Taxisoktól az álrendőrökig - így vágják át a turistákat Európában

Számos leleményes, új módszerrel próbálják kizsebelni a turistákat Európa-szerte. A jó hír az, hogy ha valaki ismeri a trükköket, akkor van esélye megúszni. A két számlával ügyeskedő taxisoktól, az üzletembereknek öltözött zsebtolvajokig, íme néhány trükk a legelterjedtebbek közül.

Fagylalttal a kezében sétál egy turista egy olaszországi nyaralóhely utcáján, és egyszer csak látja, hogy egy csinos nő vitatkozni kezd egy utcai árussal. Lopással vádolja a nőt, aki elkezd vetkőzni, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Percek alatt tömeg verődik össze. Amikor a nő már a fehérneműnél tart, a boltos hirtelen megtalálja az eltűnt árut, bocsánatot kér, a nézelődők eltűnnek. És velük együtt a turisták pénztárcája is, hiszen a színjáték alatt egy zsebtolvaj banda dogozott a bámészkodók között.

Öltönyös zsebtolvajok és trükkös taxisok

A legdörzsöltebb zsebtolvajok legtöbbször úgy néznek ki, mint az üzletemberek, de sokan turistának álcázzák magukat, még fényképezőgép és útikönyv is van a kezükben. Mindegy, melyik európai országban járunk, nyugodtan induljunk ki abból, hogy a koldus zsebtolvaj, és bármiféle tülekedés azt jelenti, hogy egy tolvajbanda akarja elterelni a figyelmet. Tehát ha bármilyen felfordulást vagy tülekedést látunk, a legjobb, ha ügyelünk a zsebünk tartalmára, még mielőtt más teszi. A legbiztonságosabb viselet természetesen az övtáska, vagy a nyakba akasztható irattartó - írja összeállításában az Útisúgó.hu.

A legtöbb csalás egyébként már jól kipróbált forgatókönyv szerint működik, és mindenfelé találkozni lehet velük. Barcelona, Berlin és Firenze utcáin egyaránt megtalálható például a nálunk "itt a piros, hol a piros" néven, külföldön inkább a "kagylójáték" vagy "borsó és répa" néven ismert játék; a játékosoknak ki kell találniuk, melyik kagyló mögött van a labda. Könnyűnek látszik, de akik nyernek, azok mind beépített emberek, a turista csak veszíthet.

Vigyázni kell a taxisofőrökkel is, nemcsak Magyarországon. Egyik trükk például, hogy úgy tesznek, mintha elejtették volna a számlát, felvesznek egy másikat, amin nagyobb összeg szerepel, és szólnak az utasnak, hogy nem fizetett eleget. Mások hétköznap napközben is hétvégi, vagy éjszakai tarifával számolnak. Ha csökkenteni szeretnénk annak kockázatát, hogy kirabolnak, célszerű a szállodából vagy az étteremből hívat taxit, lehetőleg valamelyik ismertebb taxi-társaságét. Megoldás az is, ha előre megállapodunk a taxisofőrrel a viteldíjról, de ilyenkor érdemes előre tájékozódni a tarifákról. Aki pedig mégis komoly vitába keveredik, hagyjon egy elfogadható összeget az ülésen, és szálljon ki az autóból.

A pénzváltók is ügyeskednek

Nagy kísértés a csalók számára, ha készpénz kerül elő. Ha valaki segíteni akar pénzt kivenni az automatából, utasítsuk el udvariasan: a PIN-kódunkat akarják. Ha egy pénzautomata elnyeli a kártyát, nézzük meg alaposan, nem lóg-e ki a résből egy vékony műanyag-darab: ha igen, akkor a csalók később ennek segítségével csipesszel ki tudják szedni a kártyát. Még akkor sem lehetünk teljes biztonságban, ha pénztárosokkal vagy banktisztviselőkkel van dolgunk. Az ő trükkjük az, hogy lassan adják vissza a pénzt. Abban reménykednek, hogy a turista azt hiszi, már nem jár neki több pénz, rávágja, hogy "Grazie", és elmegy. Óvatosnak kell lennie annak is, aki nagyobb értékű bankjeggyel, vagy érmével fizet étteremben vagy üzletben. Olaszországban például a teljesen értéktelen régi 500 lírás érme nagyon hasonlít az 2 euróshoz, és ezért időnként megpróbálják ezt elsütni a visszaadáskor.

Néhány tolvaj a vonatjegy-kiadó automaták körül les a naiv turistákra. Buzgón segít jegyet vásárolni, és közben eltünteti a pénz egy részét. Azt se hagyjuk, hogy egyenruhában lévő vasúti alkalmazottaknak látszó emberek segítsenek például a római pályaudvarokon: készségesen a helyünkre kísérnek, azután pedig "borravalót" kérnek. Olaszországban például gyakori, hogy megállítják a gyanútlan idegeneket a hamis, "Turistarendőrség" jelvényt viselő emberek, akik hamis számlákat keresnek a pénztárcákban. Lehetőleg ne adjuk ki a kezünkből a tárcánkat, mert nagy valószínűséggel néhány bankjeggyel könnyebben kapjuk vissza. A valódi turistarendőröknek nincs joguk elkérni senki pénztárcáját. ugyanígy a szállodában sose nyissunk ajtót "hotel-inspektoroknak". Általában ketten vannak, és amíg a turista az egyikkel van elfoglalva, a másik besurran és elviszi az értékeket a szobából.

Bécsben egy hosszú bársonyköpenyt viselő, szépen kisminkelt, felékszerezett, hivatalosnak látszó nő árult jegyeket az Operába a legfelkapottabb nevezetességek közelében. A jegyek persze hamisak voltak.

Spanyolországban ápolatlan, koszos nők szólítják meg a turistákat, a barátság jeleként rozmaringágat nyújtanak nekik, aztán jósolnak neki, és fizetséget követelnek. Kerüljük velük a szemkontaktust, ne fogadjuk el a rozmaringágat, és mondjuk udvariasan, de határozottan: "No, gracias."

Mindez nem jelenti azt, hogy Európa veszélyes hely, hiszen a csalások nem megszokottak. Sőt, bizonyos értelemben biztonságosabb az Egyesült Államoknál, hiszen itt a tolvajok "fájdalommentesen" szabadítják meg a pénzüktől a turistákat. A csalókat könnyű elkerülni, ha felismeri őket az ember. De ne felejtsük: még a legéberebb utazót is át lehet verni.

Forrás: Útisúgó.hu