Frédi és Béni így nézné meg Budapestet

Egyre több nagyváros vezetése gondolja úgy, hogy a belvárosban és a parkokban nincs helye az autóknak. Az úgynevezett zöld zónákon belül tiltják, vagy radikálisan korlátozzák az autók és motorok közlekedését. Még szerencse, hogy turisták mindig is élen jártak az innovatív és környezetbarát közlekedési eszközök népszerűsítésében.

A turisták valahogy mindig is fogékonyabbak voltak az újító ötletek iránt. Hamarabb kipróbálták a segwayt, vagy a híres velibet (bérbicikli) mint az adott város lakói, akik persze később ugyanúgy rákaptak a zöld utazás ízére. A turisták bátorságára egyszerű a magyarázat: külföldön az emberek nyitottabbak, fogékonyabbak és jó bulinak tartanak sok mindent, amit saját hazájukban nagy valószínűséggel visszautasítanának.

Vannak persze ellenpéldák is, amint amilyen például a twike, (csővázas három kerekes, villanymotorral, akkuval működő kétüléses, műanyaghéjas járgány) angliai esete. A twike-ot előbb magánszemélyek vásárolták, főleg azután, hogy a közlekedési felügyelet engedélyezte a forgalomba helyezésüket. Londonban tehát a twikeok már legálisan használhatják az utakat, sőt ingyenesen parkolhatnak városszerte, rendszámuk is van, vagyis a háromkerekűek a forgalom teljes értékű résztvevői. Az Egyesült Államokbeli Seattleben viszont kifejezetten turisztikai célokra használnák a twike-ot.

A környezetvédők hosszú évek óta kampányolnak a kerékpározás mellett, ám nem mindenki elég fitt, hogy a járművek közötti szlalomozzon, vagy a járdán manőverezgessen. Sokaknak nincs elég bátorsága idegen városban kerekezni, főleg olyan helyeken ahol nincs elegendő kerékpárút. Ettől függetlenül persze, vannak olyan helyek, ahol a bérbringa egészen jól bevált, ráadásul nemcsak a turisták, hanem már a városlakók is előszeretettel használják.

A jó és ötletes kezdeményezések mellett, mint amilyen a segway, vagy a Sopronban és Fertőrákoson is használatos öko-autó, illetve a már említett velib és twike után, most újabb ötlet valósult meg, ezúttal az Egyesült Államokban és Hollandiában.

Előtérben az emberi erő

Az elektromos kisautók vásárlására igen költséges és a reptereken, valamint a golfklubokon kívül csak néhány vállalkozás tartja költséghatékonynak a fenntartásukat.

A kérdés tehát, hogy mivel és hogyan lehetne felcserélni az áram "erejét". Megoldásként az Oregon-állambeli Cave Junctionban élő Charles Greenberg és fia, Chuck megalkotta az FM 4 HumanCart-ot, az emberi erővel hajtható, négyszemélyes városi kocsit, és a turistabusz prototípusát. Az izomautó tulajdonképpen a vasúti hajtány és a kajak találkozásából született, de egyesek szerint Frédi és Béni járgánya is lehetett ötletadó.

A 450 kilogrammos négyszemélyes, acél csővázas jármű első ránézésre olyan, mint a kőkorszaki szakik járgánya, vagy mint egy kórházi ágy. A HumanCart azonban nem pedálos autó. A rendkívül ötletes masina az evező kézmozdulatot forgó mozgássá alakítja át, és meghatja a kerekeket, amelyek előzőleg kerekes székekből szerelték ki és alakították át.

A legénység nemcsak felvenni, de tartani is tudja a forgalom tempóját. A kormányzás a motoros stílushoz hasonlóan a bent ülők balra vagy jobbra dőlésével változtatható, az első kerekek pedig a kívánt mértékben elfordíthatók.

A hátul ülők a helytakarékosság érdekében a menetiránynak háttal helyezkednek el. Mivel az utasok a hátukat egymásnak vetik, szinte minden izmukkal nekifeszülhetnek a hajtásnak. A Popular Science szakmagazin beszámolója szerint a járgány felülről nézve téglalap alakú, csővázas rácsszerkezetű, és karosszériája nincs. A kocsi négy fővel a fedélzetén, egy sima úton óránként körülbelül 60 kilométeres sebességre tud felgyorsulni.

Az alkotóknak ebben az esetben könnyű dolguk volt, hiszen a hajtányt már jóval az autó előtt feltalálták. A vasútépítések korában terjedt el, a pályamunkások ezzel közlekedtek a síneken. Az FM 4 HumanCar négyszemélyes és épp csak az igényekre kellett igazítani a találmányt. Egy stabil vázat, a hajtókart és a működési elvet kellett kitalálni. A szériaautó ára valahol 5 és 17 ezer dollár között lesz.

Egységben az erő: turistabusz is lesz

Harminckét személyes az eddig ismert egyetlen emberi erővel működtetett turistabusz, amelyet a hollandiai Eindhovenben mutattak be. A turisták két sorban, egymással szemben, a menetiránynak oldalt foglalnak helyet, de nem székben, hanem biciklinyeregben. A legkönnyebb dolga a sofőrnek van, aki csak kormányoz és fékez. A konstrukció 2500 kilogrammot nyom. A beleszerelt 300 méter bicikliláncot a 32 utas kollektív ereje hajtja. Az emberi erővel működtetett közlekedési eszköz 20km/órás sebességig gyorsul.

Léteznek természetesen barkácsolt, (nem szabadalmaztatott) példányok is, amelyek inkább vidéken használatosak, mintsem a nagyvárosokban. A működési elv hasonló, csak itt nem egymással szemben, hanem egymásnak háttal ülnek a turisták.

A városi kézihajtány sikere alapján a Greenbergék is elkészítették a fent bemutatott FM 4 HumanCar busz változatát is. Az Imagine nevű városi turistabusz karosszériája a vicc kedvéért egyelőre egy menő sportautó külső jegyeit viseli. A közlekedési eszköz 4 személyes változatban létezik (a tervek szerint lesz 18 személyes is) műanyag védőkarosszériás és elsősorban városnézésre tervezték.

A járgány prototípusát Chicagóban mutatták be a közelmúltban a Föld Napja alkalmából rendezett szakkiállításon. A legnagyobb érdeklődést az váltotta ki, hogy a jármű egy valóságos mini erőmű, hiszen önmaga képes 1 kilowatt áramot termelni. Így a fedélzeten akár mobiltelefont, fényképezőgépet is lehet tölteni, vagy lapotopot is lehet használni városnézés közben.

A biztonság kedvéért azért akkumulátorokról működtethető villanymotorokat is szereltek bele, hogy meredek emelkedőkön segítsék, vagy vészhelyzetben kimentsék az utasokat és a kisbuszt a forgalomból.

A találmány készen áll a sorozatgyártásra, már csak a megrendelőkön és a jövő turistáin múlik, hogy hányan foglalnak majd helyet a környezetbarát buszban és hányan látnak majd fantáziát a spórolásban és az alternatív városnézésben.

A tervező Greenberg nem tagadja, hogy a túlsúlyos amerikai emberek és a mára elviselhetetlenné vált autós forgalom kiküszöbölésére (tudatosan) alapozta az emberi erőre épülő új találmányát.

"Nem kell lebecsülni az ember fizikai erejét - nyilatkozta Charles Greenberg a Popular Scientist hasábjain. Ha minden amerikai hetente akár csak egy nap emberi erővel hajtott járművön közlekedne, megtakaríthatnánk az Öböl-államokból importált kőolaj felét."

Sz. K.