Nápolyt látni

Nápoly alig háromórányi vonatútra van Rómától, de mintha egy teljesen más világba csöppenne az ember. Mindenütt tömeg, ricsaj, olasz léptékkel is kaotikus forgalom és lepusztultság. Mégis ez adja a város semmivel sem összehasonlítható egyedi báját. Ha igazi dél-olasz lazaságra, na és a világ legjobb pizzáira vágyik, ne hagyja ki!

Rómától délre, a Tirrén tenger partjánál húzódó Gaetai-öböltől kezdődik Olaszország délvidéke, a tulajdonképpeni "mezzorgiorno". Ezt a vidéket már görögök is értékesnek tartották, és mintegy 2700 esztendővel ezelőtt Nápoly közelében megalapították Magna Graeciá-t.

A görög telepesek a mai városhoz közeli dombon is tanyát vertek, amely később várossá duzzadt. A görögök a birtokba vett dombot és a környékét Paleopolisznak, azaz régi városnak nevezték el. Később - a rómaiak idejében - rohamos terjeszkedésnek indult a város, és annak határait egészen a tengerig tolták. A kiterebélyesedett Nápoly szinte új arcot öltött, ezért a rómaiak Neapolisnak, vagyis újvárosnak nevezték el.

A város a XIII. században indult ismételt virágzásnak, amikor Anjou Károly Nápolyt tette meg a Dél Olasz Királyság fővárosának. Nápoly - nagyszerű kikötője okán- egykor vezető kereskedelmi város volt. Ma inkább fejlett turisztikai központ és Dél Olaszország egyik elsőszámú turistacélpontja.

Ez nemcsak maga Nápoly szépségének és különcségének köszönhető, hanem fekvésének is, hiszen ha belegondolunk, innen karnyújtásnyira található Pompeji, Ischia, Capri és a Vezúv is. A sorrentói félszigeten pedig számos mór jellegű kisváros húzódik magasan a tenger felett a sziklaszirtekhez tapadva, mint amilyen Amalfi és Positano.

Nápolyi látnivalók

Nápoly ma is intenzíven terjeszkedik nemcsak területét, de lakosságának számát illetően is. Míg maga város másfélmillió lelket számlál, addig az elővárosokkal együtt-, amely körülbelül tizennyolc települést foglal magába- majd háromszor ennyit. A dél metropolisza tehát igen népes város: tízszer olyan sűrűn lakott, mint például Firenze, Nápoly óvárosa pedig egész Olaszország legsűrűbben lakott pontja.

A görögök által alapított négyszögletű város falai napjainkig fennmaradtak. A régi városfal által határolt eredeti városmagot három forgalmas út szeli keresztbe, amelyek a mai napig Nápoly fő ütőerét jelentik. Az Anticaglia utca, a Tribunali utca és a Benedetto Croce utca a turisták számára is érdekes.

Itt található a meglehetősen eklektikus stílusban épült Dóm, amelyben San Gennaronak, a város védőszentjének ereklyéit őrzik. Nápolyban egész kultusza van San Gennaronak akit a VI. században, a keresztényüldözés idején fejeztek le.

A Posillipo városrészben a védőszentről elnevezett templomban található az a kő, amin Gennaro-t lefejezték, és amin a visszamaradt vércseppek egy évben háromszor kivörösödnek, és újra folyékonnyá válnak. San Gennaro-t májusban, szeptemberben és decemberben ünneplik a nápolyiak és buzgó imádságaik nyomán indul meg a vércseppek "csorgása". A különösen babonás és vallásos nápolyiak hite szerint, amennyiben elmaradna a vércseppek csodája, úgy Nápolyra veszedelmes idők várnak.

A régi-új ütőér mentén található a város régi csatornarendszerének (Acquedotto) megmaradt darabjai. A csatornahálózat valójában régi bányajáratok mentén épült. A bányajáratok egész hálózattá terebélyesedtek nemcsak a város, hanem az egész térség alatt, mert az építkezéshez elengedhetetlen nápolyi sárgatufa készletekre egyre nagyobb szüksége volt a terebélyesedő városnak.

Ha elbámészkodnánk a nápolyi emberek között, akkor a legjobb helyszín a Galleria Umberto, ami manapság a legdivatosabb találkahely, ahol este randevúzni, nappal vásárolgatni szokás.

Érdekes látványosság a San Gregorio Armeno utca, ahol úgynevezett Bottégák sorakoznak. A Bottégák amolyan nyitott kézműves műhelyek, ahol ajándéktárgyakat, csecsebecséket vásárolhatunk. A Piazza Plebescito vagyis a Népszavazás Tere az egyik legérdekesebb történelmi helyszíne Nápolynak. 1860-ban Garibaldi ösztönzésére a nép itt ünnepelte az egységes Olaszország gondolatát mitöbb, meg is szavazta a csatlakozást.

Ha pedig a kötelező látványosságokon túl vagyunk, érdemes elvegyülni a legendás Santa Lucia negyedben, amely ugyan nem a legszebb része a városnak, de garantáltan eredeti nápolyi hangulatot áraszt. A kicsi, szűk utcákon sétálgatva szinte a múlt században érezheti magát az ember, leszámítva a követhetetlen, már-már kaotikus autó és kismotorforgalmat. Bár az útikönyvek szerint nem ez a legbiztonságosabb része a városnak - a motoros tolvajokra mindig fel kell készülni - semmiképp ne hagyjuk ki ezt a negyed, ha a városban járunk! Az élményt csak fokozza, hogy a világ legjobb pizzáit is kóstolhatjuk meg.

Szállás

Az egyik legideálisabb, úgynevezett budget hotel Nápolyban a Hostel of the Sun. Olcsó, és takaros szobáiban több ezren fordulnak meg évente. A szálló Nápoly központjában a kikötő szegletében található. Innen indulnak a tengerjáró katamaránok Szicíliába, valamint Capri és Ischia szigetére is. Szintén a közelben található a buszpályaudvar, és az Operaház is. A központi pályaudvarról az R2-es busz Garibaldi téri megállójában érdemes felszállni és Melisugro utcánál, épp a szállodával szemben kell leszállni. A szobaárak reggelivel 40 és 90 euró között mozognak.

Egy másik hasonló árkategóriás kellemes szálláslehetőség a történelmi belvárosban a Cavour téren található ízléses kisszálló. A Conte Cavour-hoz közel megtalálhatjuk a Nemzeti Múzeumot is.

Aki a helyi szokásoknak megfelelően a balkonról kívánja szemlélni a koraesti Nápoly zűrzavarát, azoknak melegen ajánljuk a Ceriglio utca 10-es szám alatt található háromcsillagos Hotel Executive-ot. A szállóban minden alapszolgáltatás elérhető, és ha megelégelnénk a város zaját, a hangszigetelt ablakok és falak nyugodt alvást biztosítanak. A szobák ára éjszakánként 60 és 80 euró között változhat.

A második világháború óta város legnépszerűbb nívós szállodája a négycsillagos, 131 szobás Grand Hotel Oriente. A szálloda a centrumban található, könnyen megközelíthető, s a tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a városra. Szobát 100 és 135 euró között foglalhatunk.