Kevesen ismerik, pedig itt van nyolc órára tőlünk

2015.09.12. 18:10

Már többször jártam balkáni körúton, de Koszovó valahogy mindig kimaradt. Most egy albániai kirándulás keretében néztük meg a kevéssé ismert országot, és igen kellemesen csalódtunk. A helyiek nagyon kedvesek voltak, szinte mindenki beszélt angolul, és látnivalóból is több akadt, mint amennyire időnk jutott.

Kevés magyar turista indul útnak Koszovóba, pedig nyolcórányi autóút után egy kellemes és életvidám országba érhetünk. Bár az Ibar folyótól északra, a szerb területeken még feszült a hangulat, és NATO-békefenntartók is vannak, az ország más részein nincs nyoma az 1999-es harcoknak. A csupán 1,8 millió lakosú legújabb balkáni országról nem sokat lehet nálunk hallani, csak a menekültek kapcsán került a hírekbe idén év elején.

Boldog koszovói hétköznapokForrás: Bucsky Péter

A koszovóiak imádnak autózni 

Mindezek után azt gondolhatnánk, hogy Koszovó nem túl jó hely, mi mégis remekül éreztük magunkat egy olyan országban, ahol a kávézók és a bárok reggeltől estig tele voltak, és ahol mindenki kedvesen és segítőkészen viszonyult hozzánk.

Bár – különösen vidéken – nagyon nehéz állást találni, a városokban nem érezni a szegénységet, messze nincs annyi koldus vagy hajléktalan, mint a budapesti belvárosban.  Koszovó nemcsak a legújabb ország Európában, de a lakossága is a legfiatalabb, minden második koszovói 25 év alatti, és ez komoly kihívást jelent.

Tökéletes autópályán haladhattunkForrás: Bucsky Péter

Belgrádon át Nisig végig autópályán lehet utazni, csak az utolsó 100 kilométert kell főúton megtenni, ám az is elég jól kiépített. A határon rögtön szembesülhetünk azzal, mit jelent, ha egy országot nem teljesen ismer el a nemzetközi közösség. Mivel Koszovó nem része az európai autóbiztosítási rendszernek, külön biztosítást kell kötni, amely egy hétre (rövidebb időre szóló nem létezik) 20 euró. Az összeget nem váltottam át,

a kis balkáni ország hivatalos fizetőeszköze az euró,  amelyet egyoldalúan vezettek be, akárcsak a szomszédos Montenegró. Nemcsak a pénznemnél lehet a félhivatalos importot megfigyelni, a helyi butikokban például vélhetőleg a szezon utáni kiárusításon vásárolt márkás ruhákat lehet kapni.

A régi és az új teljesen természetesen él együttForrás: Bucsky Péter

A falusias szerb táj után az tűnhet fel rögtön, hogy mintha Koszovóban mindenki egész nap autózna. Nagy a forgalom, és minden bokorban egy kocsi parkol. A helyi vállalkozók ki is használják az autószeretetet,

szinte minden kilométerre jut egy benzinkút és egy autómosó.  Mint a helyiektől megtudtuk, errefelé illik hetente legalább egyszer kocsit mosatni, csillognak-villognak is a főként német használt autók.

Azért ez már művészet!Forrás: Bucsky Péter

De az is feltűnő volt, milyen sok az olasz, német, osztrák vagy éppen szlovén rendszám. Nem azért, mert Koszovó a nyugati turizmus új felfedezettje, hanem mert a külföldön dolgozó koszovóiak százezrei látogatnak haza nyaranta. 

Teréz anya katedrálisa még mindig nincs kész 

Prishtina (szerbül Priątina) félmillió lakosú település, de nem igazán nagyvárosi hangulatú. A külvárosi részeken főleg több emeletes családi házakat találunk, ami nem csoda, hiszen a 90-es évek elején még csak 200 ezren éltek itt. A központ sem túl nagy, a jugoszláv időkben épült, szebb napokat látott Grand Hotelt Prishtinát kell keresni, onnan indul a sétálóutca. 

A koszovóiak minden este korzóznakForrás: Bucsky Péter

A mediterrán tájakon szokásos korzózás minden este elmaradhatatlan programja a helyieknek. Ha beültünk valahova, akár többször is láthattuk az utca végén megforduló sétálókat. Bárból akad itt bőven, ám ne számítsunk olcsóságra, nagyjából budapesti árak vannak.  Talán az ételek olcsóbbak valamivel, és nagyon finomak.

Hangulatos házak, gyönyörű környezetForrás: Bucsky Péter

Az utca végén három középkori mecset van. A vallást azonban nem veszik túl szigorúan, ami abból is látszik, hogy szinte mindenhol lehet disznóhúst enni, és az alkoholt sem vetik meg. A koszovóiak persze nem mind muszlim vallásúak, sok köztük a keresztény. 2007-ben kezdték építeni az új katedrálist, amelyet a Szkopjéban született Teréz anyáról neveztek el. 2010-ben ugyan átadták az épületet, de még messze nincsen készen. 

