, felújított motort kapott, megerősítették a hajótestet, napelemek és szélgenerátor is került rá, így már tényleg készen állt arra, hogy ismét vízre szálljon. A nevével egyező, Carina 19-es típusú kis vitorlást 1970-ben gyártották Svájcban és korábban a Zürichi- és a Bódeni-tavon vitorláztak vele, míg végül Magyarországra került. Tíz év után új tulajdonosa ismét levizsgáztatta, hajólevelet kapott és augusztus közepén vízre bocsátották a hárosi Duna-ágban, hogy felújítás utáni első métereit hazai környezetben tegye meg.

Mire e cikk elkészül, Carina és büszke tulajdonosa már az Adriai-tenger vízén ringatóznak, ahol a hajó első éles tesztelése és terhelése zajlik majd néhány héten keresztül. Az éjszakai és nappali vitorlázások során remélhetőleg semmilyen komolyabb hibára nem derül fény, de ha mégis, a tervezett szeptember 24-i indulás előtt még jut majd idő arra, hogy a szlovéniai Koper kikötőjében elvégezzék a szükséges javításokat.

Az indulás időpontja és az egyes szakaszok időzítése kiemelt fontosságú az expedíció szempontjából, ugyanis a hajó méretei miatt nem célszerű viharos időszakban útra kelni, s ügyelni kell - főleg a Csendes-óceánnál - a monszunos időszakok elkerülésére is. Méder Áron elmondása szerint bár a szeptember végi indulás nem a legideálisabb az Adriai- és a Földközi-tengeri szakaszok szempontjából, de novemberben mindenképpen a Kanári-szigetekre kell érnie, ahonnan ekkor indul egy, az Atlanti-óceán Barbadosig átszelő vitorlásverseny, amelynek mezőnyéhez szeretne csatlakozni. Az előre nem látható technikai megállók miatt az első nagyobb szakaszt épp ezért két hónaposra tervezi. A hajós a tervek szerint a partoktól távol, a nyílt vízen vitorlázik majd, hogy időt nyerjen, de csupán olyan távolságra, hogy probléma esetén egy napon belül valamelyik közeli kikötőbe érhessen.