Kolumbia, kalandkereső, bátor turistáknak

A 2010 augusztusában beiktatott új elnök ellen még küzdenek a gerillák, a helyi lapok tele vannak gyilkosságokkal, merényletekkel, de a statisztika javul, és a kolumbiaiak szerint is békésebb az ország, mint tíz évvel ezelőtt. Van némi izgalom az országjárásban, de megkapó szépségű nemzeti parkok, érintetlen dzsungelek, felfedezetlen tengerpartok is várják a merészebb utazókat Kolumbia északi részén.

A Santa Marta Al Día napilap november 3-i száma a címlapon három sztorival próbálta eladni magát: elkaptak két felfegyverzett drogkereskedőt, belefulladt a Rodadero folyóba egy helyi kereskedő, és azonosítatlan, összevert tetemet talált a rendőrség. Az összekötözött kezű és lábú, láthatóan megkínzott férfit két lövéssel szabadították meg elrablói szenvedéseitől, a holtestet pedig kidobták egy furgonból. A helyi lap színes borítóján hozta le a véres fejet, beljebb pedig egy másik, nyitott szemű halott közeli fotóját is gond nélkül leközölte.

Bár a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) az augusztusi elnökváltás, Juan Manuel Santos beiktatása óta több tucat rendőrt és katonát ölt meg, a helyi lakosság derűlátó, bizakodó, és nem látja a hétköznapi szörnyűségeket. Az [origo] helyszínen járt újságírójának takarítónő, pincér, kiskereskedő, és utcán ráérősen lófráló nyugdíjas egybehangzóan állította, hogy biztonságosabb az ország, az új kormány jót akar és határozott, a helyi lapokat mustrálgató külföldieknek, főleg európaiaknak még mindig túl sok az erőszakos halál.

Pár optimista és erősen bizakodó helyi után a több kontinenst bejárt, sokat látott, tévészakmában, most épp magyarokkal dolgozó Juan Carlos volt az első, aki a sötétebb oldalt is meglátta: "A gerillamozgalom nem a probléma, hanem a következmény. A hatalmas társadalmi különbségek, a korábbi kormányok elhibázott politikájának az eredménye, hogy erőszakos országgá lett Kolumbia. Santos ugyanúgy a nemzeti egységpárt, a középjobb, a Partido de la U embere, mint Álvaro Uribe, az előző elnök volt, az ő elképzeléseit viszi tovább az új kormányfő" - mondta kérdésünkre. Ha nem is menti fel teljesen a gerillákat, mentegeti őket, szerinte egy részük a kilátástalan nyomor, az éhhalál elől menekül, amikor törvényen kívüli lesz. A droghelyzet miatt az USA-t okolja: ha az észak-amerikai gazdagok részéről nem lenne folyamatos igény, akkor a kokaintermesztés sem lenne olyan jövedelmező, és újra zöldségeket termelhetnének a kolumbiai parasztok.

Több fotó itt!

A továbbra is létező gondok ellenére az ország nyit a külföld felé, több turistát csábítana Kolumbiába, és ennek módja, hogy tévés produkciókon keresztül mutatja be a különben igen barátságos helyi lakosokat, az európai szemmel egzotikusnak számító tájakat, jobbára érintetlen vidékeket. A Mastiff Hungary és a Viasat3 épp így forgat két hónapon át valóságshow-t a Karib-tenger partján: egy olyan nemzetközi formátumon dolgozik, amelyből az előző évadokat a svédek, dánok, norvégok Mexikóban vették fel. A Kereskedelmi, Ipari és Idegenforgalmi miniszter, Diaz-Granados mostanában az ökoturizmust erősítené, és büszkén jelentette be a közelmúltban, hogy 2010 januárja és októbere közt 2,8 millió turista érkezett az országba - az Avianca magazinja szerint 2009-ben, egész évben csak 1,3 millióan látogatták meg Kolumbiát.

Tíz év alatt háromszorosára nőtt az országba látogató külföldiek száma. 51 százalékuk Bogotába repül, és nem is megy tovább, jó részük üzleti céllal érkezik. A szállodaiparban a közelmúltban jelent meg a Marriott és az Ibis, különben 67 százalékos kihasználtsággal működnek a hotelek a fővárosban. A külföldiek a nagyvárosok (Bogotá, Medellín) mellett a Csendes-óceán partjára vagy a karibi-térséghez igyekeznek: az északi országrészben érdemes meglátogatni a nemzeti parkokat, ilyen a hatalmas kiterjedésű Sierra Nevada de Santa Marta, vagy a kisebb, de lenyűgöző szépségű Parque Tayrona.

