Turistalátványosságok lettek az oázisok

Különösen szép sivatagi ökoszisztémák, amelyek váratlanul, relatív kis területen tűnnek fel. Látványuk annyira szokatlan, és bujaságuk olyan megkapó, hogy néhány közülük valódi turistalátványossággá vált. A világ legbájosabb oázisainál tízméteres datolyapálmák hajladoznak, mégsem lehet őket észrevenni: megbújnak a homokdűnék között. Van, amelyiknek a vizét palackozzák, van, amelyiktől óvva intenek.

A legkisebbek és a legnagyobbak

A világ legnagyobb oázisai tulajdonképpen nagyvárosok. Olyanok, mint Rijad vagy Damaszkusz. Ezekben három millióan laknak, a kisebbekben alig háromszázan. Minél kisebb egy oázis, annál nehezebben megközelíthető, ugyanakkor annál érdekesebb és izgalmasabb.

Az Egyiptomban található oázisokhoz például még a közelmúltban sem lehetett eljutni - maximum teveháton -, de a hétköznapi turistáknak semmi esélye nem volt erre. Ma már a talpraesettebb egyéni utazók egy dzsip és egy sofőr (lehetőleg helyi illetőségű) segítségével, minden nehézség nélkül felfedezhetnek néhányat a Szaharában. Vízminőségük, állaguk és hőmérsékletük igen eltérő. Van, amelyiknek vizét palackozzák és van, amelyiktől óvva intenek. Az egyiptomi Siwa oázis vize például teljesen tiszta, a boltok polcain is megtalálható.

Az oázisokat a föld mélyén található úgynevezett fosszilis víztartó rétegek táplálják. Ezek a természetes földalatti medencék a tudósok szerint hatalmas mennyiségű friss (édes) vizet tárolnak. Más kérdés, hogy például a líbiai Erg Awbari (Ubari) oázis vize sós.

Erg Awbari oázis, Líbia: sósabb, mint a Holt-tenger

A Szaharában, Grema városától harminc kilométerre északra, a híres az Ubari homoktenger mellett, váratlanul kizöldül a táj. Az Ubari oázis (Ubari tavak) káprázatosan szép, azonban a víz meglepő módon igen sós. Ennek ellenére, aki akar, megmártózhat benne. Utána viszont ajánlatos tiszta vízzel is lemosni magunkat, mert a víz annyira sós, hogy szó szerint kimarja a bőrt. Néhány száz kilométerrel északabbra újabb zöldes foltok tűnnek fel. A Wadi al Hayatt völgyben még jó néhány oázis bújik a dűnék aljában.

A líbiai műholdfelvételeken gyakran látni az oázisok körül apró, pontszerű formákat. Ezek valójában szabályos kör alakú megművelt területek, amelyeket úgynevezett alacsony víznyomásigényű öntözőrendszerekkel locsolnak, a vízforrástól kb. egy kilométeres sugárban. Főleg sárgabarackot, datolyapálmát, fügét, esetenként gabonafélét termesztenek.

Maranhaoi, Brazília: van is, meg nincs is

A"maranhaói lepedőként" emlegetett Lencóis Maranhenses Nemzeti Park az Atlanti-óceán mentén húzódó homoksivatag, amelyben vakítóan fehér homokdűnék ezrei terülnek el, mintegy 270 négyzetkilométeren. Ezt a terméketlen, homokos mélyföldet időnként foltokban elönti a víz és lagúnarendszer alakul ki a dűnéken. Olyanok, mintha úszómedencék lennének a homokbuckák között. A kisebbeket csak fotózni lehet, a nagyobbakban viszont fürdeni is. Tulajdonképpen csak januártól júniusig pompázik a vidék ebben a varázslatos türkiz színben, majd ahogy a vizek kiszáradnak, a táj fokozatosan kifehéredik. A lagúnarendszer néhány tavacskájánál, - ahol még a növények gyökerei elérik a magasan húzódó talajvíz szintjét - ott néhány pálmafa is megél.

A nemzeti parkban négy kerék meghajtású terepjárókkal viszik a turistákat a legszebb lagúnákhoz. Ahogy a kocsik elérik a sivatag határát, a táj elcsendesedik. Csak a homok ciripelő hangját lehet hallani, ahogy az apró szemcséket viszi a szél. A Lencóis Maranhenses Nemzeti Parkot Sao Luisból háromórányi autó találjuk.

Chebika oázis, Tunézia: nem csak Star Wars rajongóknak

Tunézia könnyen elérhető, olcsó úti cél. A tengerparti nyaralók, a dzsipes kalandtúrások, a tuaregek és a berberek nyomát követő kultúrkirándulók mellett, Star Wars-rajongók milliói keresik fel az észak-afrikai országot. George Lucas jó néhány jelenetet rögzített Sidi Bouhel és Matmata városában, amelyek azóta forgalmas turistalátványossággá váltak. Hamarosan legalább ekkora látványossággá fejlődhet a Chebika oázis és annak környéke, ami a Star Wars negyedik epizódjához szolgáltatott néhány remek forgatási helyszínt. A Chebika hegyi oázist már a rómaiak is ismerték.

Világoskék vize miatt "látványosnak", (Ad Spectaculum) nevezték el. A Star Wars-rajongók azt is tudni vélik, hogy Lucas már hosszú évekkel ezelőtt tudott erről a helyről, és a valójában a Chebika oázisról kapta a nevét Csubakka, a barátságos vuki.

Félhold oázis, Kína: lassan kiszárad

Gansu tartomány északi részén, Dunhuang várostól délre, a Góbi-sivatag homokdűnéi között egy forrás tört a felszínre. Vize olyan bőséges, hogy a homok nem tudja elnyelni és aprócska, csónakázó tónak alig nevezhető tó jött létre. Mivel a kis oázis a dunhuangi reptértől a 217-es úton néhány órás autózással könnyen megközelíthető, érdemes megnézni, mert a helyiek szerint vize évről évre apad.

Timia oázis, Niger: paradicsom a semmi közepén

Nigerben a Szahara csendjét váratlanul vízcsobogás töri meg. A Timia oázisban a sziklák mögül, négy méter magasból hullik alá az édesvíz. Az itt élő tuaregek gyakran járnak ide vízért. Életmódjuk, szokásaik csak az elmúlt években kerültek a figyelem középpontjába. Turisták is egyre többen kíváncsiskodnak, főleg hogy a közelben egy régi francia erőd és egy másik meseszép oázis, a Guealta is megcsodálható.

Huacachina oázis, Peru: 450 éve nem esett, mégis minden buja

Az Andok felett uralkodó szelek, minden csapadékot magukba szívnak és elszállítanak. Ez lehet az oka annak, hogy a perui Huacachina oázisban, és a köré épült alig néhány száz lelkes településen 450 éve nem esett eső. Errefelé sok az érdeklődő, főleg egyéni utazók, akik párban vagy kisebb baráti társasággal érkeznek. Kedvenc időtöltésük homokdeszkázás a közeli dűnéken.

Maga az oázis dél-nyugat Peru Ica tartományában található. A kis oázis-tó vize, lassan de apad, ezért ma már mesterségesen is táplálják. Köré amolyan üdülő falu (inkább tanya) épült kis családi fogadókkal. Ide járnak vissza a homokdeszkások is szállásért és vacsoráért.

A legenda szerint egy helyi hercegnőfürdőzés közben megneszelt egy fiatal vadászt, és ki tudja miért, de menekülőre fogta. Köntösének redőiből sivatagi homokdűnék nőttek, fürdővize pedig egy tóvá változott a buckák között.

Sz. K.