Budapest után ez volt a legpezsgőbb magyar város

Kilátás a városháza tornyából

A Pece-parti Párizs sokkal érdekesebb, mint sokan gondolnák. 15 évvel ezelőtt jártam először a városban, akkor leginkább a szürkesége és a szegényessége maradt meg bennem. Manapság erről szó sincs. A belváros nagy részét felújították, a szecessziós paloták többsége eredeti pompájában csillog, a kulturális élet pedig most is üdítően pezseg. Nagyváradon jártunk.

Kezdjük a bemutatót rögtön a főtéren. A Szent László tér (románul Piața Unirii) uniós támogatásból újult meg nemrég, méghozzá kiváló minőségben.

Sehol nem mozog a díszkő, minden a helyén van.

Mint megtudtam, a helyi városvezetés más hasonló projektek hibáiból tanulva visszatért a jó öreg középkori recepthez: olasz mesterembereket kértek fel a munkára. Meg kellene fontolni nálunk is ennek a hagyománynak a felelevenítését.

Szép, tágas és rendezett a főtér Forrás: Bucsky Péter

Az olaszok ma is tudnak építeni

Hogy milyen építészeti teljesítményre voltak képesek a taljánok felmenői, azt ötpercnyi sétára a főtértől, a váradi várban láthatjuk. Nem könnyű kiszúrni a főútról az erődítményt, mert kommunista háztömbök veszik körbe. A szóbeszéd szerint a Ceaușescu-érában

annyira nem szerették a múltat, hogy így próbálták elrejteni a régi emlékeket.

Ma már persze a vár az egyik fő attrakció Nagyváradon. Olyannyira, hogy az elmúlt években (2009-től 2015-ig) példamutató alapossággal fel is újították.

Panelek takarják el előlünk a várat Forrás: Bucsky Péter

Maga a vár egyébként elég kicsi, de sokszor játszott kitüntetett szerepet a magyar történelemben. Itt alapított monostort Szent László király, akit a legenda szerint itt is temettek el, de valószínűleg csak később hozták át ide földi maradványait. Miután Lászlót egy évszázaddal a halála után, 1192-ben szentté avatták,

Várad kiemelt zarándokhely lett,

ami jelentősen elősegítette a település fellendülését.

A tatárokat azonban nem nagyon hatották meg a szent király maradványai, kőhajító gépeikkel komoly pusztítást okoztak az épületen. A 16. század végén olasz mérnökök tervezték és építették meg a ma is látható ötszög alakú, sarokbástyás erődítményt.

Nem nagy vár, de hosszú és viszontagságos a története Forrás: Bucsky Péter

Ezt aztán sokáig a törökök sem tudták bevenni, amiben az is szerepet játszott, hogy a védők a várárokba forró termálvizet engedtek. Végül a sokadik török támadás során, 1660-ban egy árulás miatt leengedték a vizet, és a csupán 850 fős várvédő sereg, amely sem a császártól, sem az erdélyi fejedelemtől nem kapott támogatást, a vár feladására kényszerült. Nagyvárad három évtizedig volt török kézen.

Még 300 éves pékség is van a várban Forrás: Bucsky Péter

A vár katonai jelentősége ugyan csökkent az idők során, az Alföld szélén álló város kereskedelmi ereje viszont egyre nőtt. A vasút megérkezése fellendítette a malomipart, többek között ennek köszönhető, hogy

Nagyvárad a legnagyobb magyar városok sorába zárkózott fel.

A polgárosodó város mai ésszel alig felfogható gyorsasággal fejlődött és alakult át, ami leginkább az építészetében érhető tetten.

Nagyvárad a legnagyobb magyar városok sorába zárkózott fel a 19. században Forrás: Bucsky Péter

Magyarok és románok egyformán kedvesek

A szecesszió határozta meg leginkább a település arculatát. Ennek legszebb példája a főtéren található Fekete Sas palota. A Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett épületegyüttes két helyi ügyvéd jóvoltából épülhetett meg. A szállodán kívül étterem, kávéház, üzletek és lakások is helyet kaptak itt, akár egy mai, komplex lakó-, üzlet- és irodaközpontban.

A Fekete Sas ma a helyi fiatalok kedvelt találkozóhelye, féltucatnyi bár működik benne.

De Nagyváradon amúgy sincs hiány szórakozóhelyekből. A helyi alternatív kultúra központja a Moszkva Kávézó egy szintén szecessziós bérház első emeletén. Az utcáról nem könnyű kiszúrni, de mindenképp érdemes felkeresni. Ilyen autentikus romkocsmahangulat nem sok helyen van, és még így, lelakva is elképesztően szép a környezet.

A Fekte Sas eredeti pompájában helyreállítva Forrás: Bucsky Péter

Nagyváradon lépten-nyomon magyar kulturális értékekbe botlunk. A múlt század fordulóján még szinte teljesen magyar volt a város, az iparosítás hatására azonban nagyon sokan költöztek ide Románia egész területéről. Ma csak a lakosság harmada magyar.

Érdemes mindig magyarul indítani a kommunikációt,

és ha az nem működik, átválthatunk angolra, ezen a nyelven mindenki beszél valamilyen szinten. Magyarok és románok egyformán kedvesek és segítőkészek voltak.

A szecesszió másik szép példája a Darvas-La Roche-ház, amely ma múzeumként működik. Sajnos nem maradt meg minden eredeti szépségében a lakásban, de a tervek szerint ezt is hamarosan felújítják. Nekem a legmeglepőbb az volt, hogy még a cselédszobát is legalább 20 négyzetméteresre építették, kilátással a Sebes-Kőrösre. Ilyen beosztotti luxussal még egy házban sem találkoztam. A ház tervezői Vágó László és József voltak, ők szülővárosuk után Budapesten is több nevezetes szecessziós épületet terveztek, például a Dohány utcai Árkád Bazárt.

A Darvas-La Roche-ház ma múzeumként működik Forrás: Bucsky Péter

Ady Endre három napig ült a fogdában

Csupán egy kőhajításnyira van innen az Ady Endre Emlékmúzeum, amelyet a költő egykori kedvenc kávézójában rendeztek be.

Tökéletes hely volt ez egy újságíró számára,

mivel a téren van a bíróság és a fogda épülete is, úgyhogy első kézből lehetett hozzájutni a legfrissebb információkhoz. Ady a közeli Érmindszenten született, és bár Debrecenben is tanult, Nagyváradon érezte igazán jól magát.

Ilyen asztaloknál kávézott Ady Forrás: Bucsky Péter

A főváros után itt volt a legpezsgőbb kulturális élet és a legtöbb napilap. A Nagyváradi Napló a magyar újságírás történetében kiemelt helyet foglal el, számos írója, szerkesztője Trianon után Budapesten lett a kulturális élet vezetője. Az Ady-múzeumba már csak azért is érdemes betérni, mert vezetője rengeteg érdekes történetet mesél nemcsak az íróról, hanem a helyi magyar kulturális életről.

Az Ady Endre Emlékmúzeum Forrás: Bucsky Péter

Egyébként a közeli fogdát belülről is megismerhette Ady. A katolikus egyház gazdagságát támadó cikke miatt ugyanis három napra lecsukták. Azért ez nem volt túl nagy büntetés, a legenda szerint a barátok

kosárban engedték le neki az ellátmányt, benne napi két liter borral.

A történetet egyébként könyvben is feldolgozták.

Ady nagyváradi íróasztala Forrás: Bucsky Péter

Az EMKE kávéházban olyan írók találkoztak, mint Babits Mihály, Juhász Gyula vagy éppen Balázs Béla. Az épület ma is áll, Astoria szálló néven üzemel. A szomszédjában áll az Állami Színház, amely méretét tekintve is igen tekintélyes. Utólag már bánom, hogy nem néztem meg előre a programot, jó lett volna beülni egy előadásra.

Az Astoria szálló, az egykori EMKE Forrás: Bucsky Péter

Két évszázadig Várad volt a világ közepe

Az éttermeket viszont szorgalmasan látogattuk. Igencsak otthonosan éreztük magunkat, hiszen a magyaros konyha a meghatározó. Árakban sincs igazán különbség, a vendéglátásban talán 10-20 százalékkal alacsonyabbak az árak, mint Magyarországon.

