Szíria: történelem minden sarkon

Néhány éve jelent meg a hazai turisztikai kínálatban a Földközi-tenger keleti partvidékének felbecsülhetetlen értékű kulturális emlékeivel csábító Szíria. S bár a nemzetközi politika időnként szereti ennek az ellenkezőjét bizonygatni, az ország kifejezetten biztonságos, lakói barátságosak, vendégszeretők, a látnivalók pedig egészen különlegesek.

Mióta Basir al-Asszad 2001-ben átvette apjától az ország irányítását, Szíria modernizálása nemzeti ügy lett, s bár ez nem halad gyorsan, az erre járó utazók számára szembetűnő a változás. A fejlődés szerencsére nem jelenti azt, hogy az ország megfeledkezne múltjáról, ami már csak azért is lehetetlen, mert itt szinte minden sarkon történelmi emlékekbe botlik a látogató, legyen az római, vagy középkori eredetű.

Szerencsére a szíriai kormányzat felismerte a történelmi műemlékekben rejlő lehetőségeket és ma már mindegyik védett épület gondos helyreállításban, állagmegóvásban részesül. Nem volt ez mindig így: mikor a cikkíró 1995-ben először az országban járt, a boszrai amfiteátrum környékén található római kori épületmaradványokat a helyiek egyszerűen csak mint "köveket" emlegették és ennek megfelelően is vigyáztak rájuk.

Ma már az ország két legnagyobb városa Damaszkusz és Aleppó, valamint Boszra és a hatalmas és gyönyörű egykori kereskedőváros, Palmyra is szerepel az Unesco Világörökségi listáján. Ezeken kívül hatalmas - a világ két legnagyobb - keresztes lovagvára, labirintusszerű középkori bazárok és - a szírek szerint legalább is - a világ legnagyobb mecsetje, a damaszkuszi Omajjád-mecset is itt található. A műemlékek jó része ráadásul a mai mindennapi élet szerves részét képezik.

Közlekedés, vízum, pénz

Ha kerülnénk a repülést, Magyarországról nagy valószínűséggel Törökországon keresztül lépünk Szíria területére. Ha autóval, vagy busszal megyünk, a legegyszerűbb átkelési pont az Antakyát Aleppóval összekötő út mentén lévő határfalu, Bab al-Hawa. Az autós utazók azért készüljenek fel, hogy mind a törökországi kilépés, de inkább a Szíriába való bejutás időigényes dolog. A határőrök finoman szólva is kényelmes tempóban intézik a papírmunkát, ráadásul nem elég egy pecsét az útlevélbe, több ablakhoz és több különböző irodába is el kell látogatnunk, mire mindent elintézünk.

Hátizsákosoknak lehet jó választás az Isztambulból Aleppóba heti rendszerességgel közlekedő vonatjárat, vagy az Isztambulból, Ankarából a szír fővárosba közlekedő távolsági buszjárat.

A török vízumot a belépéskor a határon lehet beszerezni, Szíriába ugyanakkor előre kell megváltani a turistavízumot az ország budapesti nagykövetségén. A kéthetes tartózkodásra és egyszeri belépésre jogosító turistavízum 13 ezer forintba kerül, egy hét az ügyintézés ideje és 2 db vízumkérőlap, 2 db igazolványkép, valamint a visszautazás időpontjától számított 6 hónapig érvényes útlevél szükséges hozzá.

A damaszkuszi nemzetközi repülőtérre közvetlen járatokat üzemeltet Budapestről a Malév. A jegy nem olcsó, általában 100-120 ezer forint körül van illetékkel együtt, de ennél kedvezőbb árakat azért néha ki lehet fogni. Érdemes megnézni a bécsi indulású járatokat is, illetve a jordániai járatok árait is, elképzelhető, hogy így olcsóbban megússzuk.

Szíria nagyobb városaiban használhatók az ismert bankkártyák, de indulás előtt érdemes némi dollárt is bekészíteni és a repülőtéren beváltani.

