Kevés ilyen szerethető fővárosban jártunk

Valljuk be, a legtöbbünknek nem sok minden jut eszébe Litvániáról. Ez a kevéssé ismert balti állam nem épp a tömegturizmus fellegvára, pedig rengeteg érdekességet tartogat. Szerény kis barokk óvárosával Vilnius nem hökkenti meg egyből az utazót, inkább észrevétlenül lopja magát a szívébe. Baltikumi túránk első állomása a litván főváros, Vilnius volt.

Ha nem autóval vágunk neki a Baltikumnak, és szeretnénk viszonylag olcsón megúszni az utat, akkor a tervezés igényel némi szervezői munkát. Közvetlen járat Budapestről jelenleg csak Rigába van, viszont ha mindhárom országot szeretnénk végigjárni, nem túl szerencsés pont a középen elhelyezkedő Lettországból kiindulni.

Budapestről tehát Vilniust vagy Tallinnt érdemes megcélozni. Mindkét városba közlekednek fapadosok, de

csak átszállással tudunk eljutni, és a menetrend sajnos nem túl optimális.

Szinte minden esetben be kellene iktatnunk egy-egy éjszakát az átszálló városban.

Végül a legideálisabb és legolcsóbb megoldásnak az tűnt, hogy Budapestről Varsóba repülünk, majd onnan busszal jutunk el Vilniusba. Hazafelé pedig az AirBaltic Tallinn-Bécs járatát választottuk. Így mindennel együtt az útiköltség egy főre mindössze 30 ezer forintba került.

Tipikus vilniusi utcakép Forrás: Bóna Gergely

Közép-európai hangulat

Délután fél 2-kor érkeztünk meg Varsóba, ahol kifejezetten barátságtalan, esős és hideg idő fogadott. Ha nem jártam volna már a lengyel fővárosban, nagyon sajnáltam volna, hogy nem kedveznek a körülmények a városnézésnek, mivel a buszunk este 11 órai indulásáig még bőven volt időnk. Így viszont

csak egy gyors sétát ejtettünk meg az óvárosban,

majd beültünk a régebbről ismert remek helyre, a Manekin nevű palacsintázóba.

Végül a Centralna pályaudvar melletti plázában melegedtünk, és vártuk, hogy induljon a busz, amely végül egy órát késett. Már Kaunasban jártunk, amikor felébredtem, és az első pillantásokat vetettem Litvániára a busz ablakából. Bevallom, Vilnius vonzott a legkevésbé a három balti főváros közül, és az első látásra nem túl izgalmas litván táj sem hozott lázba.

Békés litván táj Forrás: Bóna Gergely

Az első benyomásaim Vilniusról igazolták a várakozásaimat. Az óváros ugyan szép volt, de semmi izgalmasat, semmi újszerűt nem mutatott. A hangulatos, szűk kis utcácskák Pozsonyt és Sopront idézték, nem igazán láttam meg a város egyedi karakterét.

Az egyszerű hostel, amelyben megszálltunk, nagyon jó helyen volt, a Gedimino sugárút sarkán, közvetlenül a vilniusi katedrális mellett.

Az utca névadója, Gediminas Litvánia egykori nagyfejedelme volt,

de viselte már ez az út Adolf Hitler vagy Sztálin nevét is. Gediminasról kapta a nevét a város jelképének számító torony is, amely a Vilnius fölé magasodó – újfent csak Gedimininasról elnevezett – domb tetején áll.

A Gediminas sugárúton napközben alig lézengtek Forrás: Bóna Gergely

Nagy hévvel vágtunk neki a domb meghódításának, azonban a magaslat tövében lezárt kerítés és egy tábla fogadott minket: a torony le van zárva a látogatók elől. Ráadásul az eső is eleredt, úgyhogy úgy éreztem, Vilnius nem fogadott minket túl szívélyesen. Sebaj, bizakodó voltam, végre egy város, amely nem adja könnyen magát.

Elindultunk az óváros felé, amely

itt-ott Budapestre emlékeztetett,

bár a két város méreteit és léptékeit természetesen nem lehet összehasonlítani. Vilnius sokkal nyugisabb és békésebb város, és szerencsére turistákba sem botlani minden utcasarkon.

Éjszakai csendélet az óvárosban Forrás: Bóna Gergely

Az biztos, hogy a három balti ország közül Litvánia áll legközelebb a közép-európai kultúrához, leginkább a lengyel hatás miatt. (Lettországra és Észtországra inkább a német és a skandináv kultúra volt befolyással.)

Ennek ékes bizonyítéka a gyönyörű, gótikus Szent Anna-templom,

amelyet még Napóleon is a tenyerén vitt volna magával Párizsig.

Az óvárosban találhatunk egy magyar vonatkozású épületet is, méghozzá a Vilniusi Egyetemet, amelyet gróf Báthory István alapított 1579-ben, így ez Közép-Európa egyik legrégebbi egyeteme.

A Baltikum egyik legszebb temploma, a Szent Anna Forrás: Bóna Gergely

Később megértettük, miért volt lezárva a Gediminas-torony. A domb egyik oldalán, valószínűleg a sok csapadék miatt, megindult a föld.

