Kokain túrán Kolumbiában

Kolumbiában a drogprobléma megkerülhetetlen, - mondja Banai Tibor Péter egy korábbi nyilatkozatában. " A kokain földjén" című dokumentumfilm készítője szerint, ha ez így lenne, az olyan volna, mintha nálunk valaki külföldiként nem kóstolná meg a gulyáslevest, vagy a tokaji aszút. Manapság a drogturizmus szelíd módjaként emlegetik azokat a gyárlátogatásokat, amikor a turisták a feldolgozó üzemeket, és a családi manufaktúrákat elsősorban ismeretterjesztő szándékkal látogatják.

Kolumbiában már több mint negyven éve polgárháború dúl a jobb- és baloldali gerillák között, amit mára a kokaintermelés és eladás befolyásol, hiszen a szembenállók számára ez jelenti a folyamatos hátteret biztosító az anyagi bázist.

Vad drogturizmus

Korábban csak a tanulmányait befejező, jómódú fiatalok érkeztek Kolumbiába, akik az olcsó lakbér, és a kellemes klíma miatt akár éveket is eltöltöttek az olyan tengerparti városokban, mint az ország északi részén található fehér homokos El Rodadero és annak 60 kilométeres körzetében fekvő Taganga, Playa Blanca és Palomino. Ugyanilyen népszerűek a parton dél felé haladva Cartagena, El Laguito, és Bocagrande.

Turistákból drogosok

A partidrogozástól kezdve, a rendszeres használaton át a súlyos junkie életmódot folyatató külföldi fiatalokig, mindenféle estre volt példa az elmúlt években. A legelrettentőbb annak a svéd vőlegénynek az esete volt, aki karibi nászútjáról feleségével Kolumbiába tartott, majd a bogotai gettó mocskában ragadt, és soha nem tért haza. A brit sajtó is rendszeresen beszámol olyan estekről, amelyekben kórosan sovány és súlyos kokainfüggő állapotban megtalált gyerekükről számolnak be a szülők.

Paco: négyszer olyan addiktív

Jóllehet a kokain Kolumbiában nemcsak a jómódúak passziója, a nagyvárosok szegénynegyedeiben mégsem futja jó minőségű anyagra. Itt Paco-t használnak, ami a rossz minőségű kokain szívható változata. A cigi a gettókban utcai bandaháborúkat, a youth hostelekben pedig lassú, bambulós bulikat és erős függőséget produkál. Bogotában és Buenos Airesben is erős felvásárló piaca van a silány minőségű anyagnak, ami jelenleg olcsóbb, mint New Yorkban egy félliteres palackos víz.

Szelíd drogturizmus

A turisták csillapíthatatlan kíváncsisága a kokaintermelés iránt mára egy újabb jövedelmező forrása lett a Dél-amerikai ország turizmusának. A drogturizmus szelíd módjaként emlegetik azokat a gyárlátogatásokat, amelyek keretében turisták családi manufaktúrákat látogatnak, elsősorban ismeretterjesztő szándékkal.

Mivel a lakosság nagy része a létminimum alatt él, szinte nyomorog, alig néhány dollár fejében szívesen ismertetik, és be is mutatják a kokain alapanyagának előkészítését. Ezeknek a családoknak a kokain manufaktúrák működtetése, és a kokain előállítása szinte az egyetlen megélhetési lehetőség.

A Tayrona indiánok, az Elveszett Város és a kokain manufaktúrák

Az utazók autentikus, buja növényzettel borított környezetbe igyekeznek az ország legészakibb csücskébe, föl az Andok vonulatai közé, közel a Venezuelai határhoz. A Sierra Nevada De Santa Marta hegyvonulat az Andok egy elszigetelt szakasza. Mint a világ legmagasabb (5700 méter) partmenti hegylánca remek turistalátványosság, egyben az Elveszett Város, vagyis Cuidad Perdida helyszíne.

Az Elveszett Város 1000 méter magasan a dzsungel közepén fekszik, amelyet 1975-ben fedeztek fel képzett, archeológiában járatos sírrablók. Csak 1977-ben derült fény a titkos ásatásokra, majd 1977-től öt éven keresztül, több száz katona dolgozott a város megtisztításán és feltárásán. Az archeológusoknak legalább három elveszett városról vannak sejtéseik a Sierra Nevada vonulatai között, amelyeket Cuidad Perdidához hasonlóan ki lehetne emelni a dzsungel alól.

A feltételezések szerint, az Elveszett Város a Tayrona indiánok szent városa volt, amelynek eredetét a tudósok is csak saccolni tudják, méghozzá a X. és XV. század környékére. A város feltételezett központja ma heliport, ahová a kevésbé kalandvágyó turisták érkeznek. A helikopteres kirándulások maximum három órásak attól függően, hogy Santa Martaból, Barranquillából, vagy Cartagenából indulnak. A helikopterek 3 illetve 9 személyesek és 700 dollár körüli összegért vehetik igénybe a turisták.

A dzsungelben működő heliport forgalmas, mert az Elveszett Város környékére - ahol a kokain előállítással foglalkozó Tayrona indiánok is élnek - csak a legedzettebb bakancsos utazók indulnak.

Koka-laborok a dzsungelben

Egy bozóttal benőtt magánlabor látogatása körülbelül 20 ezer pesoba, azaz 1600 forintba kerül. A tulajdonossal általában egy előre kijelölt ponton találkoznak a turisták, amit a túravezetőkkel egyeztetnek. Félórás sárdagasztás és hegymászás után az üzemhez vezetik a csoportot. A magánlaborok tulajdonképpen 20-30 négyzetméteres cölöp tákolmányok. A nejlon tető alatt száradnak a koka levelek, körülöttük szanaszét műanyaghordók és benzines kannák hevernek.

A tulajok elmondása szerint 1000 kilogramm koka levélből körülbelül 1 kilogramm tiszta kokain készíthető, az adalékok megfelelő mértékű adagolásával. A felhasznált adalékanyagok közül a legfontosabb a gázolaj, a kénsav és a szódabikarbóna.

Sierra Nevadában fegyveres szervezet felügyeli a "kokagazdák" munkáját. A gazdák a félkész nyersanyagot is csak kizárólag nekik adhatják át felvásárlásra. A paramilitares tudja, hogy mennyibe kerül az előállítás költsége, és ehhez képest csak annyival veszi át többért a nyersanyagot, amennyi a parasztoknak a megélhetéshez feltétlen szükséges.

A kilencvenes évek elején a szelíd drogturizmus egy másik formája is kialakult az Amazonas mentén. Az ayahusca turizmus egy spirituális kirándulás, ahol a turisták sámánok segítségével, pszichedelikus utazásokat, és mély önvizsgálatokat tesznek egy tradicionális főzet segítségével.

Sz.K.