Sisak nélkül a 66-os úton

A 66-os országút a kivándorlók fő útvonala. A 66-os az országot átszelő hosszú betonút, amely enyhén hullámzik föl és le a térképen, a Mississippitől Bakersfieldig, vörös földeken és szürke földeken át, fölkanyarodva a hegyek közé, átszelve a vízválasztót, aztán le a ragyogó, félelmes sivatagba, a sivatagon át ismét hegyek közé, egészen a gazdag kaliforniai völgyekig.

John Steinbeck ír így az 1939-es Érik a gyümölcs című regényében az Egyesült Államokat Chicagotól Los Angelesig, illetve Santa Monicáig átszelő történelmi 66-os útról. Az "Utak Anyja", az amerikai álom egyik megtestesítője később Kerouac Úton-ja, az Easy Rider, vagy a Rolling Stones híres feldolgozásának hatására vált legendává, s minden motoros álmává is egyben.

A 3940 kilométer hosszú 66-os utat 1926. november 11-én adták át a forgalomnak, de ma hivatalosan már nem is létezik, hiszen 1985-ben törölték az Egyesült Államok autópálya rendszeréből. Az út sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Eisenhower elnök utasítást adott az amerikai autópálya-rendszer kiépítésére német mintára. Amint a gyorsabb, jobb minőségű és főleg rövidebb sztráda elkészült, a 66-os út dicsőséges korszaka leáldozott.

További fotók a képre kattintva

A hosszú tetszhalott állapot egészen a 90-es évek elejéig tartott, amikor az út mentén lévő és jelentőségüket, forgalmukat, bevételüket vesztett települések közül néhány úgy döntött, hogy megpróbál tőkét kovácsolni a legendából és turisztikai attrakciót formálni a főútból. A 85 százalékban még ma is járható út mentén - főleg Arizona és Missouri államokban - sorra alakultak a Route 66 társaságok, majd Missouriban megalkották az Állami Történelmi Út elnevezést és egyre több helyen került ki a betonszalag mellé a "Történelmi 66-os Út" feliratú tábla. Ma már ismét nagyobb a forgalom az úton, az egykori legendás motelek, vendéglők, kocsmák is nyitva állnak és várják a turistákat, vagy a nosztalgiázó motorosokat.

Szinte nincs is olyan férfiember, aki legalább egyszer - de a Szelíd motorosok megtekintése után mindenképp - ne álmodozott volna arról, hogy bukósisak nélkül, vagány bőrdzsekiben egy szál hálózsákkal, követi a napot és nekivág a nyugatra vezető 66-os útnak. Az álom, nem is annyira elérhetetlen manapság, hiszen számtalan amerikai és néhány magyar utazási iroda is kínálja az egyedülálló élményt utasainak, igaz szerénynek egyáltalán nem nevezhető summáért.

A hazai, vagy amerikai utazási irodák által kínált motorozáson profi vezető kísér minket az út teljes hosszában, de vállalkozhatunk egyedül is az útra, ebben az esetben legjobban tesszük, ha a kiindulási helyszínen bérelünk magunknak motort. A szervezett utakon egyébként az irodáknál nemcsak a 4-5 évesnél nem idősebb motorok bérlését tudjuk elintézni, hanem szállást is foglalhatunk, térképeket vásárolhatunk és hasznos tanácsokkal is ellátnak minket az útra.

Talán a leghíresebb 66-os út-szakértő a chicagói Eagle Rider nevű cég, akiknél többféle megoldás körül is lehet választani. Bár az útvonalon elvileg egy hét alatt is végig lehet robogni, ha ennél többet is szeretnénk látni a vidéki Amerikából, akkor nem árt hallgatni a cég ajánlására, és egy kéthetes utat tervezni, s az oda és visszaútra még egy-egy napot számolni.

Bár Los Angelesből "visszafelé" is lehet teljesíteni a távot, a klasszikus útvonal mégis a nyugati irány, így akkor tesszük a lejgobbat, ha a Budapest-Chicago járatra foglalunk jegyet odafelé, visszafelé pedig a Los Angeles-Budapest vonalon repülünk. Ha kis szerencsénk van és elkapjuk a nyári akciókat, az említett vonalra már 80-80 ezer forintért találhatunk repülőjegyet illetékek nélkül. Indulás előtt legalább egy éjszakára érdemes megszállni Chicagóban, ami kategóriától függően 50-100 dollár közötti összegből kihozható.

A motor bérléséhez tudnunk kell, hogy milyen jellegű és típusú motorral szeretnénk teljesíteni a távot, de egy kecses és gyors Honda talán nem a legalkalmasabb erre a feladatra, ráadásul meglehetősen idegenül is fest ebben a környezetben, ezért maradjunk a Harley Davidsonoknál. A legegyszerűbb 883-as Sportster 1104 dollárba kerül 16 napra, de 1744 dollárért a Harley-k legnagyobb típusai is elvihetők korlátlan kilométer-használattal. A cég honlapján egyébként szállásokat is foglalhatunk magunknak az út mentén, de ha kicsit bevállalósabbak vagyunk, rábízzuk magunkat a véletlenre és útközben keresünk szállást éjszakára, már 30-50 dollárért is megtehetjük. Az útmenti hálózsákos, tábortüzes éjszakázás kétségtelenül romantikus, de nem feltétlenül ajánlatos a sűrűn előforduló csörgőkígyók miatt, persze egyszer-egyszer ki lehet próbálni. Ettől függetlenül legjobb, ha lakott területen keresünk magunknak szállást és útközben nem árt a fényszórót is bekapcsolva tartani az útra tévedő állatok miatt.

Amerikában még mindig jóval olcsóbb az üzemanyag, mint Magyarországon, s ha a teljes út 3900 kilométerével és 6 literes fogyasztással számolunk, akkor 230-240 liter benzint fogunk fogyasztani, de ne felejtsük, hogy a tengerentúlon gallonban mérik a naftát (1 gallon = kb. 3,7 liter). Arra sem árt figyelni, hogy az út nagy része elhagyott területen, sivatagon halad keresztül, ahol ritkán vannak benzinkutak. A térképen mindegyiket pontosan jelölik, úgyhogy amikor csak lehet, tankoljuk tele a gépet.

Ha minden előkészülettel megvagyunk, szépen dohog alattunk a Harley, nincs más hátra, mint eldobni a karórát, rálépni az útra, s következhet St. Louie, Joplin Missouri, Oklahoma City, Amarillo, Gallup New Mexico, Flagstaff Arizona, s természetesen Wynona, na meg a dalból ismert összes híres hely.