Egyedül épített fel egy egész várat

2016.05.24. 21:55

Sportriporterként az elmúlt huszonöt évben legalább száz alkalommal jártam a leghűségesebb magyar városban, Sopronban. Szégyen vagy sem, egyszer sem hallottam a Lövérekben megbúvó Taródi-várról. 2016-ban is csupán egy interneten felvillanó hirdetésben láttam meg a különleges építmény nevét. Ennyi azonban elég is volt ahhoz, hogy felkerekedjek, és bepótoljam a mulasztást. Magyarország egyik legkülönlegesebb magánvárában jártam, amelyet kevesen ismernek, pedig megérdemelné a nagyobb figyelmet. 

Ott álltam a Csík Ferenc uszodánál, kezemben az odahaza kinyomtatott térképpel. A főúton egyetlen tábla sem mutatta a vár létezését, pedig jó darabot gyalogoltam a szanatóriumtól a sportlétesítményig. Szemközt egy lépcső vezetett felfelé, a térkép szerint arra kellett mennem. Pár lépés után már tudtam, hogy jó úton járok. 

A helyiek Bolondvárként is emlegetik 

Hamarosan felbukkant az első tájékoztató tábla, majd a második, és tízpercnyi séta után beléptem a kővár kapuján. Odabent alacsony, bajuszos ember fogadott. Szombat ellenére én voltam aznap az első látogató. A vár „mentségére” szolgáljon, hogy ezt a márciusi szombatot munkanappá rendezték át. 

Hihetetlen, hogy ezt egyetlen ember építetteForrás: Lantos Gábor

A várgazda, ifjabb Taródi István büszkén mutatott körbe, néhai édesapja nagy álmára, a várra. A belépő megváltása után kissé szófukar vendéglátóm azt mondta, mindent megnézhetek, még oda is felvisz, ahová a mezei turisták nem tehetik be a lábukat. Mindjárt elmesélem ezt is, de előbb hadd szóljak pár szót az idén 65 éves Taródi-vár történetéről, amelyet egyes soproniak Bolondvárként is ismernek. 

Pedig idősebb Taródi István nem szolgált rá a bolond jelzőre, egyszerűen csak megvalósította élete álmát. Ez az 56 kilós ember 50 év alatt, egyedül építette fel ezt a csodát  a Soproni-hegység Nándor-magaslatán, 300 méterrel a tengerszint felett. Hogy mi hajtotta? Csupán az alkotás vágya, a munkaszeretet és a szabadidő hasznos eltöltése. 

Ötven év munkája van benneForrás: Lantos Gábor

A telket 1951-ben vásárolta meg, míg a kővár építése 1959-ben indult el. Szinte hihetetlen, hogy ezt az egészet egymaga vitte véghez. Mindezt úgy, hogy naponta ő is ledolgozta a maga nyolc óráját. Hajnalban előkészítette az aznapi építési eszközöket, majd munka után látástól sötétedésig formálta, szépítette a várat. 

Így juthatunk el a Taródi-várhoz
A soproni Taródi-vár a Csalogány köz 34. alatt található. Tömegközlekedéssel a vasútállomástól induló 1-es vagy 2-es autóbusszal közelíthető meg. Ha az 1-es busszal megyünk, a Csík Ferenc uszodánál, ha a 2-es buszra szállunk, a szívszanatórium előtti megállónál kell leszállni. Innen az uszoda felé indulva tudjuk gyalogosan megközelíteni a várat.

A belépőjegy felnőtteknek 600, gyermekeknek 400 forint. Idősebb Taródi István hagyatéka a hét minden napján várja a látogatókat. Délelőtt tíz órakor nyit, este hatkor zár (a téli időszakban novembertől áprilisig a zárás ideje délután négy óra.) A gépkocsival érkezők számítsanak arra, hogy a Lövérek szűk utcácskáiban olykor nehézkes a parkolás.

Itt forgatott Ruttkai Éva és Zenthe Ferenc 

Alkalmi idegenvezetőm azt mondta, felvisz a toronyba. Ennek az invitálásnak nem lehetett ellenállni, már vettem is le a kabátot, hogy beférjek a roppant szűk, csigalépcsős feljáróba. Olykor a falból kiálló téglákba kapaszkodtam, olykor összehúztam magam, de megérte, mert a végén Sopron legszebb panorámája tárult elém.  Bár a Lövérekben több kilátó is akad (például a Sörházdombi vagy a még ismertebb Károly-kilátó), ilyen pazar látványban csak itt lehet részünk. 

Nem könnyű feljutni a toronyba, de megériForrás: Lantos Gábor

Kiváltságosnak éreztem magam, hiszen a látogatók ide már nem jöhetnek fel, nekik be kell érniük az alattam lévő sík terasszal. A legjobban azt élveztem, hogy tisztán láttam az Alpok hófödte csúcsait, a tornyokkal ékesített soproni óvárost,  a Szent Orsolya teret, a Lövéreket, a Fertő tavat, mögötte a Pannon-síkságot, a Lövérek kilátóit, az alattam méltóságteljesen elterülő erdőket, amelyek barna színébe lassan beleharap egy-egy friss zöld terület – tavasz közeleg. 

