Hadi emlékhelyeink Vereckétől Szigetvárig

A magyarországi és a határokon túli hadi emlékhelyeinket bemutató sorozatunk második részében olyan csaták helyszíneire kalauzoljuk el olvasóinkat, amelyek talán a kevésbé ismertek közé tartoznak.

1242. április 12-én Muhi mellett, a Sajó partján ütközött meg IV. Béla magyar király az országba betörő tatár erőkkel. A 20-25 ezer főt számláló sereg szervezetlensége és a rosszul megválasztott taktika (gyengén védhető szekértábor) eredményeként Batu kán seregei szinte teljesen megsemmisítették a magyar erőket. A király is csak nagy nehézségek árán tudott megmenekülni.

Ezután kezdődött az a hatalmas vérontás, amelyet a magyar történelem tatárjárásnak nevez. A pusztításnak egyedül a jól megerősített kővárak tudtak ellenállni, mint pl. Pannonhalma vagy Esztergom. A tatárjárásnak végül maguk a tatárok vetettek véget, akik, a közelgő kánválasztás miatt önként kivonultak az országból. Történészek szerint kész csoda, hogy ekkora vész után fennmaradt a magyarság és maga az állam is (szerencsénkre a mongol birodalom hanyatlása miatt második tatárjárásra nem került sor). A tatárjárást követően az ország újjáépítésében óriási szerepe van a muhi csata vesztesének IV. Bélának, akit ezért a gyakran hívnak "a második honalapítónak".

A csata emlékműve Borsod megyében, a 35-ös út mellett, Nyékládháza és Sajószöged között található. A sírhalmot jelképező mesterséges dombon fakeresztek őrzik az elesettek emlékét.