Jeruzsálem: három világvallás központja

Több nap is kevés lenne ahhoz, hogy teljesen bejárjuk, s hetekig tartana, míg megismernénk minden szegletét. Amellett, hogy lenyűgözően szép, talán ez volt a legfontosabb város a történelemben, s a világ három nagy monoteista vallása is központjának tartja, ahol még a harcos ateistáknak is eláll a lélegzetük.

A történelem és a vallások iránt érdeklődők aligha találhatnának még egy olyan várost, ahol néhány perces sétával a világ legfontosabb műemlékei tekinthetők meg. Jeruzsálem ilyen hely és amellett, hogy kulturális éhségünket évekre kielégíthetjük akár két nap alatt, a város nyüzsgő és fiatalos is egyben.

A város többezer éves macskaköves utcácskáit járva szinte kivétel nélkül mindenkit elragadnak az érzelmek és meghatódottság nélkül képtelenség végigjárni a történelemkönyvekből, vagy a bibliából ismert helyszíneket.

A város és Izrael mostanában - és korábban sem - elsősorban gyönyörű látnivalói és felbecsülhetetlen kulturális öröksége miatt került be a híradásokba, de ha ezekben az időkben valaki mégis elszánja magát az utazásra, annyi előnye talán lesz, hogy a szokásosnál valamivel kisebb tömeggel kell megosztania az élményt.

Jeruzsálemet sem letudni, sem befogadni nem lehet néhány nap alatt, ezért ha van rá lehetőségünk, egy hosszabb utazás keretében utazzunk el ide. Ha mondjuk két hétre érkezünk, két külön részletben is felfedezhetjük a várost: elsőként a valóban kötelező és kihagyhatatlan látványosságokat, másodikra pedig a kevésbé ismert finomságokat ismerhetjük meg. Ha viszont csak néhány napunk van, feltétlenül tervezzük meg előre, mit is akarunk megnézni.

Izrael Negev-sivatagtól északra eső részén nincsenek nagy távolságok, így nem kell feltétlenül Jeruzsálemben tölteni az éjszakákat ahhoz, hogy megismerjük a várost. Tel Aviv például alig egy órányi buszútra van és a Ben Gurion nemzetközi repülőtér is majdnem félútra esik a két nagyváros között.

Mit nézzünk meg, ha csak egy napunk van?

A kötelező látnivalók szinte mindegyike az óváros fallal körülvett területére koncentrálódik, így a hét kapu bármelyikén elindulva kezdhetjük a sétát. Ha például az Oroszlán kapun lépünk be az óvárosba néhány lépés múlva máris az egyik legjelentősebb emlékbe botlunk: a Via Dolorosa-n sétálva zarándokok ezrei teszik meg nap mint nap az utat, amit Jézus keresztútjának tartanak. A kilenc stáció közül az első négy jól láthatóan megjelölt helyen van, így a kevésbé tájékozott utazó is könnyen eligazodik. Az utolsó öt stáció már a Szent Sír templomán belül van.

A Via Dolorosa végén a keresztény világ egyik legfontosabb szent helye, a Szent Sír Temploma található, ahol a hit szerint Jézus sírja van. A templom arra helyre épült, ahol Jézust keresztre feszítették és eltemették, s különböző formában már az i.sz. 4. századtól fontos keresztény zarándokhely, mint Jézus halálának és feltámadásának helyszíne. Napjainkban a templomban van a jeruzsálemi görög ortodox pátriárka központja is, sőt az épületen több keresztény egyház - kopt, örmény - osztozik évszázadok óta életben lévő bonyolult megállapodások szerint.

Jézus sírja a templom középső kupolája alatti részen egy apró kőfülkében van, s szinte nincs olyan napszak, amikor ne kígyózna hatalmas sor előtte, így több időt szánjunk a látogatásra.

A világ egyik legtöbbet fotózott épülete és a város szimbóluma is egyben a jeruzsálemi Templom-hegyen álló Sziklatemplom (al-Aksza mecset), az iszlám harmadik legszentebb helye. A mecsethez tartozó épület még a Sziklamecset,de manapság az egész komplexumot al-Aksza mecsetnek hívják. A mecset főépülete 5000 imádkozó embert tud fogadni, de az épületegyüttes egész területén százezrek is elférnek.