Kilátás a vár tornyábólForrás: Lantos Gábor

Ámulva hallgattam vezetőm meséjét az édesapáról, aki háromszor nősült, három fiút nevelt fel. Örültem annak, hogy a gyerekek és az unokák is fontosnak tartják a vár gondozását, hiszen így nem juthat ebek harmincadjára. 

Lefelé menet arról érdeklődtem, mekkora volt itt a felfordulás 1985-ben, amikor a várban forgatták fantasztikus nagynéni című tévéfilmet. „Ó, arra nagyon jól emlékszem” – mondja az addigra már teljesen megnyíló ifjabb Taródi István. „Itt volt Zenthe Ferenc meg Ruttkai Éva, a Zenthe művész urat egy vödör vízzel is nyakon öntötték.  Édesapám nagyon büszke volt arra, hogy a filmhez az ő várát választotta helyszínnek a rendező. (A Nemere István regényében szereplő vár eredetileg a Balaton mellett, a kitalált Balatoncsillagon volt – a szerk.) A múltkor is ismételte a filmet a tévé, jó látni, hogy már akkor milyen szép volt ez a vár.” 

Ruttkai Éva és Zenthe Ferenc is járt itt, amikor A fantasztikus nagynénit forgattákForrás: Lantos Gábor

Még titkos alagút is vezet a vár alatt 

Az építőmester a tervezés és a kivitelezés minden egyes pillanatát igyekezett megörökíteni. Még arra is volt energiája, hogy saját kiadásban könyvet jelentessen meg a munkáról. Ebben olvastam, hogy fiatal korában szenvedélyesen járta az országot gyalog és kerékpárral, miközben a várakat nézegette.  A legnagyobb hatást a Salgótarján melletti Somoskő gyakorolta rá,  talán nem véletlen, hogy erre hasonlít leginkább a Taródi-vár. 

Ki hinné, hogy az ötvenes években épült?Forrás: Lantos Gábor

A várudvaron fürdőmedence is van, amelyet az idősebb Taródi minden tavasszal megtöltött vízzel. Fia itt mesélt a titokzatos váralagútról,  amelyet édesapja úgy alakított ki, hogy egy talicskát éppen el lehetett tolni benne. Réges-régen az ilyen vár alatti alagutak szolgáltak a megtermelt borok tárolására. 

Az utolsó kőig magántulajdonban lévő épület belső helyiségeiben is akadnak figyelemre méltó dolgok. Mindjárt itt látható annak a fából készült várnak a fényképe, amelyet idősebb Taródi István 1951-ben kezdett el készíteni, és amely ennek az építménynek az elődje. Egy másik teremben Sopron fejlődését követhetjük nyomon a kiállított fényképeken. 

Taródi István a részletekre is figyeltForrás: Lantos Gábor

Háromezer év múlva nagy talány lesz 

Órákat el tudtam volna még tölteni a várban, de nem akartam visszaélni vendéglátóm idejével, aki a turistaidényre készülődve csinosítgatta édesapja hagyatékát. Amúgy Taródi István szerint az utóbbi években valami nagyon megváltozott. Már nem özönlenek a várba az iskolás gyerekek, már nem jön annyi szülő, mintha egyszerre csak megszűnt volna az érdeklődés az épített értékek iránt. 

Erről rögvest eszembe jutott egy 2014-es jáki látogatásom. Magyarország egyik legszebb templomának őre szinte szóról szóra ugyanezt mondta. Ha Jákon is küzdenek a mindent átszövő érdektelenséggel, akkor hogyan tudná ezt legyőzni ez a szépséges soproni vár? 

Ifjabb Taródi István számára is fontos apja alkotásaForrás: Lantos Gábor

Kifelé menet még fényképezek kettőt, majd elindulok a Csík Ferenc Uszoda felé. Szemben velem egy apuka érkezik két kisgyerekkel. A legszívesebben megszólítanám őket: ugye, önök is a Taródi-várba mennek? Ezt a kastélyt, ezeket a romantikával és álmokkal átszőtt falakat, oszlopokat, tornyokat mindenkinek látnia kellene! 

Fehér Klára 1972 és 1976 között egymás után négy nyarat töltött felfedezőúttal idehaza, és ebből született meg a Vakáció Magyarországon című örökbecsű könyv, amely gyermekkorom óta ott áll a könyvespolcomon. Ez a kötet valahogy mindent túlélt. Költözéseket, éveket, évtizedeket. Az írónő fertődi kirándulása alkalmával hallott erről a várról. 

Ma már nincs annyi látogató, mint régenForrás: Lantos Gábor

Amikor 1975-ben, tehát 41 éve megérkezett ide, a következőket jegyezte le könyvében az utókornak. „Meghatottan olvastuk a hősi várépítés részleteit. Szívből kívántuk, hogy épüljön fel mind az öt torony. Majd a művészettörténész, aki háromezer év múlva a romjait megtalálja, törheti a fejét,  hogy ez milyen kultúrában épült. És, hogy minek.” 

Ha a Taródi-leszármazottakon múlik, ez a vár 5016-ban is állni fog. 

A Turista Magazin áprilisi számában megjelent cikk szerkesztett változata. 

Turista Magazin májusForrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK