Mindkét Komáromban bőven akad látnivaló

Vágólapra másolva!

A 19. század legfejlettebb haditechnikáját vetették be az építéséhez. Több mint két évtizeden át készült, több ezer ember dolgozott rajta. Soha nem derült ki, mire képes éles helyzetben, mivel nem támadta meg senki. A komáromi Monostori erődben jártunk, de persze az északi Komárom belvárosát sem hagytuk ki.

Tóth Judit,

Turista Magazin

Vágólapra másolva!

Komárom Észak-Komárom utazás városnézés Monostori Erőd

A komáromi vasútállomástól csak egy nagy lépés a Duna-part. A túloldalon már látszik Észak-Komárom vagy más néven Révkomárom, amely hajdan egy település volt a magyar oldalon fekvő várossal. A közeli hídon nagy a forgalom, autók, gyalogosok, biciklisek jönnek-mennek. Bár ma már két külön városról beszélünk, a kapcsolat nagyon is élő a két oldal között.

Egyelőre ezen az oldalon maradtam, első úti célom ugyanis az UNESCO világörökség várományosi listáján szereplő, klasszicista stílusú Monostori erőd volt.

Kicsit irigylem a komáromiakat, hogy zavartalanul lófrálhatnak a folyóparton.

Budapest nagy részén ez sajnos csupán az autósok kiváltsága.

A térképem szerint az erőd innen 800 méter, de egyelőre csak nem akar felbukkanni. Aztán egy információs tábla ráébreszt, hogy tulajdonképpen már meg is érkeztem. Hogy nem vettem észre, annak az az oka, hogy az erőd falaiból egyelőre nem sok látszik. Később megtudom, ez egyáltalán nem véletlen.

Aranyásztea, az aranymosók védőitala

Míg a Duna-parti Duna-bástyában a túra kezdetére várunk, körbejárom az itt látható kiállítást. Az egykori komáromi mesterségekről szól, például a halászatról, amely mindig fontos szerepet játszott az itteni emberek életében.

Komáromban és a környékbeli falvakban különösen jelentős volt a vizafogás.

Az édesvizek óriása, a viza akár a tízméteres hosszt is elérheti. Ma már csak az Al-Dunán találkozhatunk vele, de századokkal ezelőtt nálunk is rendszeresen előfordult, ugyanis a tokfélék a Fekete-tengerről a Szigetközig feljártak ívni. A túlhalászat és a környezeti viszonyok megváltozása, valamint a vaskapui erőmű miatt ma már sajnos nem igazán számíthatunk a viza hazai felbukkanására.

Forrás: wikipédia/Civertan Grafikai Stúdió

Ha az aranymosásról hallok, mindig Alaszka ugrik be, pedig egykor a Duna mellett is éltek aranymosók. A Duna ugyanis itt, a csendesebb folyású csallóközi és szigetközi szakaszon nagyobb mennyiségben rakta le hordalékát, amelynek aranytartalma sokaknak biztosított megélhetést. A kiállításon megtudtam, hogy az aranyat úgy választották el a szennyeződésektől, hogy higanyt adtak hozzá, majd azt később hevítéssel távolították el.

Tudták, hogy a higany nem tesz jót a szervezetnek, ezért

az aranymosók citromfű és eperlevél felhasználásával készült aranyászteát ittak,

hogy így védjék magukat a higany káros hatásaival szemben. A folyószabályozás aztán megpecsételte az aranyásók sorsát, így más munka után kellett nézniük.

Egy fontos hely a Duna mellett

Komárom és környéke, fekvésének köszönhetően, már a római korban is stratégiai jelentőségű helynek számított. A ma már Komáromhoz tartozó Szőny helyén terült el egykor a római Brigetio, Pannónia egyik legfontosabb légióstábora.

Komárom a 15. században fontos szerepet töltött be az uralkodók és így az ország életében is. Itt született például V. László király, majd ezt követően négy hónapig itt tartózkodott az egész királyi udvar. Mátyás király is kedvelte a várost, nemcsak vadászgatni járt a csallóközi erdőkbe, de palotát is építtetett a Vág és a Duna összefolyásánál, a stratégiailag fontos vár területén, és uralkodása idején itt állomásozott dunai flottájának nagy része.

A török elleni háborúban a komáromi vár hősiesen helytállt,

bár, mivel szinte teljesen porig égett, újjá kellett építeni.

A Komáromot körülölelő erődrendszer egyes elemei már a 16. században is álltak, de csak a 19. század legelején, a napóleoni háborúk során épültek ki igazán. 1809-ben ugyanis Napóleon seregei elfoglalták Bécset, I. Ferenc császár pedig Komáromba menekült. A nagy ijedségben a császár elhatározta, hogy Komáromban a birodalom legerősebb erődrendszerét fogja megépíteni, ahol – szükség esetén – akár 200 ezer katona is állomásozhat.

A már álló Csillag erőd mellé, a város déli és nyugati kijáratához is terveztek egy-egy erődöt. Az 1848–49-es szabadságharc azonban keresztülhúzta az osztrák terveket, mivel a komáromi vár magyar kézre került. A védők, Klapka György vezetésével, még a világosi fegyverletétel után is tartották magukat egy ideig, később azonban a tábornok, emberei szabad elvonulásának fejében, átadta a várat az osztrákoknak.