A dómban található szikla a muzulmánok és a zsidók számára is szent hely, ugyanis a zsidók hite szerint ezen a helyen kérte Isten Ábrahámot, hogy áldozza fel Izsákot, a muzulmánok pedig úgy tartják, erről a szikláról rugaszkodott el Mohamed, hogy a mennybe jusson.

Az épületet i.sz 688 és 691 között építették Abd al-Malik omajjád kalifa idején, egyes források szerint a Szentsír-templomra adott válaszként. A mecset helyén állt az ókori judaizmus két központi temploma is, bár az épületek pontos elhelyezkedéséről valószínűleg már a mecset építőinek sem volt pontos tudomása. Az épület fejlesztését a kalifa fiai is folytatták és ekkoriban kapta az al-Aksza nevet. A mai állapot hosszú évszázadok felújításai, átalakításai és fejlesztései révén jött létre, a mai épületszerkezet a 9. században alakult ki.

A keresztes háborúk idején a mecset a jeruzsálemi király palotájaként funkcionált, akik szerint a mecset Salamon egykori templomának romjaira épült, ezért is hívták Templum Salamonis-nak, a 12. század elejétől kezdve 1187-i az épület egyik szárnyában volt a Templomosok központja is.

A 14. századtól a 20. századig több felújításon is átesett az épületcsoport, 1927-ben és 1936-ban pedig a gyakori földrengések miatt majdnem teljesen újjá kellett építeni.

Az épület vallási és politikai jelentősége miatt csak ritkán látogatható a nem muzulmánok számára. Ennek egyik oka, hogy a judaizmus a megváltást a Templom-hegyen épülő majdani harmadik templom építésével hozza összefüggésbe és ezt sokan az iszlám és a júdaizmus közötti feloldhatatlan ellentétnek tartják. Izrael ugyanakkor kényesen ügyel arra, hogy - bár a mindenkori izraeli kormány célja Jeruzsálem egyesítése - a Sziklamecsethez még véletlenül se nyúljon.

A Nyugati fal (Siratófal) építői aligha gondolták, hogy a Templom-hegyen álló Második Templom külső részéhez épített támfal egyszer a zsidók legszentebb helye lesz. A templom i.sz. 70-es lerombolása után a zsidókat száműzetésbe kényszerítették és az egykori templom pontos helye feledésbe merült. Miután visszatértek igyekeztek távol tartani magukat a romoktól, nehogy véletlenül az egykori templom belső szentélyének helyére tegyék lábukat, ami a legmagasabb papokon kívül mindenki számára tiltott terület volt. Ezért a megmaradt külső falnál kezdtek imádkozni.

A fal az oszmán uralom idején vált a zsidók zarándokhelyévé, akik ősi veszteségük miatti bánatukban járultak az azóta Siratófalnak nevezett helyhez. Akkoriban a fal előtti részen házak épültek, csak egy szűk utcácskát hagyva az imádkozóknak, de mikor az 1967-es Hatnapos háborúban az izraeli ejtőernyősök visszafoglalták a jordániai hadseregtől a Siratófal környékét, első dolguk volt, hogy lerombolták a fal környékén lévő ara házakat, kialakítva a ma is látható teret. A fal előtti tér ma egy nagy nyitott zsinagógaként működik, amit kész részre osztottak: a déli kisebbik rész a nőknek, a nagyobbik, északi oldal a férfiaknak van fenntartva.

A falat alkotó kövek különböző korokból származnak: az alsóbb nagyobb darabok Heródes-korabeliek a feljebb lévő díszítettebb kövek pedig az al-Aksza építésének idejéből valók.

A Siratófal környéke minden nap nyitva áll bárki részére a nap 24 órájában, de készüljünk föl, hogy a térre vezető utcákon és sikátorokban katonák állnak és sokszor csak fémdetektoros kapukon keresztül juthatunk be a térre. Ha ide látogatunk, kerüljük a kihívó öltözéket és mindenképpen viseljünk kippát (a turistáknak szóló papírból készült darabok kaphatók a tér környékén). Fényképezni szabad ugyan, de csak diszkréten sabbat idején viszont tilos.