Luxus síhétvége fapados áron

Az euró egyre drágább, a síbérletek árai sem csökkennek, de síelni azért valahogy mégis muszáj, s ha lehet, minél jobb helyen. Megpróbáltunk egy síhétvégét minél kevesebb pénzből kihozni Ausztriában a híres schladmingi síterepen.

Pénteken hajnalban kellett elindulnunk Budapestről ahhoz, hogy még aznap legalább esélyünk legyen egy néhány órás síelésre, bár a korábbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy az aznapi síelés a legritkább esetekben jön össze, azért tettünk egy próbát. Könnyített a helyzeten, hogy egy autóval vágtunk neki az útnak és igyekeztünk a magyar határhoz viszonylag közeli síterepet kiválasztani.

A viszonylag közeli távolság 560 kilométert jelent, ennyit kell ugyanis megtenni ahhoz, hogy az első komolyabb síterületre érkezzünk. Igaz ugyan, hogy a magyarok által kedvelt Lachtal, vagy Hochkar közelebb van, de mi ezeknél komolyabb helyre vágytunk, így a választás végül Schladmingra esett. Nem a legolcsóbb hely, de a feladat az volt, hogy minél kevesebből hozzuk ki a hétvégét.

A Schladming-Dachstein régió központi része a Sachladming városából elérhető négy egymás mellett fekvő nem túl magas - 2000 méter alatti - hegy, amelyeket akár egy nap alatt is besíelhetjük, hiszen kabinos és ülőliftekkel összekötötték a négy pályarendszert. Mind a négy hegy más-más jellegű pályákkal várja a síelőket, így a profik és a kezdők is megtalálhatják a maguknak leginkább megfelelő lejtőket.

Érkezés után az első feladat a szálláskeresés. Korábban mindig előre, az interneten, vagy utazási irodában foglaltuk le a síszállást, most kipróbáltuk, hogyan lehet érkezés után, a helyszínen intézni a dolgot. Első utunk a helyi információs irodába vezetett, ahol néhány telefonálásba került csupán az itt dolgozó hölgynek, hogy többféle ajánlatot is felkínáljon nekünk.

Annyit érdemes tudni, hogy a legtöbb szállásadó, vagy panzió jobban szereti, - és jövedelmezőbb is számára - ha több napra, vagy egy teljes hétre adja ki a szobáit, de tekintve, hogy a válság miatt mindenhol kevesebb a vendég, legtöbben annak is örülnek, ha csak két éjszakára esik be valaki. Ha a kényelmi szempontok vezérelnek minket, választhatunk központi fekvésű, a lifttől és a belvárostól néhány perces sétára lévő szálláshelyet 49 euróért naponta reggelivel, de ha ennél olcsóbb megoldást keresünk, be kell érnünk a liftektől távolabb eső hellyel.

Ez legfeljebb az esti szórakozási lehetőségek tekintetében jelent hátrányt, ugyanis a sírégióhoz tartozó településeket ingyenes síbuszjárat köti össze, így akkor sem kell autóznunk és benzinre költenünk, ha a felvonóktól távol van a szállásunk. Ezeken a helyeken már 30-40 euróért is találhatunk megfelelő szobákat.

A szállásdíj mellett a másik jelentősebbnek mondható költség a síbérlet. Ezek árai az idei szezonban átlagosan 3 százalékkal emelkedtek az egy évvel ezelőtti szinthez képest. Sachladmingban a teljes régióra - így a Dachstein gleccserre is - érvényes bérletek is kaphatók a napijegytől kezdve egészen a heti tikettig. Sőt létezik 2,5 napos jegy, ami az adott napon 12 órától érvényes. Mivel érkezés és a szállás elfoglalása után még mindig volt négy óránk a liftek zárásig, ez a megoldás tűnt a legjobbnak.

A schladmingi pályák többsége piros nehézségű, de összehasonlítva mondjuk Reiteralm piros pályáival, meredekebbnek és kicsit nehezebbnek tűnnek, így aki kényelmesen szeret síelni, inkább az utóbbi helyet válassza. Schladming - de egyébként Reiteralm - pályáin rendszeresen rendeznek FIS világkupa futamokat, s itt lesz 2013-ban az alpesi sívilágbajnokság is. A Planai Bahn völgyállomásához érkező 3-as fekete pálya ad rendszerint otthont a versenyeknek, s a nap végén ezt a szakaszt mindig kivilágítják, ami impozáns látványt nyújt a városból.

Ha apartmanban foglalunk szállást, sízés után az étkezést is magunknak kell megoldanunk. A legolcsóbb megoldás természetesen, ha a szupermarketben vásároljuk meg a szüksége ételeket, szintén olcsó, de kevésbé stílusos, ha az itt is megtalálható török büfék egyikében töltjük fel magunkat, ahol 2-3 euróért kapunk szendvicseket. Választhatunk viszont éttermeket is, ahol nem kell feltétlenül nagyobb összegeket otthagynunk.

A főtér mellett lévő kis sörfőzdével egybekötött étteremben például 2-3 euróért levest, 8-10 euróért pedig főételt is kapunk, ami ugyan némileg drágább a hasonló kategóriájú magyarországi helyeknél - többek közt az euró árfolyama miatt is - de még mindig nem elviselhetetlenek ezek az árak. A legtöbb vendéglátóegységben ráadásul magyar személyzet is van, így kommunikációs problémák sem lehetnek.

A városban több elegáns és kevésbé elegáns bár és szórakozóhely között válogathatunk, de ha a pénztárcánk számára legkevésbé megterhelő helyen szeretnénk elfogyasztani egy-két italt, válasszuk a főtértől 20 méterre, egy mellékutcában lévő Szennario nevű egységet válasszuk, ahol helyi Sachladming-sört is csapolnak és bizonyos mennyiség után ajándék pálinka jár.