Angola lehet az új Dubaj

Túl egy véres polgárháborún, óriási szegénységtől és munkanélküliségtől sújtva a nyugat-afrikai Angola előtt hatalmas lehetőségek kínálkoznak. Az ország adottságai olyanok, hogy elsőrangú turisztikai célpont válhat belőle, de sokan Afrika Dubajaként is tekintenek rá.

 

Az ország legutóbb XVI. Benedek pápa látogatása miatt került címoldalakra az ország és annak fővárosa, Luanda. A város első látásra egy hatalmas építkezési terület, ami nem is csoda, hiszen a közel három évtizedes háborúskodás rajta hagyta nyomát Luandán. Hatalmas, új épületek emelkednek ki a semmiből és keverednek az elhagyatott, portugál gyarmati időkből visszamaradt épületekkel, és a szovjet időszak förmedvényeivel.

 

 

A régi épületek egy részét gondosan felújították, de ezek többnyire minisztériumok, vagy kormányzati épületek. Az utcák meglehetősen szemetesek és a csatornahálózaton is van még mit fejleszteni, ezért, előfordulhat, hogy az idelátogatónak ez lehangoló lesz az első benyomása a helyről. Az épületekből folyamatosan víz szóródik az utcákra és csak reménykedni lehet benne, hogy az ősöreg légkondicionáló berendezésekből szivárog a folyadék, nem valami sokkal egészségtelenebb elől kell menedéket keresni.

A nyilvánvaló hátrányok és akadályok ellenére Luanda nem titkoltan arra törekszik, hogy valami Dubajhoz hasonlót produkáljon és nemcsak a rohamos építkezések tekintetében. Az emirátusok legismertebb városa is hasonló helyzetből indult 20-25 évvel ezelőtt és mára a világ gazdaságának, idegenforgalmának megkerülhetetlen tényezőjévé vált, igaz nem szabad elfelejteni, hogy a robbanásszerű fejlődés mögött ott volt az olaj - írja az ABC News.

A fejlődés egyik csalhatatlan jele, hogy az utcákon egyre több a hatalmas és drága terepjáró, amerikai egyterű autó, amiket nemcsak itt élő külföldi üzletemberek, hanem helyiek is vezetnek. Sorra nyílnak az új - európaiak számára többnyire ismeretlen - bankok, éttermek, szórakozóhelyek.

Sok külföldi a szerencsét próbálni jön ide, mert maga az a tény, hogy európai üzletember szeretne itt befektetni, már némi előnyt jelent az ügyintézésben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy - Dubaihoz hasonlóan - Angola is rendelkezik a fellendüléshez szükséges nyersanyagforrással: Angola a második legnagyobb olajtermelő ország a szub-szaharai államok közül és gyémántipara is jelentékeny. A fejlődés irányítása azonban könnyen kicsúszhat a helyi vezetők kezéből, ugyanis az újjáépítési munkálatok, az út- és vasútépítések döntő többségét ma már kínai cégek végzik. Egyesek szerint mára Angola lett Kína legnagyobb olaj-exportőre, de egyelőre még a legjövedelmezőbb üzletek portugál, brazil, vagy holland cégek birtokában vannak.

Az üzleti és munkalehetőségek többsége Luandára koncentrálódik, amelynek lakossága ennek megfelelően - a vidékről beköltözőknek köszönhetően - néhány év alatt 800 ezerről 2008-ra 6 millióra nőtt. A vagyoni különbségek a város szerkezetén is jól meglátszanak: a legszegényebb tömegek a Rocque Santiero és a Lixiera negyedekre koncentrálódnak, de egyre terjeszkedik a gazdagok által lakott elegáns villanegyed is.

Az ország csak az elmúlt hét évet tölthette békében, ezt megelőzően ugyanis többé-kevésbé 27 éven keresztül zajlott a kormányerők és az amerikaiak által támogatott lázadók közötti véres polgárháború. Az eredmény: 500 ezer halott, 80 ezer megcsonkított, az infrastruktúra teljes pusztulása, s az ország ráadásul egyetlen hatalmas aknamezővé vált a harcok után. Napjainkban az angolaiak 48 százaléka munkanélküli és a lakosság 60 százaléka nem részesül olyan alapszolgáltatásokban, mint az ivóvíz és az elektromos áram. A csecsemőhalálozási arány itt a második legmagasabb a világon és az 5 év alatti gyermekek egyharmada meghal a hiányos táplálkozás és az elégtelen egészségügyi viszonyok miatt.

Biztató jelek azért vannak arra nézve, hogy az ország és gazdasága lassan magára talál: egyre többen térnek vissza a földműveléshez, persze ez még nem elegendő ahhoz, hogy az ország saját maga termelje meg szükségleteit, a legtöbb élelmiszerből behozatalra szorul. S bár az angolai az egyik leggyorsabban bővülő gazdaság a világon, ráadásul nyersanyagokban is hihetetlenül gazdag, az emberek nagy többsége kevesebb, mint 2 dollárból él naponta. A szűk elit vagyona viszont exponenciálisan nő: a Nemzetközi Valutaalap adatai szerint az elmúlt egy évtized alatt például az olajtermelésből származó bevételekből nem kevesebb mint 4 milliárd dollár tűnt el az államkincstárból.

Angola idegenforgalmi szempontból egyelőre nem tartozik a legelőnyösebb országok közé és nem azért, mert nincs elegendő kulturális és természeti látnivaló itt, hanem meglepő módon még a nyugat európai utazóknak is kifejezetten drága a hely. Egy átlagos - nem valamelyik nagy hotellánchoz tartozó -szállodában egy kétágyas szobáért 350-380 dollárt is elkérnek egy éjszakáért, ahol egy egyszerű büféebéd 80 dollárba, egy nagy üveg víz pedig 8 dollárba kerül. Nem sokkla jobbak az árak a szállodákon kívüli helyeken sem: egy átlagos zenés szórakozóhelyen 300 dollárt kell fizetni egy kétszemélyes, igaz bőséges vacsoráért.  Mindezek ellenére alig lehet találni szabad szobát a szállodákban, ami nyilván az erre alkalmas hotelek száma miatt van így. Ha valaki ide készül, ezért célszerű hónapokkal előre lefoglalnia szállását.