Bosszantó volt, hogy nem tudtunk felkaptatni a toronyba,

hogy megnézzük Vilnius legtöbbet fotózott látképét, de nem csüggedtünk.

A Három kereszt hegyéről pótoltuk be a látványt, sőt még jobban is jártunk, ez a pont ugyanis magasabban van, mint a torony teteje, így a kilátás még pazarabb volt. Egyébként a katedrális harangtornyába is érdemes felmenni, onnan sem utolsó a kilátás.

Vilnius látképe a Három kereszt hegyéről Forrás: Bóna Gergely

Többet vártunk a bohémnegyedtől

Miközben az óvárosban sétálgattunk, egyre jobban átjárt a város nyugodt és barátságos hangulata, és még a nap is kisütött. De az óvároson kívüli negyedeket is érdemes volt felfedezni.

A Neris partja remekül ki van építve,

a napsütötte idő ellenére az emberek mégsem vették birtokukba, csak néhány futóval és kutyasétáltatóval találkoztunk. Az embernek ilyenkor óhatatlanul eszébe jut, hogy „bezzeg nálunk miért nem lehet ilyet a Duna-part”, de tény, hogy a Neris sokkal kisebb folyó, nincs rajta hajóforgalom, így rakpartra sincs szükség.

A Neris partját áprilisban még nem vették birtokukba az emberek Forrás: Bóna Gergely

Érdekes, hogy a fejlődő városok mekkora figyelmet és nem utolsósorban pénzt fordítanak arra, hogy felhőkarcolóik legyenek, sokszor talán nem is biztos, hogy indokoltan. A modern irodaépületekkel, szállodákkal és plázákkal teleszórt üzleti negyedek egy város gazdasági fejlődésének státuszszimbólumai.

Vilniusban ez a negyed folyamatosan bővül, fejlődik.

A felhőkarcolók tövében ma még ott sorakoznak a rozoga, lepukkant faházak,

érdekes kontrasztot teremtve. Valószínűleg pár év múlva ezeknek már nyomuk sem lesz. Bár Litvánia 1991-ig szovjet tagállam volt, a tipikus szocialista építészet kevés nyomot hagyott a településen.

A felhőkarcolók tövében még faházak és földút Forrás: Bóna Gergely

Vilnius bohémnegyedét, Užupist még Európa 20 legjobb kerülete közé is beválasztották. A kis városrész önálló köztársaságnak kiáltotta ki magát, saját pénzzel és alkotmánnyal. Az egyik pont így szól:

Minden kutyának jogában áll kutyának lenni.”

Nagy érdeklődéssel kerestük fel a helyet, hátha találunk egy különleges, a fiatalok pénztárcájához szabott vendéglőt vagy kocsmát, de vagy nem jó utcákba tértünk be, vagy elkerülte a figyelmünket, így nem jöttünk rá, hogy – néhány falfestményen kívül – mitől más ez a kerület, mint a város többi része.

Užupistól többet vártunk Forrás: Bóna Gergely

Ennek ellenére azért belekóstolunk a vilniusi éjszakai életbe, amire nem lehetett panaszunk. Sok külföldi tanul az itteni egyetemeken, így a pubok és kocsmák még hétköznap is tele voltak. Az árak azonban már kevésbé voltak megnyerőek. Egy korsó sör a legtöbb helyen 2,5-3 euró (780-940 Ft) között mozgott.

Nem olcsó mulatság Vilniusban kirúgni a hámból.

Egy kis vidéki idill

Vilniustól mindössze 28 kilométerre fekszik Trakai, amely csodálatos tóvidékével és vörös téglás kastélyával mindenképp megér egy kirándulást. A hely méltán népszerű a turisták körében, de szerencsére április középen még alig voltak néhányan, így a vidék nyugalma és idilli hangulata egészen páratlan volt.

Trakai festői vára Forrás: Bóna Gergely

A tavak partján túrautak és -ösvények húzódnak, a tavak felett pedig gyalogosfahidakon lehet átkelni. Itt találkoztam először a balti tájakra jellemző sűrű fenyőerdővel. A tó partján, az erdő szélén takaros kis faházak álltak, az egész teljesen mesebeli volt, sosem láttam még ehhez foghatót. A nyári hónapokban miden bizonnyal jóval nagyobb itt a nyüzsgés,

a tóban fürödni, vízi biciklizni és csónakázni is lehet.

A tóparton rengeteg a kiülős étterem, de ezek most még zárva voltak. Nem is bántuk, jólesett ez a kis csönd.

Tóparti idill kora tavasszal Forrás: Bóna Gergely

Ha a litván fővárost meg kellene személyesítenem, mogorva, sokat látott, bizalmatlan öregúrnak ábrázolnám, aki megélt már rengeteg csatát, virágzó fénykort és sötét megszállást. De ha jobban megismerjük, a barátságtalan felszín alatt ott lesz az a bizonyos érző szív.

Vilnius egy kis hóeséssel búcsúzott tőlünk Forrás: Bóna Gergely

Ne siessünk tehát, ha Vilniusban járunk. Egy nap alatt nem fog lenyűgözni, de ha adunk neki egy kis időt, az egyik legszerethetőbb és legbarátságosabb hely lesz, ahol valaha jártunk.

Utazásunk azonban ezzel nem ért véget, a következő részben rigai élményeinkről számolunk be.