Látnivalók

A szíriai nagyvárosok sorában sok tekintetben a második helyre szoruló Aleppó az első nagyobb település az ország északi részén. A helyiek és a főváros lakói között hosszú évek óta dúl a vita, hogy melyik település lakott hosszabb ideje, de kétségtelen, hogy a történelem itt sokkal inkább érezhető az utcán sétálva, mint Damaszkuszban.

Nem is csoda, hiszen a város - és főleg annak központja - remekül megőrizte a középkori arab kereskedővárosok hangulatát, bár maga a település már a római időkben is kereskedelmi központként funkcionált. A Selyem Út egyik állomásaként gazdag kereskedők, olívát és egzotikus fűszereket kínáló árusok és utazók lepték el a mára egyébként a világörökség részévé választott Óvárost. Szerencsére a valóban rohamtempójú modernizációs és építési láz ezt a városrészt elkerülte, de a helyi befektetők azért a régi épületek felújításában és újrahasznosításában látnak lehetőségeket. Az a terv, hogy a 100 ezer ember otthonaként funkcionáló városrészt teljes egészében felújítják. Ez a törekvés már most hasznot hoz, ugyanis több étterem, és kis szálloda nyílt a több száz éves utcákon.

Aleppóban járva mindenképpen megtekintésre érdemes a város közepén leterülő hatalmas középkori vár, ami megint csak az ezüstéremre pályázhat a világ legnagyobb lovagvárainak versenyében a közeli Crac des Chevaliers mögött. A városnak magyar vonatkozása is van, az 1848-as szabadságharc leverése után Bem tábornok ide került száműzetésbe, s itt is halt meg 1850-ben.

Crac des Chevaliers

Sokak szerint ez a világ valaha épült legszebb várkastélya, de ízléstől függetlenül kijelenthető, hogy mindenképpen a legnagyobb. A területen álló első erődítést 1031-ben emelte a közeli Homs emírje, de az igazán komoly fejlesztéseket és bővítéseket a 12. században a keresztes lovagok hajtották végre. Tulajdonképpen a vár ekkor nyerte el ma is látható formáját. A folyamatos támadások és ostromok ellenére a várat sosem foglalták el, a keresztesek egyszerűen feladták.

A vár valóban lélegzetelállítóan hatalmas, egyszerre 2 ezer katona elszállásolására volt alkalmas, bár ezek a katonák a környező iszlám csoportok miatt inkább érezhették magukat börtönben, mintsem a vidéket uraló erősségben. A vár raktáraiban öt évre elegendő élelmet és takarmányt lehetett felhalmozni, de alig egyhónapnyi ostrom után a keresztesek megegyeztek a támadókkal a szabad elvonulásról.

Boszra

A jordán határ közelében fekvő város, Boszra minden szíriai utazás kötelező eleme. A fekete bazaltból épített ókori emlékek közül is kiemelkedik a világ egyik legjobb állapotban megmarad római kori kőszínháza.

A település a nabateusok fővárosa volt az i.e 1. századtól, majd i.sz. 106-tól a Római Birodalom részeként, Arábia provincia fővárosa lett. Mivel a legfontosabb két látnivalón - az amfiteátrumon és a citadellán kívül - sok más látnivaló nincs itt, egy félnapos kirándulásnak tökéletes választás lehet Damaszkuszból kiindulva.

Palmyra

Ennél egy kicsit többet kell autózni a sivatagban, ha szeretnénk megtekinteni Szíria elsőszámú attrakcióját, a világ egyik legszebb ókori romvárosát, Palmyrát. A helyiek által a régi sémi nyelven Tadmornak nevezett sivatagi város széles és több kilométer hosszú, oszlopokkal díszített sugárútjával, templom-maradványaival és a híres temetkezési tornyaival szó szerint elbűvöli a látogatót.

A romok többsége a 2. századból származik, kiterjedésük nagyjából 50 hektár és a mai napig folyamatos ásatások zajlanak itt, s nem is eredménytelenül. 1994-ben például belga régészek addig ismeretlen római kori sírokat fedeztek fel.

