Rémálom a bécsújhelyi hotelben

Járt már úgy, hogy az elfoglalt szállásra este visszaérkezve az ajtót nyitó kártya nem működött? Hogy szakember segítségét kérve üresen találja a szobát, minden csomagja, ruhája eltűnt? Rémtörténet egy Európa-bajnokságot szervező szövetség által ajánlott hivatalos sajtószállásról.

Nemzetközi sportesemények megrendezésekor bevált szokás, hogy a szervezőbizottság hivatalos szállodákat ajánl fel az érkező delegációk, illetve a sajtó számára. Az esetek többségében ezek a hotelek három és négy csillag között mozognak, többnyire elég borsos áron kínálják szobáikat, az esemény súlyához képest jóval drágábban, mint alaphelyzetben.

Január 19-31-e között Ausztria öt városában rendezik a férfikézilabda Európa-bajnokságot, a csoportok sorsolásakor az már biztossá vált, Magyarország a határ közelsége és a szurkolók miatt a bécsújhelyi négyesbe kerül.

Ugyan az alsó-ausztriai város szállodai ellátása nem vetekedhetett a többi helyszínével, a Hotel Orange Wings fekvésénél kedvezőbbet keresve sem lehetett volna találni.

A háromcsillagos hotel a mérkőzéseknek helyet adó Arena Nova közvetlen szomszédságában fekszik, egy perc alatt át lehet érni a csarnokba. Budapestről foglaltuk le és fizettük ki a szállást, amely a szokásoknak megfelelően emelt áras szolgáltatást kínált a négy napra: a 29 eurós alapár az Eb napjaira 73 euróra emelkedett!

A helyszín azonban tragikomikusan hatott: a konténerek tömkelegéből álló bádogszállás szobái ablakmentesek, tévé nélküliek és mindössze 15 négyzetméteresek voltak, egyedül a tökéletes tisztaság ellensúlyozta a mindössze ágynyi helyet. A folyosók szabad téren voltak, a havazás után bokáig latyakban lehetett csak közlekedni. A számítógépes rendszer által a lefoglalt szobákat mágneses kártya nyitotta, csupán azokban volt elektromos áram.

A 73-as szobát ennek ismeretében foglaltam el, mivel a munka miatt csak az éjszakát kellett ott töltenem, a külsőségek ellenére megfelelt a szállás.

Az első hibátlan éjszakát követően másnap éjjel fél 12-kor kínos meglepetés fogadott: a kártya nem nyitotta az ajtót. A kis dörzsölgetés, próbák mindenféle irányban sem hatottak, irány a recepció. Ott viszont csak lezárt redőny: az automatizált rendszer miatt nem kell ember, ha valakinek van foglalása egy pénzautomatához hasonló rendszerből kinyerheti a saját szobakártyáját.

A rendszer azonban se a névre, se a foglalás számára nem reagált. A falon lévő segélyhívó is csak ezt tudta megerősíteni: ilyen néven és számon senki sem foglalt szobát. Hiába bizonygattam a kezemben lévő voucher segítségével, hogy de bizony igen, nem hitte el.

Félórás türelmet kért és egy szerelőt ígért: a sankt-pölteni dialektust beszélő, viszonylag kevés foggal rendelkező (ne kerteljünk, egy foga volt) úr előbb értetlenkedett, majd miután rájött, van kártya és szoba, csak nem jutok be, feljött.

A 73-as szoba feltárult, világítás nem volt, ennél csak az vált gyanúsabbá, hogy makulátlan a tisztaság, a bevetett ágyak mellől pedig minden holmi eltűnt.

Kisebb káromkodás, megoldáskeresés, fenyegetőzés és némi kerítésrugdosás után Kardfogú előbb felajánlotta, maradjak a szobában, majd némi telefonálás után közölte, nem lehet, hiszen "Karl már lefoglalta, bármikor megérkezhet".

De hol az utazótáskám? A ruhám? Miért nem jön valaki, aki megmutatja, vajon a lezárt és leredőnyözött recepcióra tették-e vagy ellopták? A válasz: a tulajdonos bécsi, csak nem gondolom, hogy ilyenkor kijön.

A rendőrség emlegetése sem zavarta barátomat, aki egy újabb telefon után tutira állította: "hundred prozent", hogy a csomag a recepción van.

A megoldás azonban csak az lehet, hogy az éjszakát másik szállodában töltsem, majd számla ellenében az Orange Wings visszafizeti azt. Jöjjek vissza kora reggel, s megoldódik minden.

De éjszaka Bécsújhelyen hol lehet szállást találni? A közeli hotelek zárva voltak, éjszaka nincs portásügyelet, a város központjában lévő Hotel Central és Hotel Corvinus is megtelt (mégis csak kézi-Eb van), így a sétálóutcán történő kétségbeesett autókázást egy hirtelen ötlet szakította meg: irány a rendőrség!

Egy magányos taxis arra a kérdésre, hol találom a rendőrséget, azt válaszolta, mindenhol, s lőn igazsága: a főutcán máris közelített egy autó. A leintés után a kedves rendőrhölgy az őrsre invitált, első telefonjával kerített szállást a Neunkirchen felé vezető úton fekvő Hotel Schwartzban.

A puritán szálloda minden idők legdrágább pihenését nyújtotta: fél 3-kor lefeküdtem, fél hatkor keltem, s a háromórás semmittevésért 60 eurót számított fel. (Más kérdés, hogy az ágyat pigmeusoknak tervezték, s nem lehetett benne hosszában elférni, a fűtés úgy ketyegett, mint egy időzített bomba, míg a szomszéd szobában egy barnamedve-családot meghazudtoló horkolóművész aludt - mintha csak az ágyamban húzta volna a lóbőrt.)

Reggel aztán a helyzet stabilizálódott: a csomagok valóban az Orange Wings recepcióján voltak, a 60 eurót kifizették. Ám a bocsánatkérés, a kompenzáció elmaradt. Ellenben visszakaptam a szobámat, s még Karl sem nyitott rám harmadik éjszaka.

Utóirat: az Európai Kézilabda Szövetség ígéretet tett arra, hogy kivizsgálja az ügyet, s mivel több panasz is érkezett a Hotel Orange Wingsre, beperli a szállodát. Ha minden jól sikerül, az erkölcsi győzelem az enyém. Viszont mindenkinek ajánlom: Orange Wingsbe soha!