Teréz anya katedrálisát már rég átadták, de még nem készült el teljesenForrás: Bucsky Péter

Nagyon hálásak az amerikaiaknak 

Prishtina története igen kalandos. Volt a Római, a Bizánci és az Ottomán Birodalom része, de Bulgáriához és Szerbiához is tartozott. Az első világháború alatt az Osztrák-Magyar Monarchia is megszállta, a második világháborúban Albánia része is volt, és ez a sokszínűség az építészetben, a konyhában és a kultúrában is visszaköszön. A szerbek számára azért nagyon fájó az ország kiválása, mert Prishtina volt a középkori szerb állam fővárosa, és itt volt a rigómezei csatavesztés, a mai Fushë Kosova területén.

Hiába nem ismeri el hivatalosan a belgrádi kormány az országot, a határon fennakadás nélkül lehetett átjutni. Egy dologra azonban figyelni kell: aki Szerbia felől lép be Koszovóba, majd egy másik országba, például Albániába vagy Macedóniába utazik tovább, az Koszovó felől nem léphet be ismét Szerbiába. Jobb esetben visszafordítják, de akár eljárást is indíthatnak ellene, mivel szerintük ez illegális határátlépésnek minősül.

Bill Clinton integet a panellakóknakForrás: Bucsky Péter

A koszovóiak nagyon hálásak az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak, hogy függetlenséghez segítették őket. Éppen ezért van Bill Clinton sugárút meg George W. Bush út, amelyek ráadásul keresztezik egymást, mint a két politikus szellemisége. Előbbinek egy 7,5 méter magas szobrot is állítottak, amelytől csupán néhány méterre találjuk a Hillary nevű butikot. A sok EU-s és amerikai zászló mellett például az alábbi szerzemény is mutatja, mennyire hálásak az amerikai segítségért: 

Koszovóban minden finom volt 

Azért igényesebb zenei szórakozásra is lehetőség van, az egyik legfelkapottabb a Soma-Book-Station bár, amely könyvesbolt, kávézó és bár egyben, élő koncertekkel. A többség azonban a délies diszkózenét kedveli, ilyen klubok főként az Ifjúsági és Sportpalota szocialista stílusban épült komplexuma körül vannak. Itt lefotózhatjuk magunkat az amszterdami I amsterdam betűinstalláció mintájára készült Newborn felirat előtt, amely a város új jelképe lett. 

Ha már a környéken járunk, feltétlenül térjünk be arra a reggelizős helyre, amely a Central Room nevű étterem mellett van, és jobbnál jobb péksüteményeket kínál. Nem véletlen, hogy a volt Jugoszlávia területén az albánok a legkedveltebb pékek. 

Koszovóban sehol nem ettünk rosszatForrás: Bucsky Péter

Csak egy éjszakát aludtunk Pristhinában, egy jugoszláv időkben épült tömbház apartmanjában. Frissen felújított, nagyon rendezett lakás volt, ám a lépcsőház igencsak érdekes élményt nyújtott. A tízemeletes házban a két liftből csak egy működött, de az sem állt meg a mi szintünkön, ráadásul csak kártyával lehetett használni. 

A lakásárak magasak, szállásadónk azt mondta, egy kétszobás, felújítandó lakást 15 millió forintnak megfelelő koszovói euróért kaphatunk meg. A nem túl szép tömbháznak egy nagy előnye volt, tucatnyi kávézó és étterem működött a bejáratnál, és ezek mind tele is voltak. Az volt az érzésem, hogy a koszovóiak minden szabadidejüket kávéházakban töltik a barátaikkal. Jó volt látni, hogy nemcsak a fiatalok, de a nyugdíjasok is összejárnak, nem otthon ücsörögnek a tévé előtt.

Úgy tűnt, ezen a szép helyen senki sem magányosForrás: Bucsky Péter

Kirándulás a török középkorba 

A fővárosból délnek indultunk, és meglepetésünkre egész úton nyugat-európai színvonalú autópályán haladhattunk. Minden helyi a lelkünkre kötötte, hogy Prizenbe mindenképpen menjünk el, és jól tettük, hogy hallgattunk rájuk. A 2700 méter magas ©ar-hegység lábánál elterülő város igazán festői, ráadásul sok középkori építészeti emlékkel dicsekedhet. 

Oszmán híddal és oszmán kori lakóházakkal, középkori mecsetekkel és templomokkal. A legjobb kilátás a várból nyílik, ám a 11. században épült komplexumból csak romok maradtak, most is tart a felújítás. 

Prizen nagyon hangulatos kisvárosForrás: Bucsky Péter

Fontos szerb emlék a vár felé vezető úton található 700 éves templom vagy a szintén ennyi idős Ljevią-katedrális, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. A város szerb főváros is volt a középkorban egy rövid ideig. A 2000-es években zavargások törtek ki, és a szerb kulturális emlékeket megkárosították. Azóta sajnos ezek nem látogathatók, KFOR-katonák védik őket.

Prizen tele van török emlékekkelForrás: Bucsky Péter

Az éttermekben azonban nincsen etnikai konfliktus. A koszovói albán ételek mellett a legtöbb helyen csevapcsicsát és pljeskavicsát is árulnak jobbnál jobb salátákkal. A kiadós ebéd után Albánia felé vettük az irányt, ám erről majd következő cikkünkben számolunk be.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK