Hétvégi túra: a simontornyai vár

A Tolnai-Hegyhát északi nyúlványainál, a Sió-csatorna partján fekszik a hajdani mezőváros, a valamikor vásártartási joggal bíró település, Simontornya. A település és vidéke valaha mocsaras vizekkel körülvett kisebb-nagyobb szigetekből állt. A mai Simontornya belterülete egy nagyobb sziget volt, amelyet a XVIII. sz. végéig csak két hídon lehetett megközelíteni. A város nevét adó Árpád-kori alapítású vár a középkorban és a reneszánsz ideje alatt fényes várkastély, a Rákóczi-szabadságharc alatt pedig fontos erődítmény volt. Ma Tolna megye egyik kulturális központja.

A Sió árterületének ingoványai között, a mocsaras síkság és a dél felől felnyúló dombok találkozásánál a XIII. század 70-es éveiben keletkezett a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb erőssége, a simontornyai vár. Nevét a Döröcske nemzetiségbeli Salamon fia Simon alországbíró után kapta, aki az első várat építette ezen a helyen.

Ez a vár a mai várudvar körül négyszögben húzódó falakkal volt körülvéve, s a keleti oldal mentén a ma is álló palotából és az ehhez északkeleten csatlakozó toronyból állott. Az egykori torony: a névadó Simon-tornya ma már nem létezik, csupán a pincében láthatók közel 2 méter vastag alapfalai.

Első írásbeli említése 1324-ből származik, abban az oklevélben, amellyel I. Károly Hench budai várnagynak adományozza "castrum seu Turrym siue possessionem Symonthurnya vocatum". A XIV. sz. második felében a Lackfi család tulajdonába kerül. Lackfi István erdélyi vajda és leszármazottai fél évszázadon át birtokolják és tovább építik, alakítják a várat. Utánuk a Kanizsaiak szerzik meg, akikkel 1424-ben Ozorai Pipo elcseréli a sárvári várért és ezen felül 1500 forintért. Néhány évvel később Ozorai Pipo halála után a Garai család vásárolja meg és az övék marad 1482-ig. Ebben az időben történik a vár további bővítése, ami Farkas László budai bíró nevéhez fűződik. Garai László nádor egy 1448. évi oklevél tanúsága szerint zálogba adta neki a várat, s amikor évek múltán visszaváltotta, 400 aranyforintot fizetett neki "pro edifycys nouis et reformacionerupturarum et defectuum eiusdem Castri...", azaz új építkezésekért és a vár sérüléseinek kijavításáért. Ekkor épült a vár külső védőöve, amely szabálytalan gyűrű alakban vette körül a korai vár négyszög alaprajzú épületét, pártázatos gyilokfolyosóval koronázott, támpilléres falakkal. A vár körül húzódó külső körítőfalak maradványai bár nagyon lepusztult állapotban, de ma is láthatók. A Garai család kihalta után a vár egy időre a királyi családra száll s Mátyás halála után az özvegy Beatrix királyné birtoka lesz egészen 1500-ig, amikor Beatrix elhagyja Magyarországot.

Ekkor került a vár Gergellaki Buzlay Mózes tulajdonába, aki Ulászló udvarában királyi főajtónálló és művelt diplomata s a középkori várból az itáliai reneszánsz ízlést követő, előkelő főúri székhelyet alakít ki itt. A Buzlay-féle átépítéssel éri el a vár fénykorát. A fennmaradt építészeti részletek tanúsága szerint az építkezést a budai királyi építkezések mestereivel végezteti 1508-ban. A középkori falakat a déli oldalon áttörik és itt építik fel alapjaitól a kaputorony, öregtorony és lépcsőház új tömbjét. Az ehhez csatlakozóan megmaradó régi palotaszárnyat átalakítják, még egy emeletet húznak rá és udvari oldalán teljes hosszában végigfutó oszlopos, árkádos loggiát emelnek eléje. Az északi szárnyon várkápolna épül, még a későgótika szerkezeteivel és formáival, melynek megtalált részletei a siklósi várkápolnával mutatnak rokonságot. Az egész épületet rendkívül finom reneszánsz faragványokkal ékes ajtók, kandallók, címerek stb., díszítették, amelyek a Jagelló-kori reneszánsz építészet legmagasabb színvonaláról tanúskodnak.

Buzlay Mózes halála után nem sokára török kézre kerül a nagy gonddal kiépített várkastély, hogy közel másfél századon át a simontornyai szandzsákság székhelye és a bég palotája legyen. 1686-ban sértetlen állapotban foglalja vissza Bádeni Lajos, s 1702-ben a király gróf Styrum Lymburg családnak adományozza. Egyidejűleg azonban előkészületeket kezdenek a Rákóczi-féle szabadságharc ellen és a haditanács rendeletére a várat megerősítik. Az erődítési munkálatok során teljesen kiforgatják eredeti szépségéből, a lakótoronyból ágyútorony lesz, ablakait lőrésekké alakítják át, a kandallóit, loggiáját szétbontják és a finom faragványokból meszet égetnek. A megerősített vár már 1704-ben kuruc kézre kerül, majd Vak Bottyán dunántúli hadjáratának egyik fontos támaszpontja lesz. A kaputorony alatti "demléc"-ben őrizték az áruló Bezerédit kivégzéséig. A több súlyos ostromot kiállt erősség Rákóczi szabadságharcának bukása után elveszti jelentőségét.

