Hogyan mentsünk gorillákat?

Ki ne eszmélt volna már arra munka közben, hogy épp a következő szabadságig, utazásig hátralévő időt számolgatja magában és azt, hány napot kell még átvészelnie a főnök zavaró jelenlétében. A világon egyre többen vannak olyanok is, akik a pihenés ideje alatt ahelyett, hogy egy tengerparton fekve koktélt szürcsölnének, valahol a világ túlsó végén fát ültetnek, kolostort mázolnak, utcagyerekeket tanítanak főzni, vagy épp vadállatokkal foglalkoznak. Ők az egyre nagyobb számban előforduló volunturisták, az önkéntes vakációzók, akik mellesleg hatalmas üzletet is jelentenek az idegenforgalomnak.  

Az utazás ezen nem is olyan fiatal formája abból a felismerésből született, hogy néhány túraszervező cég rájött: egyre több olyan potenciális utazóval találkozni, akik nem elégszenek meg egy hagyományos nyaralással, vagy az unalomig ismert általános látványosságok végigjárásával, de még a mostanában divatos kalandprogramokkal sem. Ezek az emberek sokkal inkább szeretnének közelebb kerülni a helyi lakossághoz, jobban megismerni a távoli kultúrák mindennapjait, s nem utolsó sorban kétkezi munkával, tanítással tenni valamit a helyi közösségekért.

A jelenségnek azért vannak történelmi előzményei, hiszen például az egykori misszionáriusok is gyakorlatilag hasonló szerepet töltöttek be. Évszázadokkal ezelőtt ezek az önkéntesek még évekig, vagy akár egész életükön át dolgoztak a világ távoli részein, míg a mai kor önkéntese akár 2-3 hétre is kipróbálhatja magát hasonló körülmények között, nem ritkán sok-sok pénzért. A jelenség az utóbbi időben olyannyira elterjedté vált, hogy az iparág évente 60-80 milliárd dollárt termel és becslések szerint 5 éven belül ez lesz az egyik legsikeresebb turisztikai irányzat.

A néhány napos közmunkáktól a több hónapos, valamely távoli országban eltöltött komolyabb tevékenységig széles a kínálat. A helyszínek között is bőségesen választhatunk, ha ilyen jellegű vakációt terveznénk: az ijedősebbek választhatják valamely nyugat-európai ország faültetési programját, a bátrabbak bálnákat kutathatnak a Tűzföldön, nepáli gyerekeket taníthatnak a Himalája hegyei között, esetleg gorillákat menthetnek Botswanában.

Ráadásul a kor sem akadály, hiszen a gyerekeknek szóló lehetőségektől kezdve a nyugdíjasokat foglalkoztató programokig minden korosztály találhat a neki tetsző elfoglaltságot. A részvételi díj a párszáztól akár 3-4 ezer dollárig terjedhet, de az utóbbiakat inkább a tehetős fiatal generáció tagjai veszik igénybe, akik úgy gondolják, néhány hetes látványos önkéntes tevékenységgel már ki is vették a részüket a világ megmentéséből. Népszerűek az önkéntes programok az egyetemisták körében is, akik elsősorban baráti ismeretségek kialakítására szánják az önkéntes munkával eltöltött néhány hetet.

Ma már számtalan olyan portál, vagy weboldal működik, köztük magyar nyelvű is szép számmal, ahol bárki utánanézhet az önkéntes turizmus tudnivalóinak, tájékozódhat a lehetőségekről és fel is veheti a kapcsolatot a munkákat irányító szervezetekkel.