Felfedeztük a palóc Olympost és környékét

2017.05.15. 07:09

Nincs is annál kényelmesebb, mint amikor egy ismeretlen tájat szervezett túra keretében fedezhetünk fel. A Karancs-Medves teljesítménytúra számomra ilyen esemény volt. Amellett, hogy alaposan megmozgatott, feltárt előttem egy fantasztikus, természeti és történelmi látnivalókban gazdag vidéket.

A Karancs-Medves vidéke számomra eddig fehér folt volt a térképen. Hogy természetjáró múltam eme csorbáját kiküszöböljem, múlt szombaton (április 29-én) beneveztem a Karancs-Medves 50-re, bízva a szervezőkben, hogy minél többet megmutatnak nekem az ismeretlen térségből.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Fel az Olimposzra!

A Karancs-Medves expedíció Salgótarjánból indult. Útitársaimmal ellentétben én még a városban sem jártam soha, így az élménygyűjtés már itt elkezdődött. Nem sokkal később pedig már a település feletti meredek kálváriadombról néztem le az iparnak teljesen alárendelt városra.

Salgótarjánt már a 19. században megindult barnaszénbányászat kezdte iparvárossá formálni, de mai kinézetét kétségtelenül a szocializmusnak köszönheti. Bár évekkel ezelőtt hosszú távú városfejlesztő projekt indult  egy szebb és élhetőbb megyeszékhely létrehozására, sajnos még bőven van hová fejlődni. A nem túl vidám látványt a Bányász körút zöld alagútösvényei feledtették a kálváriát követő hegygerincen.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Később enyhén ereszkedni kezdtünk a Kupán-hegyese oldalában, hogy aztán kaszálók és szántók mentén érintsük Karancsalját. Innentől az egyre vadregényesebb táj egyre meredekebb emelkedővel vezetett minket a Karancs-nyereg felé. A borús, párás időben ködfelhőben úsztak a hegyek, de a Szent Margit-kápolna is, amely nemcsak impozáns vallási kegyhely, hanem kiváló menedék az erdőjárók számára.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A helyiek úgy tartják, hogy a kápolnát Szent Margit építtette annak emlékére, hogy apja, IV. Béla itt, a Kápolna-hegyen pihent meg a tatárok előli menekülés közben. A kápolna alatti remeteszállás – amely egyben Trianon-emlékmű is –, emeletes fapriccsével bármikor menedéket nyújt a puritánabb szállások kedvelőinek vagy a rákényszerülőknek. Számomra kimondottan romantikusnak hatott a kiskályhával is ellátott kőlak, amely előtt tűzrakók és padok fokozták a komfortot egy esetleges sütős-főzős, kint alvós túrához.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Kápolna-hegyről a Karancs-nyergen át értünk fel magára a palóc Olymposnak is nevezett Karancsra, a térség legmagasabb pontjára. Szerencsére nem hiába másztunk meg a 729 méteres hegyet és annak kilátóját, ugyanis ekkorra már szinte teljesen szétmállottak a ködfelhők a tovább fokozódó szélben. A kilátás így sem volt teljesen felhőtlen, a Magas-Tátra csúcsait nem láthattuk.  De legalább a környéket szemügyre vehettük, amire fél órával korábban még nem sok esélyünk lett volna.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kilátótól a magyar-szlovák határkövek mentén kanyarogva haladtunk Somoskőújfalú felé. Már messziről látszott utunk következő izgalmas célpontja, a Salgóvár, melyet már régóta terveztem felkeresni a környék többi várával együtt. A tájat uraló erősségig azonban még hátra volt négy kilométer, melyet változatos terepen, kezdetben enyhe emelkedéssel, majd meredek kaptatóval értünk el.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Rögtön nagy kedvenc lett

