Látogatóban Melki Adsónál

A legtöbb magyar turista rendszerint elsuhan mellette a közeli sztrádán és csak az autóból vet néhány csodálkozó pillantást a hatalmas és fenséges, az egész Duna völgyét uraló katedrálisra, pedig akár a sítúrát is érdemes a Bécstől alig hetven kilométerre lévő Melkben kezdeni.

A Duna partján egy dombon épült hatalmas építmény és lakói egészen 1980-ig élte a bencés szerzetesek nyugodt életét, amikor is megjelent a 20. század egyik legnagyobb hatású regénye az olasz középkor-szakértő, Umberto Eco tollából. A Rózsa neve nemcsak egy generáció kedvenc olvasmánya, de nyomában a melki nyugalmas napoknak is hirtelen vége szakadt, ugyanis ettől kezdve turisták ezrei keresik fel minden évben az ódon falakat, hogy saját szemükkel is lássák Melki Adsó utolsó éveinek helyszínét.

A kolostor épületeiben nemcsak múzeumi tárlatok kaptak helyet, az ódon falak közt a mai napig szerzetesek végzik napi lelki és fizikai feladataikat immár több, mint 900 éve, sőt 1977 óta a bencések nyilvános gimnáziumot is működtetnek, amelynek 33 osztályában közel 900 diák tanul. Ezek mellett a feladatok mellett az apátság igyekszik lelkipásztori feladatait is ellátni, nyilvános lelkigyakorlatokkal, látogatási napokkal, ifjúsági hetek szervezésével, s az apátság gazdasági és turisztikai bevételei ezen tevékenységek finanszírozására szolgál.

A melki apátság 1989-ben ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját és azon kevés európai apátság közé tartozik, ahol az alapítás óta megszakítás nélkül gyakorolják tevékenységüket a szerzetesek. Az építményt II. Leopold osztrák uralkodó adományozta saját birtokából a Lambach apátságból ide érkezett bencés szerzeteseknek. Az apátság első iskoláját a 12. században alapították és helyi könyvtárban a középkor évszázadaiban hatalmas mennyiségű kézirat készült.

A 15. században innen indult ki az ún. melki reformista mozgalom, amely teljesen megújította a szerzetesi életet Ausztriában és Németország déli részén. Az épületeket az évszázadok során többször átalakították, a ma is látható monumentális barokk apátság 1702 és 1736 között épült Jakob Prandtauer építész tervei alapján. Az ide látogató turistának, ha mást nem is, az apátság templomában látható freskókat és a már méreteiben is lenyűgöző könyvtárat kötelező megnéznie. A könyvtár gyűjtemény hihetetlenül gazdag. Nem kevesebb, mint százezer könyvet, kódexet és kéziratot tartalmaz, köztük 750 darab, 16. század előtti kötetet. E könyvtár ihlette a már említett sikerkönyvet, a Rózsa nevét is.

Melk jó hírének és a szellemi életben betöltött jelentőségének köszönhette, hogy túlélte II. József uralkodását 1780-1790 között, amikor is több ausztriai apátságot megszüntettek vagy leromboltak. Ezek miatt sikerült átvészelnie az intézménynek a napóleoni háborúkat és az Anschluss-t is 1938-ban. Ekkor az apátság iskoláját és az épületek nagy részét államosították. Az iskola csak a második világháború után került vissza a bencésekhez.

A már említett apátsági templomon és könyvtáron kívül még ebben a hideg időben is megéri sétálni egyet, sőt ide már önmagában érdemes ellátogatni. Egy egészen furcsa kiállítás is várja az érdeklődőket, ahol a 21. század technikai eszközeivel, fényinstallációkban, hologramokban mutatják be az apátság történetét. A kiállítás kitűnően érzékelteti Melk és lakóinak nyitottságát a világra. A high-tech megoldások több száz éves kegytárgyakkal, kódexekkel és egy 13. századi óriási feszülettel együtt jelennek meg a döbbent látogató előtt. Az új iránti folyamatos érdeklődést jelzi, hogy az apátság honlapján - más hasonló intézményektől kissé szokatlanul - virtuális túrát tehet a látogató az apátság épületeiben.

Aki tehát Linz, vagy Salzburg felé tart az A1-esen és rohan, hogy minél előbb sícipőt húzzon a lábára, a melki elágazásnál kanyarodjon le egy kis időre, garantált, hogy vissza fog térni, akár több éjszakára is.