Mivel Palmyra Szíria legfontosabb turisztikai látnivalója, a romváros köré fokozatosan új település is épült, ahol ma már 40 ezer ember él, többnyire turizmusból, mezőgazdaságból és kereskedelemből.

Damaszkusz

Többek szerint ez a világ legrégebbi lakott települése és több száz romantikus legenda övezi. Az egyik szerint például mikor Mohamed próféta a városhoz ért, a városvezetők nem engedték, hogy belépjen a kapukon, mondván, hogy a próféta csak egyszer, halála után akart a paradicsomba jutni, ha pedig így van, a városba nem léphet be.

A város stratégiai ponton fekszik, a kelet felől érkező utazók és kereskedők számára ez volt az első nagyobb település, s mint ilyen az évszázadok során a különböző hadseregek és birodalmak elsőszámú célpontjai között volt. E népszerűség oka nemcsak a stratégiai jelentőssége, hanem gazdagsága is volt természetesen. A különböző civilizációk stílusjegyeit magába szívó kulturális élet és építészet ma is tetten érhető az Óvárosban és aligha van még egy hely a világon, ahol ilyen kis helyen ennyi történelmi emlék található.

Szerencsére a damaszkuszi Óváros, a szűk sikátorok, vagy a bazár még őrzi az ősi keleti hangulatot, ami például az isztambuli csillogó-villogó, márványpadlójú plázabazárban már nincs meg. Itt a zajok, a szagok, a kiabáló árusok, a tömeg mind-mind hitelessé és eredetivé teszik az élményt. Csakúgy mint a város legfontosabb látnivalója, az Omajjád-mecset, amely amellett hogy a világ legnagyobbnak tartott ilyen épülete, a mindennapi élet szerves részét képezi a helyiek számára, s ahol ráadsul a turistákat is szívesen látják.

A mecset az iszlám egyik legfontosabb építménye, talán csak a mekkai és a medinai mecset vetekszik vele ebben a tekintetben. Ezen a helyen már i.e. 3000 körül is különböző vallásos szertartásokat tartottak, majd az i.e. 9. században az arameusok templomot emeltek itt, istenüknek, Hadadnak. Később a rómaiak idején a templom Jupiter tiszteletét szolgálta, majd Konstantin császár idejétől keresztény templomként működött. Az egykori pogány sírhely helyére Keresztelő Szent János tiszteletére emelt bazilika került, s állítólag a szent fejét tartalmazó ereklyét is itt helyezték el egy ládikóban.

Mikor a muzulmánok i.sz. 636-ban elfoglalták Damaszkuszt, a bazilika keleti oldalát mecsetté alakították át, de megengedték a keresztényeknek, hogy a nyugati részben gyakorolják vallásukat. Ez a megállapodás hetven évig tartott, de ezalatt az idő alatt, Omajjád uralkodása idején a városból az iszlám világ fővárosa lett és a helyi kalifa szerint ezt a tényt egy olyan hatalmas mecset építésével kell érzékeltetni, amelyhez foghatót sem addig, sem azután nem látott a világ. Ennek érdekében az egykori római és bizánci épületrészeket lerombolták, s velük együtt a keresztényeket is kitessékelték. A nagyszabású építkezés tíz évig tartott és mintegy ezer kőfaragót és építőmestert alkalmaztak az új mecset felépítéséhez. Az impozáns épületben a fénykorban minden egyes falat gazdagon díszített mozaikokkal borítottak, a fa mennyezetet arannyal díszítették és 600 aranyozott lámpa szolgáltatta a világítást. A költségek megegyeztek a mai Szíria területéről hét éven át beszedett adók összegével. A mecsetet ugyan a mongolok lerombolták, földrengés és tűzvész is pusztította, de a máig megmaradt részek így is impozáns látványt nyújtanak.

A belépéskor ügyeljünk rá, hogy - mint minden mecsetben - le kell venni a cipőket, a férfiak rövid ujjú pólóban és rövidnadrágban nem léphetnek be, a hölgyeknek pedig egy erre a célra létesített öltözőhelységben kendőt kell magukra teríteniük.