1850-ben újra megkezdődött az erődrendszer építése, amelynek legnagyobb vállalása a Monostori erőd volt. A munkálatok 21 évig tartottak,

az építkezésben 1800 kőműves és tízezer segédmunkás vett részt.

Közép-Európa legnagyobb újkori erődjének méretei tényleg lenyűgözőek. Az erőd 25 hektárt foglal el, 640 helyiség van benne, előfordult, hogy egyszerre nyolcezer katona állomásozott itt.

A Monostori erődöt csak vezetéssel lehet megtekinteni. A hatalmas területen, a több kilométer hosszú kazamatarendszerben könnyen eltévedhetne az ember. A túra során bejártuk az egész erődöt, felmentünk a Duna-bástya tetejére,

hosszan bolyongtunk a három kilométeres kazamatarendszerben,

és megnéztünk egy remek kis filmet az erőd történetéről.

A 19–20. századi emlékek mellett olykor még középkori tárgyakat is láttunk. Ez utóbbiak persze nem tartoznak szorosan az erődhöz, inkább a távoli sherwoodi erdőből kerülhettek ide, ugyanis épp akkor forgatták a Robin Hood című film jeleneteit, amikor ott jártunk.

Az erőd, amelyet soha nem támadtak meg

A tervezők alaposan átgondolták a Monostori erőd építését, minden lehetséges hadi szituációra felkészültek. Az erőd kőfalaiból meglehetősen kevés látszik csak, ugyanis a föld alá süllyesztett épületek tetejét két-három méter vastag földréteggel fedték be, ezzel is csökkentve a lehetséges támadási felületeket. A Komáromot védő erődrendszer 1877-ben vált teljessé, amikor a város déli bejáratánál álló Igmándi erőd is elkészült.

A Monostori erődöt a legjobban védhető, legbékésebb erődnek is nevezhetnénk, ugyanis élesben soha nem próbálták ki. A haditechnika rohamos fejlődése miatt

a 19. század végére elavulttá váltak az erődök,

szükségessé vált a korszerűsítésük. Komáromban azonban erre már nem került sor. Az erődben főleg katonai kiképzés zajlott, volt, hogy egyszerre több ezer katona is állomásozott itt. A lőoktatóteremben még az egykori tananyag is látható a falakra festve.

A második világháború után a Monostori erődben a szovjetek Közép-Európa legnagyobb titkos lőszerraktárát alakították ki.

A NATO legveszélyesebb kelet-európai objektumokat tartalmazó listáján az ötödik helyen állt.

A lőszerek természetesen már nincsenek itt, a szovjet hadsereg jelenlétére pedig csak az egységesen vörösre festett belső falak, az istálló levert márványitatói és a katonák falakba vésett cirill betűs feliratai emlékeztetnek.

Séta a komáromi belvárosban

Az erdőben tett látogatás után átmentem Észak-Komáromba, hogy megnézzem az egykori Komárom régi belvárosát.

A hídon átkelve épp Szlovákia egyetlen hajógyárára lehet rálátni.

A gyárban régen több ezren dolgoztak, a magánkézben lévő vállalat ma már jóval kisebb létszámmal működik, és leginkább teherhajókat gyárt és javít.

Első utam a várhoz vezetett, amelynek most csak a külső falait tudtam megnézni, mivel csak előzetes bejelentkezéssel és vezetéssel látogatható. Valószínűleg azért, mert az épület nincs a legjobb állapotban.

A hangulatos sétálóutcában hamar rátaláltam Klapka György és Jókai Mór szobrára. Egyébként nemcsak a híres író, de az operettszerző Lehár Ferenc is itt született. A város egyik legismertebb épületét,

a monumentális Szent András-templomot messziről ki lehet szúrni,

és rögtön feltűnik, hogy tornyai az épület méreteihez képest kissé tömzsire sikeredtek. Ennek azonban oka van.

1763-ban Komáromot súlyos földrengés rázta meg, amely romba döntötte a templomot. A Richter-skála szerinti 6,3-es erősségű rengés az országban mért eddigi legnagyobb erősségű földmozgás volt. A földrengésben a város épületeinek nagy része megrongálódott, a parasztok egyszerű lakóházai azonban túlélték a katasztrófát.

Ez pedig annak volt köszönhető, hogy ősi építészeti technikával készültek, vályog és fűzfavesszők felhasználásával. A földrengés után a Szent András-templomot újjáépítették, de már alacsonyabb tornyokkal. 1848-ban aztán újabb katasztrófa érte a templomot, leégett a komáromi tűzvészben, és csak a 19. század utolsó éveiben sikerült teljesen felújítani.

A komáromi erődrendszer részei:

Az Öregvár és az Újvár
Monostori erőd
Igmándi erőd
Csillag erőd

Bővebb információ a Monostori erődről itt olvasható.
A komáromi vár látogatásával kapcsolatban ide kattintva talál információkat.