Látványossággá lett magyar bunkerek

2007.11.12. 17:52

Múlt héten nyílt meg a nagyközönség előtt a Zala megyei Pákán a déli határvidéken az 50-es években kiépített védelmi vonal, a magyar Maginot-vonal történetét bemutató kiállítás. Bár Európa nyugati fele ebben a tekintetben több látnivalót kínál, Magyarországon is van mit megnéznie a hadtörténelem rajongóinak.

A Monostori erőd

Közülük is legismertebb a komáromi erődrendszer, amelyet a Duna két partjára terveztek. A város területén már a római korban is megerősített település állt, a Birodalom dunai-határa, a "limes romanus" mentén kiépülő Brigetio a provincia egyik legjelentősebb települése volt az I-IV. században. Neve is kelta eredetű - várat, erődöt jelent.

A honfoglalás után A magyarok vezére, Árpád, Komárom térségét Ketelnek adta, akinek fia, Alaptolma erős földvárat épített a Duna és a Vág összefolyásánál. A földvárat - sok már magyarországi várhoz hasonlóan - a tatárjárás után váltotta fel kővár, amelyet a török hódítás idején tovább erősítettek. Komárom vára az 1594-es ostromkor sem került a törökök kezére, később pedig a legkorszerűbb olasz és francia erődépítési elvek figyelembevételével tovább korszerűsítették.

A török kiűzésével a vár már nem végvárként működött tovább, így kevesebb pénz jutott a fenntartására. Az erődítmény állapotának romlását árvíz és két komoly földrengés is elősegítette a 18. században.

A ma látható erődrendszer kiépítése a napóleoni háborúk után, 1809-ben kezdődött és 1877-ig tartott, befejezése előtt 2 ezer kőműves és 10 ezer segédmunkás dolgozott a falakon. A Duna jobb partján építették fel a Monostori, az Igmándi és Csillag erődöt, azonban mire elkészült, a motorizált hadviselés és a légierő megjelenése elavulttá tette a hatalmas erődítményeket.

A Monostori erődöt 1945-ig a királyi honvédség, majd 1991-ig az egykori szovjet haderő használta. Az épületkomplexum helyreállítása a szovjetek távozása után lőszer- és robbanóanyag-mentesítéssel kezdődött meg, a hasznosítását pedig 2000-től a közhasznú társaság végzi.

A Monostori erőd november 18-ig várja a látogatókat, a felnőtt belépők ára 900 forintba kerül, diákoknak és nyugdíjasoknak 600 forintot kell fizetni.

A második világháború nyomai

A második világháború harcai nagy pusztítással és viszonylag gyorsan rohantak végig az országon, jelentősebb erődítmény nem maradt fenn ebből az időszakból, de a nagyobb páncéloscsaták nyomai - például Debrecennél - még ma is láthatók a tájon.

A szovjet támadás elleni védekezés részeként épült meg a főváros körüli több rétegből álló védmű-rendszer, Az Attila-vonal, amelynek része az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódó Attila III. A védvonal a budai oldalra nem terjedt ki és technikai eszközök, idő és megfelelő élőerő hiányában nem is épült ki teljesen.

A vonal egésze harckocsi árkokból, gyalogsági állásrendszerekből, tüzérségi és légvédelmi állásokból, valamint föld-, fa- és néha betonbunkerek láncolatából állt. Ezek közül még ma is látható néhány Budapest határában a Szilas-patak és a Csömöri-patak közötti területen - olvasható a bunkermuzeum.hu oldalon.

A területen a szovjet támadáskor nem voltak komolyabb harcok, mivel a szovjetek betörésekor a védekező német és magyar csapatok mintegy egy kilométerrel hátrébb vonták állásaikat.

A Szilas-pataknál az egykori Északi pályaudvar számára készült hidak védművei láthatók még ma is, a hidaktól nem messze pedig betonbunkerek kisebb láncolata áll.

A magyar Maginot-vonal

A második világháború után az 50-es években épült ki az ország déli-délnyugati határát védeni hivatott erődrendszer. A feltételezett jugoszláv kivédésére szolgáló, már építésekor is elavult erődrendszer építése akkori áron is mintegy hétmilliárd forintot emésztett fel.

Az erődrendszer több, futóárkokból, bunkerekből, géppuskafészkekből és harckocsi lőállásokból álló szakasza kitűnő állapotban maradt fenn ezért a közeli Páka önkormányzata a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Páka Értékeiért Egyesület közösen úgy döntött, hogy a nagyközönségnek is bemutatják a kommunista megalománia egy eddig ismeretlen darabját.

Fotó: MTI

Az akkori hadvezetés az építkezésekkel egyfajta kerítést akart létrehozni, tartva attól, hogy a nyugati hatalmak Jugoszlávia irányából indítanak támadást Magyarország ellen. A harmadik világháborúra meggyőződéssel készülő pártvezetés elhatározása szerint mintegy 600 kilométer hosszan, titokban építették ki az erődrendszert, amit azonban soha nem használtak.

A hatalmas kiadásokkal járó védelmi építkezések gazdasági hátterét a történész szerint valószínűleg az akkori Terv- és Békekölcsönökből fedezték, irattári dokumentumok szerint hivatalosan ugyanis ekkora költségvetéssel sehol nem számoltak. A kölcsönökből befolyt csaknem hétmilliárd forintot tehát vélhetően a titkos védelmi rendszer építkezéseire költötték. Az eredeti tervek szerint vasbetonból, földből, fából összesen négy védelmi vonalat építettek volna, de csak az első vonal valósult meg.

Zala megyében Nagykanizsa és Lenti között a mai napig is megtalálható az erdőben, szántóföldeken, települések határában a főként betonból megépített számtalan géppuskafészek, tankcsapda, gyalogsági árok, akadály és más erődelem.