Új birtokosai: a Styrum Lymburg grófok kisebb átalakításokkal még a XVIII. század közepéig lakják, de ekkor új kastélyt építenek a községben s ettől fogva magtárrá átépítve csak gazdasági célokra használják. Mindinkább lerombolva és elhanyagolva, nagyjából ebben az állapotban marad korunkra.

A várat 1964 és 1974 között helyreállították és ma az évszázados feltöltések alól kiszabadítva emelkedik ki az egykori várárok helyén kialakított gyepsávból. A lerombolt külső védőfalak maradványai veszik körül, melyeket a helyreállítás során helyenként kisebb felfalazásokkal egészítettek ki. A kiegészítéseket mindenütt a régitől eltérő, vékony piros téglából készült falazatok különböztetik meg. A lépcsőház melletti sarkon a megtalált maradványokból egy rövid szakaszon rekonstruálták a védőfalak eredeti alakját a pártázatos gyilokfolyosóval. A vár egykori épületeiből a déli oldalon a kaputorony, öregtorony és a lépcsőház tömbje, a keleti oldalon pedig az egykori palotaszárny helyreállítva ma is áll. A teljesen elpusztult északi szárny maradványai fölé modern védőépület épült. Az északi homlokzat képéből ma csak az egykori emeleti zárterkély hatalmas konzoljai láthatók, melyeket a várárokba zuhanva találtak meg és eredeti helyükre helyeztek vissza.

A várudvarra a kaputorony földszinti őrszobáján keresztül jutunk, melynek boltozatát terrakotta vállkonzolok díszítik. Az őrszoba egyszerű kandallóját a megtalált töredékekből rekonstruálták. Az udvar keleti oldalán emelkedik az egykor teljes hosszában végighúzódó loggia egy szakasza, amely szintén a helyreállítás eredménye. Ez a részlet nem csak a vár egykori magas építészeti színvonaláról tanúskodik, hanem képet ad azokról a teljesen elpusztult árkádos homlokzatokról is, amelyek Mátyás budai palotáját, a budanyéki királyi nyaralót, a siklósi, esztergomi stb. várakat díszítették.

Állandó kiállítások

- A palotaszárny földszinti termeiben állandó kiállítás mutatja be a vár történetét. Az északi szárny védőépületében az egykori lovagterem maradványai láthatók. Itt van elhelyezve a kőtár és a helyreállítás menetét szemléltető kiállítás.

- A kaputorony emeleti szobája őrzi a vár legszebb kandallóját, amely egyedülálló a mai Magyarországon. Ilyen toszkánai eredetű kandallók álltak a budai és nyéki királyi palotákban és több más főúri várkastélyban.

- A palotaszárny első emeleti helyisége a reneszánsz korban három különálló részre tagolódott, ma azonban egyetlen nagy terem, melyet keresztablakok világítanak meg. A terem közepe táján kissé alacsonyabban, a középkori szinten feltárt és helyreállított egyik gótikus ikerablakot láthatjuk. Két oldalán a kőpadok is megmaradtak.

Itt kapott helyet a "Nemesi ősgalériák Tolna megyében" című állandó kiállítás. A megyei múzeum tulajdonát képező képzőművészeti gyűjtemény nagy részét a főnemesi, köznemesi családi galériák, XVIII-XIX. századi arcképei alkotják. A legkorábbi datált kép Jeszenszky Antal ábrázolása 1746-ból. A vár egykori tulajdonosa, Styrum-Lymburg Károly gróf portréja a XVIII. század végéről nemcsak művészettörténeti szempontból jelentős. A portrék mellett ízelítőül a gyűjtemény néhány más témájú, főként XIX. századi festménye is szerepel a tárlaton.

Az öregtorony második emeleti termét szintén egy helyreállított kandalló díszíti, melynek késő gótikus ízlésű keretköveit a XVIII. században szétbontották és a terem déli ablakának lőréssé való átalakításához falazó-anyagként használták fel. Az öregtorony harmadik emelete a XVIII. századi erődítések alkalmával épült rá, eredetileg a gyulai és nagyvázsonyi várak tornyaihoz hasonló, lapos tetős, pártázatos kialakítású volt.

Időszaki kiállítások

Évente három-négy időszaki kiállítás gazdagítja a vármúzeum látnivalóit.

A vármúzeum nyitva tartása

Április 1-től október 31-ig: Hétfő kivételével 10-13-ig és 14-17 óráig.

November 1-től március 31-ig: Hétfő kivételével 10-16 óráig.

Belépőjegyek

Felnőtt 600,- Ft,
Gyermek és nyugdíjas 300,- Ft
Tárlatvezetés: 4000,- Ft
Ingyenes: minden hónap első szombatján.

Közlekedés

Budapestről gyorsvonattal a pécsi vonalon érhető el a város. Autóval a 61-es úton közelíthető meg, vagy az M6-os autópályáról Dunaföldvár felől, vagy az M7-es autópályáról Székesfehérvárnál leágazó úton Sárbogárdon és Cecén át.

Forrás: Kirándulástervező - az ország látnivalói egy helyen