Érthetetlen, miért nem utaznak többen Bulgáriába

bulgária
A méltán híres rilai kolostor
Vágólapra másolva!
Már az nagy élmény volt, milyen barátságos árakkal találkoztam, amikor szálláshelyek után kutattam az interneten. Gyakorlatilag egy nullával kevesebbe került minden, mint az előző utamon, amely Alaszkába vezetett. De a kellemes meglepetések ezzel korántsem értek véget. Bulgária sokkal érdekesebb, barátságosabb és könnyebben felfedezhető ország, mint amire számítottam.
Vágólapra másolva!

Szeretem a változatosságot, ezért egy tengerentúli kaland után általában európai vagy épp hazai barangolásra vágyom, egy természeti látványosságokra koncentráló vakáció után pedig jobban izgatnak a kulturális örökségek. Így jött a képbe Alaszka után Bulgária, ahol jó másfél hét alatt végigjárható az ország kilenc UNESCO-világöröksége, megspékelve pár népszerű és kevésbé ismert nevezetességgel.

Az egyik leghíresebb bolgár világörökség, a rilai kolostor Forrás: Kisgyörgy Éva

Bulgária olcsó, és tele van csodával

Egyértelmű volt, hogy autós utazás lesz, nekem ez vált be a legjobban. Így a saját tempómban haladhatok, ott állok meg fotózni, ahol kedvem szottyan. Ami a szállásokat és az éttermeket illeti,

mindig is előnyben részesítettem a helyi vállalkozásokat a nagy láncokkal szemben.

Most eldöntöttem, az autóbérléssel is így járok el, és egy bolgár kölcsönzőnél, a Top Rent a Carnál foglaltam kocsit.

Már a reptéren kiderült, hogy ez nagyszerű ötlet volt: amíg vártam a papírok kitöltésére, kaptam egy kis palack ásványvizet, aztán az ügyintéző részletesen megmutatott mindent az autón: hol a rükverc, hogy nyílik a tanksapka, és hasonló apróságokat, amelyek máskor okoztak már kisebb-nagyobb bosszúságot.

Elbűvölt a bolgár falvak, városok hangulata Forrás: Kisgyörgy Éva

Meg is állapítottam, hogy plusz 60 forint és tíz perc befektetés kell mindössze, hogy az ügyfél ne futószalagon érezze magát, hanem úgy, mint aki VIP-bánásmódban részesül. A bolgárokról az egész utazás során nagyon pozitív véleményem alakult ki. Segítőkészek, kedvesek voltak, és a lehúzásnak, átvágásnak nyomát sem véltem felfedezni.

Miután keresztül-kasul bejártam az országot,

végképp nem értem, miért látogatnak olyan kevesen Bulgáriába.

És akik mégis mennek, miért csak a tengerpartot keresik fel. Persze valóban csoda szép Neszebar, és a kisgyerekes családok nyilván inkább pancsolni akarnak, de az ország belseje rengeteg szuper látnivalót kínál.

Az árak jóval alacsonyabbak, mint nálunk, úgyhogy Bulgária már csak ezért is remek célpont egy vakációra. Volt olyan település (Melnik), ahol a legjobbra értékelt hotelért 40 levát (6250 Ft) fizettem, de az országban akár az ötcsillagos Kempinskit is be lehet vállalni, amely Banszkóban mindössze 87 dollárért (24 000 Ft) kínált szobákat, büféreggelivel, több kültéri medencével, sparészleggel és elképesztő panorámával.

Kilátás egy megfizethető luxusszállóból Forrás: Kisgyörgy Éva

A legszebb helyeken sincs tömeg

A népszerű tengerparti város, Neszebar kihagyhatatlan program, de érdemes a hajnali vagy kora reggeli órákban érkezni, mert később már szinte elviselhetetlen a turisták és szuvenírárusok tömege.

Neszebaron kívül csak a rilai kolostorban találkoztam komolyabb létszámú látogatóval,

az ország többi részén összesen nem láttam annyi turistát, mint ezen a két helyen.

Az egyik nagy kedvencem Plovdiv lett, ahol az óváros girbegurba, meredek utcáin az egykori gazdag polgárok házai sorakoznak. Ezek alsó része kőből, felső része fából épült, homlokzatukból pedig kiugró részek (úgynevezett rizalitok) nyúlnak az utca fölé. Néhány épület a nagyközönség számára is nyitva áll, úgyhogy képet kaphatunk arról, hogyan éltek a jómódú bolgár, illetve török családok.

Plovdiv gyönyörű bolgár reneszánsz házai Forrás: Kisgyörgy Éva

Ugyancsak jó állapotban van a város római amfiteátruma, ahol

a mai napig tartanak színházi és operaelőadásokat.

Minden egyes alkalommal, amikor pompás állapotban levő római utakat vagy színházakat látok, elmerengek azon, vajon a mai építőipar miért nem képes legalább tizedennyire maradandó dolgokat alkotni.

Jó állapotban van a plovdivi római amfiteátrum Forrás: Kisgyörgy Éva

Különlegesek a kolostorok is, amelyek közül a legismertebb a rilai, de számomra a legkedvesebb a Szófia belvárosától mindössze pár kilométerre található Bojana lett. Ez az aprócska templom az egyedülálló 13. századi freskói miatt került fel az UNESCO listájára.

Míg Rilában évente egymillió látogató fordul meg, itt mindössze ötvenezer.

A képek védelme miatt nem is nagyon engednének sokkal többet. Maximum nyolc-tíz fős csoportok látogathatják a templomot, és egy csoport legfeljebb tíz percig maradhat bent. Istentiszteleteket évtizedek óta nem tartanak itt. Az ott dolgozó nő mesélte, hogy az ő nagymamája még ide járt, és időnként arra panaszkodott, hogy potyogott a mennyezetről a vakolat. Az a vakolat, amely ma már mérhetetlen kincs.

