Virágzó drogturizmus két kontinensen

Maastricht mostantól nem szolgálja ki a városi coffee shoppokba betérő turistákat, ha azok nem helyi illetőségűek. Ibizán viszont a napi 40 ezer eladott ecstasy tablettával virágzik az illegális drogturizmus. Mindeközben Latin-Amerikában is elkezdődött a szelíd-drogturisták szezonja, ahol az utazók családi kokain manufaktúrákat látogatnak elvileg ismeretterjesztő szándékkal.   

A hollandiai coffee shopok bezárási hulláma 2008-ban kezdődött, amikor az alig 70 ezer lakosú dél holland Roosendaal és szomszédos Bergen op Zoom az állandó dugókra, a tilosban parkolásokra és a befizetetlen büntetésekre hivatkozva összesen nyolc coffee shopot szüntetett meg. Döntésüket azzal is indokolták, hogy lakóhelyeikből átjáró ház lett. A statisztikák szerint, hetente akár 25 ezer, többségében belga és francia turista kereste a könnyed kikapcsolódást a belga határ túloldalán. Egyes vélemények szerint, azonban ennyi turista nemcsak károkat, de éves szintén tetemes bevételt is jelenthetne a határmenti kisvárosok számára. Ahogy mondják, elég lenne például a turisták szállásköltségébe beépíteni plusz 5-10 eurót, ami máris fedezné mondjuk új parkolóhelyek kialakítását, vagy még több szemeteskocsi üzembe helyezését.

A napokban Maastricht is jelezte: a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság döntése alapján jogosult arra, hogy mostantól ne szolgálja ki a városi coffee shopokba érkező turistákat, ha azok nem Hollandiában lakó személyek. A nem végleges döntést egy jogi vita indította el, amely Marc Josemans a Hivatalos Maastrichti Coffee Shopok Szervezetének elnöke és a városi rendőrség között alakult ki. A rendőrség nehezményezte, hogy az általa tulajdonolt kávézóban külföldieket is kiszolgálnak, ezért boltját ideiglenesen bezárták. Josemans szerint, ez az intézkedés összeegyeztethetetlen az uniós joggal, kirekesztő és sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát is - írta a Wall Street Journal.

Coffee shop Maastrichtban

Ives Bot az ügyben kijelölt tanácsos azonban emlékeztetett arra, hogy a kábítószer nem ugyanolyan áru, mint a többi, annak árusítása nem tartozik az uniós jog által biztosított alapvető szabadságok hatálya alá, mivel azok kereskedelme tiltott. Maastrict egyetemi város, ahol naponta csaknem 4 ezer turista szórakozott, 70 százalékuk a helyi coffee shopokban. Egészen mostanáig.

Ibizán napi 40 ezer ecstasy

Nem így a kontinens déli részén Ibizán, ahol teljes illegalitásban virágzik a drogturizmus. Ibiza drogellenes rendőri egysége a minap arról tájékoztatta a sajtót, hogy manchesteri és liverpooli rivális brit bandák júniustól szeptemberig a szigeten terítik a piacot, de a sorozatos razziák és felszólítások ellenére Ibizán ezekben a napokban is intenzíven folyik a kereskedelem. A tabletták értékesítése 2009 nyarára már napi 40 ezerre nőtt, bár a hatóságok úgy látják, hogy akár alá is becsülhették a mennyiséget.

Egy-egy ecstasy tablettához akár 6 euróért is hozzá lehet jutni, ezzel szemben egy kis üveg sör a sziget számos menő szórakozóhelyén ennek kétszeresébe, 12 euróba kerül.

Ibizát nyaranta félmillió brit látogatja. A liverpooli John Moore Egyetem és az Európai Drogmegelőzési Intézet felmérései szerint a fiatal brit turisták közel fele vásárolt drogot ott tartózkodása során, ami kb. 44 százaléka a 16-35 év közötti korosztálynak. A felmérés során a kérdéses csoport 80 százaléka egyértelműen beismerte, hogy egyhetes üdülése alatt többször is élt a szerrel.

Kolumbia: gazdagoknak, szegényeknek egyaránt jut az anyagból

Elkezdődött a drogturista-szezon Kolumbiában is. Az ország északi részén az Andok vonulatai között két esős és két száraz évszak váltogatja egymást. A második száraz éppen most, július és augusztus között tart, így a turistáknak nagyobb felszerelés (esőkabát, gumicsizma) nem szükséges a bozóttal benőtt családi üzemek más néven cocinas-ok látogatásához. A kokain manufaktúrák iránt érdeklődők körülbelül 20-25 ezer pesot, azaz 2300-2900 forintot fizetnek egy ismeretterjesztő "gyárlátogatásért".

Kokainüzem a kolumbiai dzsungelben

A látvány nem túl megkapó, és az angol nyelvtudás hiányában a helyiek alig tudnak valamit elmagyarázni a munkafolyamatból. A szerencsésebbeknek a fiatalokból sikerülhet kicsikarni valamiféle információt, például a felhasznált alapanyagokról, a kénsavról, a gázolajról és bikarbonátról, illetve azok keverési arányáról.

A latin-amerikai nagyvárosok szegénynegyedeibe persze csak a rossz minőségű, félig feldolgozott, finomítatlan kokain pasztából készült paco (pasta base de cocaína) szívható változatából jut. Ebben tört üveg és patkányméreg is található.

A diák-és turistaszállókban is könnyedén elérhető paco fillérekbe kerül, viszont négyszer olyan addiktív, mint a kokain. Mivel a beszerezés semmilyen nehézségekbe nem ütközik, a turisták a soha nem tapasztalt élmények reményében előfordul, hogy elfogadják az első ingyen felajánlott Filihuey-t vagyis a paco marihuánával kevert változatát.

Sz.K.