Nagyvárad történetében megkerülhetetlen szerepe volt a katolikus egyháznak.

A püspöki palota és kertje negyedórás sétával érhető el a főtértől, nem szabad kihagyni. Ami talán kevéssé ismert, hogy egy ideig, épp a nagy felfedezések korában, bizonyos értelemben Nagyvárad volt a világ közepe. Akkoriban még nem a greenwichi meridián volt a kitüntetett hosszúsági kör, hanem például a váradi. Kolumbusz is ezt használta a navigációhoz Amerika felé hajózva.

A püspöki székesegyház Forrás: Bucsky Péter

Hunyadi János egykori tanítója, Vitéz János püspök, későbbi esztergomi érsek hozta itt létre kora egyik legfejlettebb csillagászati központját. Neki, illetve a városba hívott, Regimontanus néven publikáló Johannes Müller csillagásznak köszönhető, hogy közel

kétszáz éven át a térképek nulladik hosszúsági vonala a nagyváradi váron haladt át.

De az égitestek később is foglalkoztatták a váradiakat. A 18. században épült román ortodox Holdas-templom tornya például a Hold aktuális állását mutatja.

A Holdas-templom tornya a Hold aktuális állását mutatja Forrás: Bucsky Péter

Eklektika és multikulti

Ha már torony, meg kell említeni a városházáét, amelybe öt lejért – nagyjából 350 forintért – lehet felmenni. Nem érdemes kihagyni, már csak azért sem, mert érdekes kiállítást találunk itt a toronyórák fejlődéséről és működéséről. De a kilátás sem akármilyen,

innen láthatjuk igazán, milyen eklektikus ez a város:

a századfordulós paloták mögött feltűnnek a tízemeletes tömbök, bevásárlóközpontok és erőművek.

Kilátás a városháza tornyából Forrás: Bucsky Péter

Ami nekem a legmegdöbbentőbb volt, hogy milyen sokféle ember élt itt békességben:

összesen tíz felekezethez tartozó templomot számoltam meg.

Köztük a város egyik fő látnivalóját, a neológ zsinagógát a Sebes-Kőrös partján. Gyönyörűen felújították, jelenleg múzeumként és rendezvényhelyszínként funkcionál. Nagyvárad történetében kiemelt szerep jutott a zsidóknak, nélkülük sok helyi építészeti és kulturális érték nem jöhetett volna létre.

A zsinagóga mór hatású, de itt is megjelennek a szecessziós jegyek Forrás: Bucsky Péter

Ha Nagyváradon járunk, érdemes Félixfürdőre is ellátogatni. A termálvíz és a századfordulós fürdőházak nagyszerűek, viszont a kommunista időkben felhúzott betonmonstrum hotelek nagyon lehangolóak. Csak reménykedhetünk, hogy mielőbb eltűnnek.

Érdemes Félixfürdőre is ellátogatni Forrás: Bucsky Péter

Néhány praktikus tanács

Bár kifejezetten szeretek vonatozni, Nagyváradra nem ajánlanám ezt a közlekedési eszközt. A vonatút közel ötórás, autóval viszont három óra alatt ott lehetünk Budapestről. Egyébként sok busz is jár erre, ezeket az Autogari.ro honlapon érdemes keresni.

Nagyváradon 45 kilométeres villamoshálózat van, de turistaként mindenhova el lehet jutni gyalog. Az itteniek egyébként nagyon büszkék rá, hogy a rendszerváltás után Nagyvárad volt az első város, amely új, modern villamosokat vásárolt. Méghozzá ugyanattól a vállalattól, amelynek szerelvényei száz évvel korábban is itt közlekedtek: a Siemenstől.

Pénzt váltani lépten-nyomon lehet a városban, de a forinttal sem lesz senkinek gondja, és bankkártyát is szinte mindenhol elfogadnak. A városnak van saját turisztikai applikációja magyarul is, de egyébként szinte mindenhol elérhető az ingyenes wifikapcsolat.