Látogathatók a törzsi közösségek Indiában

Egyre felkapottabbak azok a kalandtúrák, amelyek az Indiában élő törzsek falvaiba tartanak, és amelyekkel a világ egy elfeledett szeletkéjét igyekeznek bemutatni a túlcivilizált utazóknak. Az érdeklődés középpontjában a páratlan élmények mellett egyfajta missziós tevékenység, egy a társadalmi szerepvállaláson és a méltányos kereskedelmen túlmutató úgynevezett szegénypárti turizmus támogatása húzódik. Törzsi vendéglátás sárkunyhóban, kenyérlángossal és tánccal.

Százmillióra teszik a törzsekben élő indiaiak számát

Indiában csaknem 600 különböző közösség él törzsi rendszerben és annak megfelelő színvonalon. A számok nyelvén ez annyit jelent, hogy a lakosságnak csaknem 8 százaléka tartozik valamilyen törzshöz. Gyűjtőnevük az adivaszi, amit a világ legnépesebb országában akárhogy is számolunk, közel 100 millió ember ért saját magára.

Az indiai kormány, miközben támogatja a törzsi turizmusban részvevő helyi közösségeket, meg is határozza, hogy pontosan mit ért a törzsi társadalom alatt, és hogy kik tarthatnak igényt ilyen jellegű forrásokra. Elsősorban azok a közösségek, akik gazdaságukat és társadalmukat a civilizáció előtti időkből (gyűjtögető életmód) visszamaradt eszközökkel és módszerekkel vezetik. Akiknek nincsen írott történelmük és irodalmuk, akiknek népessége csökken vagy stagnál, és akik elzárkózottságukból fakadóan "archaikus" módón élnek.

A turisták közvetlenül támogathatják a közösségeket

A törzsközösségek tagjai nem hinduk és nem is muszlimok. Ők saját törzsi vallásaikban hisznek, ezért a kasztrendszernek sem részei, de a legtöbben megvetik, lenézik őket. Sokukat keresztény hitre térítettek, de ez nem jelentette a hagyományos törzsi jog azonnali megszűnését. Az alkotmány is külön csoportként kezeli őket, mert nagy számban élnek az országban. Asszámban például a lakosság 20-30 százaléka tartozik valamilyen törzshöz.

A Mandawa törzs tagjai

Mivel a feszes kasztrendszeréről híres indiai társadalomban az adivasziknak a fényesebb jövő esélye meglehetősen homályos, a törzsi létből kiszakadni igyekvő fiataloknak komoly nehézségekkel kell szembenézniük. Akinek szerencséje van, esetleg gazdaságoknál jelentkezhet valamilyen földmunkára, vagy kovácsként, bognárként, ácsként vagy fazekasként próbálhat elhelyezkedni.

Az utazók ezzel szemben érvényesülési és megélhetési lehetőséget biztosíthatnak a helyi kisközösségek számára, ha a kalandtúrák során használati és ajándéktárgyakat, illetve ékszereket vásárolnak, vagy például megnéznek egy törzsi táncbemutatót, amivel a törzs tagjai készülnek. A helyi emberek bevonása a turizmusba az afrikai tapasztalatok szerint többszörösen is kifizetődő.

Az utazásszervezőknek azért annyiban nehéz dolguk van, hogy az elszigetelten élő törzsekkel programot szervezni, majd hozzájuk közel eső és elérhető távolságban fekvő, megfelelő szálláshelyet találni, nem könnyű feladat. Az alábbi városokat és törzseket szálláshelyekkel együtt azonban nyugodt szívvel ajánlják még a tapasztalatlanabb utazóknak is.

Közép India: tánc, zene, sárkunyhó

Madhja Pradés, Cshattíszgarh és Dzshárkhand államokban legalább négy tucat, köztük a Bhil, Gond, Kol, Bhilala, Kanwar, Patelia, Kaur, Cherwa, Rathia, Oraon, Sonr, Tanwar, közösségeket lehet látogatni. Ugyancsak itt, ezen a területen élnek a szantálok, akik India egyik leghíresebb és legősibb törzse. Tagjai színes viseletükről, mesterien kivitelezett sárkunyhóikról, és a nyugati turisták fülének sem szokatlan zenéjükről híresek. Településüket a romos erődjéről híres Chanderei város közelében találjuk. A fent említett három állam területén a takácsmesterség remekei közül érdemes válogatni, főleg sálak, terítők zsebkendők és egyéb kelmék között. ű

Nishi férfi

Észak-keleti területek: előadásokkal készülnek

Az észak keleti országrészben is igen fejlett a törzsi turizmus. Itt az Asszám, Arunácsal Pradés, Tripura, Meghálaja, Szikkim, Nágaföld és Manipur államokban élő törzsek saját fesztiválokkal és ünnepségekkel készülnek a turisták fogadására. Ezeken az eseményeken zanzásítva próbálnak minél többet bemutatni a hétköznapjaikból és a szokásaikból. A látogatható települések között említik az Adi, az Aptani, a Nishi, a Tagin és a Hillmiri nevű falvakat.

Nyugati területek: törzsi vendéglátás királyi igyekezet

Gudzsarát és Rádzsaszthán államokban Devhat, Timla, Kol, Mandawa, Tunda Vanda, Rabari és Zainabad falvakat érdemes felkeresni. Utóbbit csak szervezetten, mert a látogatás engedélyhez kötött. Néhányan a fejlettebb törzsi közösségek közül önállóan, külső segítség nélkül is képesek arra, hogy fogadják az utazókat, sőt a Hodka falu lakói tradicionális sárkunyhókat építettek azoknak, akik egy-két napig élveznék a törzs vendégszeretetét. A turistákat megvendégelik, általában füstös ízű vajas, chili paprikás kenyérlángossal (bajara roti) kedveskednek.

A bengáli öböl vidéke: piacok is vannak

Orissza államban a homokdűnék és a számos védett terület között jelentős számban élnek törzsek. A baligudai térségben élő Kutia falu lakóinak saját mozgó piaca is van. Hetente kínálják portékáikat eladásra, főleg szőtteseket, kelméket. A legszebb munkákat azonban a Bonda, a Didayee és a Gadhaba törzs tagjai készítik. Hozzájuk is szerveznek utakat az irodák.

Vándortörzsek nomád szekereit vidéken gyakran látni

A Gopar, a Badu, a Mawari, a Bilok, a Dom, a Beria és a Meos törzsek tagjai között találunk hennafestőket, mese-és énekmondókat, lótenyésztőket, egyszerű vándorköszörűsöket, tenyérjósokat, marhatolvajokat és állatszelidítőket illetve vásári díjbirkózókat. Ők azok, akik a gyűjtögető félnomád létükön valamilyen más tevékenységgel igyekeznek javítani és állandó lakhelyüket hátrahagyva szekereken, vagy egyszerű sátrakban megszállva vándorolnak.

Sz.K.