Kösd be a cipőd, csukd be a szád! - hajmeresztő vakációk

Senkit nem akarunk lebeszélni a nyugis tengerparti nyaralásokról és a kéthetes édes semmittevésről, de állítólag az adrenalinfokozás éberebbé, találékonyabbá és hatékonyabbá teszi az embert az év hátralévő részében, a véghezvitt tettek pedig életre szóló élményt nyújtanak. Hajmeresztő vakációk, amelyek évek óta borzolják a kedélyeket.

Nyomunkban a láva: bakancsolvasztó vulkántúrák

A vulkántúrákat szervező vállalkozások legtöbbje közel 20 éves rutinnal működik. Kapcsolatban állnak a helyi hatóságokkal és a különböző turisztikai szolgáltatókkal. A világ bármely pontján történik kitörés, arról még aznap értesülnek, és az előzőleg regisztrált érdeklődőket e-mailben értesítik. Az erupciók általában maximum egy hétig tartanak, így a gyors reagálás és a mobilitás a vulkántúrák egyik alapfeltétele.

Az adott helyzettől függően 3-5 napos túrák indulnak folyamatosan, hiszen a kráterek még hónapokig izzanak. Ha a lávafolyás mozgása lassul, esetleg megáll, a láva viszonylag hamar, néhány óra elteltével megszilárdulhat. Igaz a talajt hetekig, hónapokig forrón tarthatja a felszín alatti izzó anyag, megfelelő lábbelivel és fokozott figyelemmel elvileg rá is lehet lépni. Vulkántúrákat a Yasur, az Ambrim, a Krakatau, a Marapi és a Tinakula vulkánokhoz szerveznek.

Itt Európában is átélhetnek vad kalandokat a közel 2500 éve aktív Stromboli vulkánhoz igyekvő turisták. A magyar BEBTE Vulkanológia kollektíva szervezésében többek közt izzó lávafolyamot is láthatnak a jelentkezők. A Stromboli több ezer éve folyamatosan működik, és csak olykor-olykor változtat a viselkedésén.

Szerencsés esetben a túravezetők segítségével a robbanásos kitörések közelébe férkőzhetnek, és heves kőpergések figyelhetnek meg a vállalkozók.  Ilyenkor, mint a tekegolyók úgy száguldoznak le a kisebb-nagyobb kőtömbök, és a lejtő (szakszerűen törmelékcsúszda) aljén belecsobbannak a tengerbe. Még lehet jelentkezni a túrára, de gázmaszkról, pormaszkról, profi bakancsról és túrabotról magunknak kell gondoskodni.

Három nap szabadesés

A kalózkodó bázisugrók rendszerint a város legmagasabb házáról ugranak, ahonnan remek kilátás nyílik. A szabadesés élményét túl a városi látvány a panoráma vonzaná a leginkább a turistákat is, csakhogy ez a fajta alternatív városnézés még nem engedélyezett a városokban.

Az Idahóban található Twin Falls nevű kisvárosban azonban a westernlovaglás mellett a bázisugrás az egyik legnépszerűbb turistaattrakció. A Snake River Canyon hasadéka fölött 148 méter magasan átívelő Perrine-híd, legális és igen keresett bázisugró hely. Évente egyszer hídünnepet tartanak a helyiek, amikor 80-90 dollárért, bizonyos feltételek mellett négyszer-, ötször is levetődhetnek az érdeklődők. A Coloradói Gorge Bridge-nél (Canon City) háromnapos a hídünnep. Ez idő alatt legálisan és kedvére ugrándozhatnak a turisták, ha egyáltalán van bátorságuk. A híd alatt tátongó szakadék ugyanis 291 méter mély.

A súlytalan zuhanáshoz hasonló élmény biztonságosabb körülmények között is átélhető.  A San Francisco közelében található Union City-ben egy működő iFly sportközpontban egy magas, csőszobához hasonló (3 méter átmérőjű) üvegfalú helységben nagynyomású levegőt fújnak be alulról.  A levegő 120km/órával érkezik, amelyre a turisták ráfekszenek és lebegnek. Testmozgásukkal irányítják, hogy milyen magasra emelkedjenek a csőtoronyban, de bukfencezhetnek, pöröghetnek is. 

A nagy rohanás: háromperces adrenalinsokk

Az ésszerűség fölött győzedelmeskedő tradíció tipikus esete a spanyolországi San Fermin bikafuttató fesztivál Pamplonában. Július 7. és 10. között legbátrabbak a Plaza Consistorialhoz mennek reggel fél nyolc körül. Itt a téren, vagy a Santo Domingo dombon várják a nyolc órát, amikor a helyi rendőrség biztonsági intézkedések mellett, kinyitja a bikák előtt a kaput.

A tapasztaltabb bikafuttatók szorosan befűzött tornacipőre esküsznek, és kapunyitás előtt azt magyarázzák a kezdőknek, hogy menet közben, hogy hogyan kell kiállni és újra beszállni a futó tömegbe. A bikafuttatás története során 14 halálos áldozatot követelt, ennek ellenére évente 2500-3000 ember vesz részt aktívan az eseményen. Maga a futás átlagosan körülbelül három és fél percig tart. A bikák 20-24 km/órás sebességgel vágtatnak.

A legtöbben csak a hotelerkélyről bámulják az eseményeket, de így is pont elég izgalmas. A szállodák már tavasszal meghirdetik a júliusi bikafuttatásra a csomagokat, és előre jelzik a legjobb és legbiztonságosabb nézőhelyeket. Óvva intenek a szervezők, hogy félreeső sikátorokban, zsákutcákban kapualjakból nézzük a nagy rohanás. Balkont egyébként bérelni is lehet napi 20-30 euróért, de újabban a helyiek is felkínálják az erkélyeiket jutányos áron.

Meghűl a vér az erekben: svájci jégsziklamászás

Teljesen amatőrök is jelentkezhetnek a jégsziklamászásra, a svájci Pontresina városában. Fél nap alatt elsajátíthatók az alapok, azután kedvünk és pénztárcánk szerint további egynapos "éles mászás" következik az egyik szálloda mesterséges jégfalán. Az oktatás 350, az egynapos mászás pedig 550 svájci frankba kerül. 

Csukd be a szád! Sivatagi homokdeszkázás 

A homokdeszkázás inkább jóleső izgalom és önfeléledt kikapcsolódás, mintsem adrenalin fokozás.  Nem kell hozzá speciális felszerelés és oktatás, elég, ha snowboardozni tudunk. Perutól Egyiptomig a világ számos pontján űzik. Van, aki szigetelt lemezdarabon, van, aki papírkartonon, vagy a régi, lestrapált snowboardján csúszik.

Egyiptom még nekünk is elérhető úti cél. Az dzsip bérlés sem olyan bonyolult, és kis utánajárással könnyedén megtaláljuk a legjobb dűnéket. A homokdeszkázás előnye, hogy nincsenek kiépített pályák, mindenki ott csúszik, ahol akar, illetve belépő és síbérlet sem kell váltani. Hátrány, hogy nincs kiépített infrastruktúra, nincs büfé, hűsölő és elsősegélysátor. A sivatagi dűnék mellett léteznek tengerparti dűnék is, főleg Japánban. Chibában, Fukokában és Simodában kellemesebb a klíma és 3500 yenért (7300 forint) profi homokdeszkát is bérelhetünk.

Sz. K.