Repülőterek, ahol rémület a leszállás

A repüléstől félők két dologtól rettegnek igazán, a felszállástól és a leszállástól. Az alábbiakban összegyűjtöttük a világ legfélelmetesebb és a pilóták számára legnagyobb kihívást jelentő repülőtereit és kifutópályáit, ahol garantált a halálfélelem.

Délelőtt 10.45, vastag esőfelhők gyülekeznek a Himalája vonulatai fölött, miközben a Druk Air napi rendszerességgel közlekedő járatának személyzete épp a leszálláshoz készül a bhutáni Paro repülőterére. A fedélzeten hirtelen éktelen vijjogással megszólal a vészjelző berendezés, ami arra figyelmezteti a pilótákat, hogy túl gyorsan süllyednek, ráadásul rossz szögben kezdik meg a leszállást. Ezután a gép hirtelen meredek jobb és balfordulókba kezd a szűk völgyben, a szárnyak vészesen közel kerülnek a meredek domboldalakhoz, míg végül a pilóta egyenesbe állítja az imbolygó gépet közvetlenül a földet érés előtt.

Azt hihetnénk, hogy a fenti eset különlegesnek számít, pedig gyakorlatilag minden leszállás így zajlik a 2200 méter magasan fekvő paro-i repülőtéren. A parányi légikikötő ugyanis egy szűk völgyben fekszik 5 ezer méteres csúcsok között - írja a Travel and Leisure magazin.

Egy pilótamondás szerint, ha bármely leszállás után el tudsz sétálni a géptől, akkor az egy jó leszállás volt. A paro-i repülőtér, hasonlóan a hondurasi Toncontín repülőtérhez, - amely amellett, hogy szintén hegyekkel körülvett reptér, a világ legrövidebb kifutópályájával is rendelkezik - még a legtapasztaltabb pilótákat is megizzasztja. Nem is véletlen, hogy a világon csupán nyolc pilótának van meg a képesítése ahhoz, hogy leszálljon a paro-i repülőtéren. Bár a bhutáni leszállás kétségtelenül a legnehezebb, a világon több olyan repülőtér is van, ahol komoly kihívásokkal találkozhatnak a pilóták, az utasok meg lerághatják a körmüket, míg a gép megáll a parkolóhelyén. Ezek a repülőterek külön gyakorlást igényelnek, s az ide repülő pilótáknak szó szerint be kell magolniuk az útvonalat a nagyobb biztonság érdekében.

Egy repülőtér nemcsak a környező hegyek, vagy a kifutópálya hossza miatt lehet veszélyes, a speciális időjárási feltételek, a földrajzi elhelyezkedés, vagy a nagy légiforgalom is jelenthet veszélyt, vagy akár ezek kombinációja is. Nehezítést jelenthet a repülőtér a kifutók elrendezése is.

Utóbbira kitűnő példa a washingtoni Reagan nemzetközi repülőtér, ahol nemcsak a Potomac folyó felől érkező légáramlatok okoznak nehézséget a pilótáknak, hanem az is, hogy a leszállás kormányzati épületek és tiltott légtér közelében zajlik.

A városi leszállás máshol is kihívást jelent a pilótáknak. A régi Hong Kong-i repülőtér egyetlen kifutója például a Victoria kikötő és a sűrűn lakott Kowloon negyed közé ékelődött. A pilóták általában oldalszéllel találták szembe magukat itt és hatalmas fordulóval kellett megközelíteniük a leszállópályát, hogy a hegyeket és a felhőkarcolókat elkerüljék. A Kai tak repülőteret 1998-ban bezárták és helyette egy ultramodern légikikötőt építettek a város mellett.

A legveszélyesebb kifutópályáknál korántsem a leszállás a legveszélyesebb: az afrikai Lesothoban például a Matekane leszállópálya 400 méter hosszú kifutójának a végén egy 230 méter magas, majdnem függőleges sziklafal tornyosul, így a felszállást az ellenkező irányba, egy sziklaperemről indított zuhanással kell megkezdeni.