Utóbbi kicsi, 225 négyzetkilométeres, Santa Martából látogatható (a város egy óra repülésre van a fővárostól), és igen gazdag élővilága, szépsége miatt keresik fel. Növényfélékből nyolcszáz különféle található itt, négyszáznál több halfaj úszkál a közeli vizekben, száznál több emlősfajta él a területen. Csak denevérből hetvenféle, madárból pedig háromszázfajta figyelhető meg, kellő türelemmel, a 25-35 fok közti, párás melegben. A park a tairona indiánokról kapta nevét, akik a spanyol hódítók érkezte előtt akár egymillióan is lehettek, mára viszont, az egyenes ági leszármazottak száma ötvenezerre csökkent.

Nézzen több képet itt!

A nagyjából ezer forintnak megfelelő pesóért látogatható parkban hatalmas, többszakaszos vízesés is található, olyasmi, ami Európában óránként milliókat hozna a köré települt éttermeknek, bároknak, szuvenírárusoknak - itt viszont tucatnyi, helyi látogatót leszámítva elhagyatott a környék, jóformán érintetlen a terület, mivel nincs szálloda, sem diszkó, a látogató kettesben lehet a természettel. A parkhoz még különféle strandok is tartoznak, van köztük sziklás, korallos, búvárkodásra kiváló, de kicsit odébb van homokos, pálmafás partszakasz is, továbbá érdemes meglátogatni a Playa de Siete Olast, a Hét Hullám Strandot, amelyet egy ponton, ha nem is mindig hét, de egymást követően legalább öt-hat tarajos hullám csapdos, és persze ezek egyszerre láthatóak.

Árak, tippek

Santa Martába novemberben 300-400 ezer forint az út, Budapesttől, egy európai és egy bogotái átszállással. Decemberben Bogotába 250-300 ezer forint körül repülhetünk. A fővárosban az Avianca légitársaságra érdemes váltani, novemberben onnan Santa Marta 50 ezer forint körüli árban elérhető, de 20-30 ezerből már megjárható a tavaszias hangulatú, klímájú Medellín is, ami szintén megér pár napot. (Minden ár retúrban értendő).

Az amerikai dollárt jobban szeretik, mint az eurót, a reptéren nem ritka az olyan hely, ahol előbbit elfogadják fizetésre, utóbbit nem. 100 dollárért 183 ezer peso körül kap az utazó, eurója elvileg 252 ezret ér november 10-én. Remek kolumbiai kávé már a repülőtéren is kapható 300 forint körüli árban, és ez is jelzi, hogy az európai árakhoz képest nem drága az ország. 200 forintnak megfelelő pesóért már kapható Águila nevű, korrekt minőségű sör, és a hazai árakhoz képest az éttermek sem drágák.

Vizet viszont palackban, zacskóban kell venni, európai utazónak nem javasolt a csapvíz fogyasztása. Beutazás előtt pár héttel érdemes beszerezni a sárgaláz, hepatitis (A és B), tífusz elleni védőoltást. Vízumkényszer nincs, viszont hat hónapnál hosszabb érvényességű útlevél, kell, legalább három üres oldallal.

Nézzen több képet itt!

A szállás helytől, minőségtől függően változó: ha nem főszezonban (december, január) megyünk például a Santa Martához közeli Mendihuaca szállóba, akkor napi 16-17 ezer forintnak megfelelő pesóért már kap szobát az utazó, és emellé korlátlan ital- és ételfogyasztás, nagy medence, és a házaktól 50 méterre saját, hullámos, igazán karibi hangulatú strand is jár. A szállókban az állásukat féltő személyzet odaadó és fürge, amúgy a kolumbiai ember ráérős, komótos a mindennapokban. Nincs stressz, állandó jelszó a "holnap", és kell egy-két nap, amire az ideges, magyar tempót leveti a turista. De nincs is hová rohanni, mert tudjuk: Isten megteremtette az időt, odaadta a déli embernek, majd megteremtette a karórát, azt pedig a nyugati civilizációknak adta.