Ezen a szakaszon érintettük azt a keskeny nyomtávú vasúti alagutat is, mely a Kemencés-hegyet hosszan átfúrva szállította egykor a szénnel vagy bazalttal megrakott csilléket Salgótarjánba. A bazaltot hajdanán Nyugat-Európába is szállították, többek között Párizs macskaköves utcáinak építéséhez.  Napjainkra a síneket felszedték, de az alagút most is tökéletes állapotban van. Homokos és homokköves terepen, majd bazaltömlések mentén értünk fel a várhoz.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Karanccsal ellentétben a Medves sokkal fiatalabb, és más jellegű vulkanikus tevékenységnek köszönheti a létrejöttét.  A kétmillió évvel ezelőtt működő tűzhányók ma 600 méteres bazaltkúpként magasodnak.  A kőzet különféle megjelenésformáit a Salgóvárnál is kiválóan megfigyelhetjük. A hegytetőn magasodó bazaltoszlopok már önmagukban is természetes várfalat emeltek, megkönnyítve ezzel az építők munkáját, de annál jobban megnehezítve az ostromlók dolgát.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Salgóvár a geológiai érdekessége mellett a formája és a kilátása miatt is egyből a kedvenceim közé került. A várból rálátni a Bükk, a Mátra, a Cserhát, a Karancs bérceire, északi irányban a Sátoros-hegyre, a Somoskő várára, a Medves-Magosára, tiszta időben pedig a Magas-Tátrára is.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Mint a legtöbb várunkról, úgy a nógrádi Salgóról sem tudjuk, mikor épült pontosan. A vár legrégebbi birtokosa és feltehetően építtetője a Kacsics nemzetségből származó Salgó család, akiknek őse Simon bán volt. A vár a 13. században épült, de első írásos említése csak 1341-ből származik. Korlátozott bővítési lehetőségei miatt harcászati szerepe csekély volt, de a cseh huszita zsoldosok mellett a törökök is elfoglalták.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Utóbbiak 1554-ben csellel vették be a várat. Kara Hamza, a Fekete bég hatalmas, ágyúnak álcázott farönköket vontatott a környező dombokra, hogy ezzel félemlítse meg és késztesse megadásra a védőket. A csel sikerült, Ságiványi Simon harc nélkül átadta a várat az egyébként csekély létszámú ellenségnek.

A vár tulajdonosai voltak többek között a Szapolyai család, Werbőczy István és Dercsényi Farkas, aki a török hódítók ellen olasz bástyával erősítette Salgót,  melyet később Balassi Bálint is birtokolt egy rövid ideig. Ezt az időszakot követően a vár feltehetőleg rablólovagok tanyája volt, állaga a 17. századra erősen leromlott, és utána sem épült már újjá.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A vár szlovák, a falu magyar

Utunkat folytatva először a Dornyay Turistaházat érintettük, mely romokban áll, pedig felújítva nagyszerű szálláshely lehetne. Innen alig pár száz méterre találjuk a Novohrad–Nógrád Geopark látogatóközpontot, amely egyúttal túránk frissítőpontja is volt. A magyar-szlovák határon átívelő geopark a páratlan palóc vidék földtudományi, természeti, ökológiai, archeológiai, történelmi és kulturális értékeit mutatja be, nemcsak itt, a látogatóközpontban, hanem 64 magyarországi és 28 szlovák településen is.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A frissítőpont sátrai alatt kiváló, frissen csepegtetett szalonnazsíros kenyeret kaptunk, amiért nem csak én álltam kétszer sorba. Az igazi energiabombaként ható uzsonna után a közvetlenül a szlovák-magyar határon fekvő Somoskő felé vettük az irányt.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Somoskő olyannyira a határon van, hogy a falu fölé magasodó vár a trianoni döntés értelmében már Szlovákiához tartozik. Ezt a várat is valamikor a 13. században építették, valószínűleg a Kacsics nemzetségből származó Illés fiai. Az 1400-as évek közepén, ahogy Salgót, úgy Somoskőt is huszita zsoldosok birtokolták, míg Mátyás király 1460-ban végleg ki nem zavarta őket.

1554-re Salgó és Fülek vára is behódolt a töröknek, így Somoskő maradt az egyetlen vár a környéken, amely magyar kézben volt.  Habár a helyőrség alig 150 férfiból állt, több mint 20 évig tartották a várat, gyakran csatázva a Salgóról érkező török haddal. Az 1560-as évek során Somoskőt Losonczy István (a temesvári hős) özvegye, Júlia, és két lánya, Fruzsina és Anna birtokolta.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A híres költő és katona, Balassi Bálint gyakran megfordult itt, hogy kimutassa szerelmét Annának. Ennek a vonzódásnak köszönheti a magyar irodalom a szép Júlia-dalokat. Végül 1576-ban Somoskő is elesett. Ali, a füleki bég meglepetésszerűen körbevette a várat, a védők pedig rövid ellenállás után megadták magukat.