Az aprócska templom a 13. századi freskói miatt került fel az UNESCO listájára Forrás: Kisgyörgy Éva

Egyszer-egyszer előfordul, hogy esküvőt vagy keresztelőt szerveznek a kis templomba, de akkor is maximum egy tucat vendéget engednek be, és igencsak megkérik az árát. Fotózni nem lehet, de kaptam egyedi engedélyt az újságíró-igazolványomra és az UNESCO-mániámra tekintettel.

A bolgár építészet lenyűgöző

Lelkes világörökség-gyűjtőknek igazi kuriózumok a trák sírok is. A Kazanlak melletti kupolás építménybe a freskók megóvása érdekében egyáltalán nem lehet bemenni, de felépítették a másolatát a közelben, az látogatható. A másik helyszín, Szvestari ugyan nyitva áll a turisták előtt, de fotózni nem lehet, így a félig női alakot, félig növényeket ábrázoló gyönyörű pilléreket nem tudtam megörökíteni.

Elbűvölőek a tradicionális kis falvak,

mint például Siroka Laka a maga hatszáz lakosával. A folyó két oldalán álló hagyományos, kétemeletes házak ritka egységes településképet alkotnak. Itt, az ország belsejében már alig találkozni látogatóval, és a maga szép lassú tempójában zajlik az élet.

Elbűvölőek a tradicionális kis falvak, mint például Siroka Laka Forrás: Kisgyörgy Éva

De akkor is mesekönyvben éreztem magam, amikor Melnikben szálltam meg, ahol a patakpart két oldalán, furcsa alakú sziklák közt bújtak meg a hagyományos házak. Igazi kincs Koprivstica is a vidám színekre pingált házaival és kőfalaival.

Koprivstica kőfalai is nagyon hangulatosak Forrás: Kisgyörgy Éva

Annak, aki hozzám hasonlóan szereti az elhagyatott épületeket, igazi csemege az 1981-ben átadott, de a szocializmus bukásakor, 1989-ben már ki is ürített nagycsarnok, a "bolgár ufó", a Buzludzsa műemlék. Hatalmas munkával és költséggel húzták fel az 1441 méter magas hegycsúcsra,

és most se felújítani, se lerombolni nincs pénz.

Fantasztikus a kilátás a málló falak tövéből, de a süvítő szél miatt senki nem marad sokáig. Néhányan bemászhattak az épületbe, mert a neten van néhány fotó a belsejéről, de én nem találtam a nyílást, de talán nem is mertem volna bemenni.

Buzludzsa, a bolgár ufó Forrás: Kisgyörgy Éva

Ha már a szocializmus örökségénél tartunk, Bulgáriában rengeteg szobor maradt fent abból az időből. Ugyan nekik is van egy szoborparkjuk a fővárosban, ahova a Lenin-szobrokat száműzték, de országszerte tucatjával láttam olyan grandiózus alkotásokat, amelyek nálunk már rég eltűntek.

Itt még sok szobor áll a szovjet időkből Forrás: Kisgyörgy Éva

Se az útikönyvben, se a térképemen nem szerepelt a Devetaska-barlang, erre a blogom olvasói hívták fel a figyelmemet. Amikor megláttam a neten a helyről készült fotókat, eldöntöttem, bevállalom a bő háromórás kitérőt, hogy a saját szememmel is láthassam a hatalmas üreget.

Rajtam kívül mindössze három látogató lézengett arrafelé.

Kicsit vártam, és máris csak az enyém – na meg az ott székelő harmincötezer denevéré – lett az egész barlang.

Se az útikönyvben, se a térképemen nem szerepelt a Devetaska-barlang Forrás: Kisgyörgy Éva

Életemben nem dudáltam ennyit

Visszatérve a gyakorlati tudnivalókra, Bulgáriában az autósoknak kötelező a matrica, méghozzá nemcsak a mi fogalmaink szerinti sztrádára, hanem minden autóútra. Az utakon a gyakori „vinyetka” felirat mellett az is feltűnt, milyen sok ivókutat alakítottak ki, ezeket is tábla jelzi.

A bolgárok kifejezetten vakmerően vezetnek.

A sebességkorlátozásokat senki nem tartja be, az indexszel nem bajlódnak, de ami a legveszélyesebb, állandóan levágják a kanyarokat, és akkor is előznek, ha nem látható be rendesen az előttük levő útszakasz – a záróvonal és a józan paraszti ész mintha nem létezne. Életemben ennyit nem kellett használnom a dudát és a satuféket, de szerencsére egy karcolás nélkül megúsztam.

Szuvenírfestmények Szozopolban Forrás: Kisgyörgy Éva

A tengerparton és a nagyvárosokban általánosan elfogadott a hitelkártya, de az ország belsejében jó, ha van nálunk készpénz, mert ott ritkább a kártyaterminál.

A leva árfolyama fixen kötött az euróhoz,

és nincs nagy különbség a beváltóhelyek, bankok által használt vételi és eladási árfolyamok közt.

Angollal mindenhol el lehet boldogulni, még a legkisebb falvakban is, de a táblák böngészésénél a gyerekkorban tanult orosz is hasznos volt. Ennyi tudnivalóval felvértezve nyugodtan nekivághat bárki Bulgária felfedezésének. Én pedig kifejezetten arra biztatom az utazókat, ne ragadjanak le a Naposparton, mert az ország belsejében felejthetetlen élményeket szerezhetnek.