Indiai valóságtúra a Gettó milliomos nyomában

Az utazók figyelmét már évekkel ezelőtt felkeltették a brazil, kenyai, dél-afrikai és indiai valóságtúrák. A valóságtúra ebben az esetben annyit tesz, hogy a turisták a szegénynegyedekbe látogatnak, megismerkednek az adott nagyváros egy másik arcával és valós képet kaptak a helyiek mindennapjairól. A nyolc Oscar-díjjal jutalmazott Gettó milliomos című film sikere máris egyre több turistát vonz Mumbai Dharavi negyedébe, vagyis abba a kerületbe ahol a sztori szerint a film főszereplője felnőtt, és amelyet ma a világ legnagyobb nyomornegyedeként ismerünk. Jóllehet a szervező Reality Tours valóságtúrákból befolyt összeget visszaforgatja a Dharavi szegénynegyedbe, mégis fellángolt a vita arról, etikus-e "nyomorturizmus".

Az indiai-brit tulajdonú Reality Tours a világ legnagyobb nyomornegyedét mutatja be az érdeklődőknek, vagyis azt a városrészt ahol a Trainspottingot is jegyző brit Danny Boyle filmje a nagysikerű Gettó milliomos játszódik. A film egy olyan árva fiúról szól, aki Dharaviban nő fel, és aki páratlan sikert ér el a "Legyen Ön is milliomos!" vetélkedő indiai változatában. A film nyomán a mumbaii szegénynegyed iránt is megnövekedett érdeklődés, és máris többletbevételt hozott a Reality Tours számára, amelynek forgalma 25 százalékkal nőtt a film bemutatója után.

Chris Way, a cég egyik alapítója úgy nyilatkozott, hogy a 170 emberéletet követelő novemberi merényletek óta is folyamatosan nő a turisták száma, de a mostani érdeklődésben nagy szerepet játszik a Gettó milliomos (Slumdog Millionaire) című film. Way szerint azonban nem szabad félreérteni a Relaity Tours tevékenységét, hiszen az egyrészt javítja a gettó negatív imázsát, másrészt pedig erősen hat az emberek érzékenységére.

Az indiai valóságtúra lényege

Még az elnevezés is direkt mellőzi a nyomor és a szegénység szavakat, hiszen a szervezők célja nem a szánalomkeltés, hanem a világ valódi arcának megismertetése, ami rengeteg jómódú fiatal amerikai utazót ejtett gondolkodóba. A túrák nyomán sokan vállaltak önkéntes munkát, és gyűjtöttek adományokat, gondolkodnak felelősebben. Szakértők szerint pont a bemutatott valóság az, ami pro-aktívan hat az utazókra, vagyis egy ilyen típusú városnézés után a résztvevők tevőlegesen és aktívan szeretnének változtatni a helyiek körülményein.

Az utazók számára veszélytelen a nyomornegyedbe szervezett városi séta. Az emberek nem lopnak, nem kötekednek. A mumbaii valóságtúrán szakavatott kísérővel járhatjuk végig nemcsak a főutakat, hanem az azokból nyíló első ránézésre legkevésbé sem megnyerő sikátorokat.

A valóság séták 600 rúpiába, tehát körülbelül 10 dollárba kerülnek, és többnyire gyalogosak, de egyeztetés után autóbérlésre is van lehetőség, sőt további 200 rúpiáért ételt és italt is kaphatunk a közel öt órás sétán.

A túrára csak kis létszámú csoportok indulnak. A maximum 5 fős turistacsoport lényege, hogy nem kelt feltűnést a nyomornegyed utcáin, és nem sérti a helyiek önérzetét és méltóságát azzal, hogy szegénységüket turistalátványosságként mutatják be. Ugyanebből az elgondolásból a turisták nem használják fényképezőgépeiket sem. Ez íratlan szabály, de mindenki betartja.

A Daily Telegraph, az Independent, a New York Times és a turisztikai magazinok már korábban is elismerően szóltak a Reality Tours tevékenységéről, főleg arról, hogy a milyen sikeresen vonják be a helyieket a koncepcióba. Jeff Greenwald, az EthicalTraveler.org igazgatója szerint "egy valóságtúrán szerzett tapasztalat értékes, szem-felnyitó hatású is lehet, sőt akár az életét is megváltoztathatja a szemlélődőnek. Nem olyan, mint amikor az állatkertbe megy valaki. A különbség az interaktivitásban rejlik."

Sz.K.