Balassi Bálint maga is tagja volt a várvédőknek  az ifjú Modolóczy Miklós parancsnoksága alatt. Miután a katonák sikeresen kereket oldottak a törökök elől, a váralja elnéptelenedett, ami Nógrádban ritka eset volt még a török hódoltság időszakában is.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Később ugyancsak vérontás nélkül került a vár Rákóczi fejedelem birtokába, bár a legenda szerint ehhez az akkori labanc várkapitány, Bene István bénázása is kellett. Állítólag a kapitány éppen a vár körüli erdőségben járt, amikor találkozott egy kisebb kuruc csapattal. Benne van-e a kapitány? – kérdezték a kurucok, mire Bene, aki nem ismerte fel őket, azt válaszolta: igen, én vagyok Bene, a várkapitány.

A kurucoknak sem kellett több, elfogták a kapitányt. A vár helyőrsége ezután parancsnok és irányítás híján átállt a kurucokhoz.  A magyarországi viszonylatban szépen megmaradt várat Ráday Pálnak, Rákóczi kancellárjának, a vár zálogbirtokosának köszönhetjük, aki a szabadságharc bukása után a császári parancsot kijátszva nem robbantotta fel az építményt, „csak” felgyújtotta.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Bazaltorgonák és kőtenger

Idő hiányában csak kívülről néztük meg a pompázatos erősséget. Tovább kellett haladnunk a Medves laposán, amely egyben Európa legnagyobb bazaltfennsíkjának része.  Ezen a szakaszon hosszú kilométereket gyalogoltunk nyílt terepen. A kissé monoton tájat a távoli csúcsok vonulatai tették izgalmasabbá, amelyek felé tartottunk. Következő igazoló- és frissítőpontunk Rónabánya volt, ahonnan a 625 méteres Szilváskőre kapaszkodtunk fel, amely újabb geológiai érdekességeket tartogatott.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A tanösvénnyel összekötött, egykori bazaltos lelőhelyek többek között a barnaszénbányászat helyszínei voltak. A feltáró- és bemutatóhelyekben gazdag vidék a vulkanikus kőzetek megszilárdulásának, előfordulásának több példáját is elénk tárja. Egyenes és görbe bazaltorgonákat, egymásra merőleges lávafolyásokat és kőtengereket is találunk, ha nemcsak felszaladunk a hegytetőre, hanem jobban szétnézünk.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Miután lemaradtam az útitársamtól, és figyelmetlenségemnek köszönhetően kissé eltévedtem, magam is többet láttam ezekből a csodákból, mint amennyit terveztem. Végül is nem bántam meg a kitérőt, bár némi fejtörést okozott az eredeti útra való visszatérés.

Szilváskő után kezdtek megfogyatkozni a látnivalók. Bár lehet, hogy ezt csak azért gondolom, mert korábban el voltunk kényeztetve, illetve a fáradtság is kezdte felütni a fejét. Mindenesetre a Tormás-hegyre vezető hosszú emelkedő bizonyosan nem lett a kedvenc szakaszom.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Ráadásul 8 kilométerrel a cél előtt a szintidőből is kezdtünk kicsúszni, ezért a fotózással és nézelődéssel elvesztegetett időt most loholással kellett behozni. Egy-két helyen azért még fel-feltűntek a Medves bazaltjellegzetességei, mint a Somlyón vagy a Pécs-kőnél, de ezek már csak ráadásnak tűntek ebben a változatos és izgalmas tájban, egy remek túranap végén.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Végül sikerült a 12 órás szintidőn belül visszaérnünk Salgótarjánba. Az 50 kilométeres túra szervezői (Nógrád Megyei Természetbarátok Társasága és a Zöld Út Természetjárók Egyesülete) nemcsak a hosszú, hanem a rövidebb távokba is igyekeztek minél több látnivalót belezsúfolni. Annak ellenére, hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, úgy érzem, a Karancs-Medves változatos és gazdag világa még bőven tartogat felfedeznivalót.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Persze ilyen expedíciókhoz nem feltétlenül szükséges kimerítő teljesítménytúrákat tennünk. Magunk is nekivághatunk a vidéknek, és kisebb túrákon, kirándulásokon akár még többet is láthatunk, mint egy hosszabb, szervezett rohanás során. A turisztikailag ébredező környéken amúgy is egyre több település kínál programokat a látogatóknak, és a jól jelzett, karbantartott turistautak is kimondottan csalogatják a bakancsos turistákat.

A túra útvonala

Forrás: Turista Magazin
Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK