Romantikus romok után kutattunk a Vértesben

2017.06.03. 08:03

A természetjárás egyik legizgalmasabb formája a tematikus túrázás. Mindegy, milyen témát követünk – geológiait, történelmit vagy vallásit –, mindig kapunk valami plusz élményt azon túl, hogy a természetben időzni önmagában is felemelő érzés. Mi ezúttal várakat és rég elfeledett romokat kerestünk a Vértesben.

Utunkat a Vértes északi szélén, Szárliget vasútállomásán kezdtük meg az országos kéktúra jelzését követve. A települést és a szántóföldeket elhagyva átkeltünk az országúton – elhaladtunk az egykor híres Birka csárda épülete mellett –, és máris Csákányospuszta legelőin trappoltunk a Vértes belseje felé, az első romunkhoz. 

Kápolna állott, most kőhalom

A térképen feltüntetett csákányospusztai romról jóformán semmit sem tudtunk. Attól tartottunk, hogy a magas fűben majd kutatnunk kell a falmaradványok után, de tévedtünk. Hamar megtaláltuk a turistaútról is jól látható, a domb tetején fehéren világító mészkőkupacot. Nem sok maradt az egykori kápolnából, de ha már romok után kutattunk, mindenképpen fel akartuk keresni.

A domb tetején egykor kápolna állt

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Vértes peremvidékének északi szegletében, az országos kéktúra útvonal mentén fekszik a Tatabányához tartozó Csákányospuszta. A mára csak pár házból és mezőgazdasági épületekből álló területen a 13. századi birtoklevelek tanúsága szerint egy Csákányosegyháza nevű falu állt. A településből mára csak a kápolna alapzata maradt meg,  amelynek bejáratánál a régészeti ásatások során egy román kori kőfaragványra, valamint egy edénymaradványra bukkantak. A romot a kék sáv és kék négyzet találkozásától mintegy száz méterre találjuk egy kis dombon.

Nem sok maradt a középkori kápolnából

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Első romunk után továbbhaladtunk a kék jelzésen, majd a csákányospusztai turistaházat is magunk mögött hagyva értünk a Mária-szakadék bejáratához, ahol a terep egy csapásra megváltozott: a mező után hirtelen vadregényes szurdokban találtuk magunkat. Pár száz méteres, sziklás ösvényen értünk fel Körtvélyespuszta régi temetőjéhez, ahol már csak az erdő csendjében némán álló keresztek emlékeztettek az egykor itt élt emberekre.

Vitányvár, a romantikus

A magányos temetőt elhagyva haladtunk tovább a következő célpontunkhoz, Vitány várához, amely sokak szerint Magyarország egyik legromantikusabb várromja.  Ösvényeken, széles erdei úton, majd meredek kaptatón értünk fel a fák lombjaitól csak az utolsó pillanatban elénk táruló fehér falmaradványokhoz. Némi képzelőerővel az erősen leromlott falakat a történelmet kedvelő szemek újrarakják, és a kövek között a fantázia megeleveníti a vár egykori mindennapjait.

Magyarország egyik legromantikusabb várromja

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A monda szerint: „Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az időben Vitányvár ura. A délebbre fekvő Gerencsérváré pedig a büszke, keményszívű Újlaki Miklós. Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatos lelkű, csendes szavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét, majd a várába vitte.

Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal és ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni, mert jól megépített vár volt, és igen hatékonyan védték.  Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja az építmény belsejébe vezető titkos utat. A rejtett folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába vezetett.

A meglepett várurat Újlaki leütötte, és leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt. Otthon szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Ott is pusztult volna el, ha az erősség öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi. Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz.

Vitány várának nagyon romantikus a története

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon. Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonóhídja előtt, jelezve a király érkeztét. Ám közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem volt gőgös főúr, hanem csak egy szerencsétlen apa. Amikor kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan ölelte keblére, s örömmel adta nőül a szomszéd vár urához.” 

A várról az első írásos feljegyzések a 14. századból származnak,  de feltehetően a Csák nemzetség egyik tagja emeltette a tatárjárás után. A vár lényegében két négyszögletű toronyból állt, elsődleges feladata az volt, hogy megvédje a környező falvakat és utakat a rablóktól. A török először 1529-ben ostromolta. Többször is gazdát cserélt, míg 1597-ben Pálffy Miklós végleg visszafoglalta, de a következő évben felrobbantották, hogy többé ne kerüljön török kézre.

Ami Vitány várából megmaradt

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A 18. században köveit a környező falvak építéséhez elhordták. Az első ásatások 2012-ben zajlottak: a sok állatcsont és edénytöredék mellett egy ezüstpénz és egy díszes kés is előkerült. Napjainkban a vár falain állagmegóvó munkálatok zajlanak, ami már igencsak időszerű volt.

Vitány várától meredeken ereszkedik a kék jelzés a völgyben, majd délnek fordul, és mi egészen Várgesztesig követtük. Elhaladtunk a Rockenbauer Pál-emlékfa mellett – amelyet egyre több turistaereklye díszít –, és később elégedetten vettük szemügyre a Szarvas- és a Mátyás-kút felújított erdei pihenőjét. A Mátyás-kút felett egy kis kitérővel megkerestük a Robinson-kunyhó romjait a kék négyzeten. Az erdőből kiérve megtaláltuk a sziklába vájt üreget, amely a kunyhó alapja lehetett. A romról semmit nem tudtunk meg, de ha másért nem, a kilátásért megéri ide ellátogatni.

Gesztes vára, elkerítve

Az utat a kéken folytatva Várgesztesre érkeztünk, és egy kis frissítés után máris a vár felé vettük az irányt. Kíváncsiak voltunk a 2013-ban lezárt vár mostani állapotára. Sajnos a látvány lesújtó volt. Az egyébként sem impozáns, tégla alakú tömb elkerítve, elhagyatottan áll a falu határában.

A várat feltehetőleg az 1200-as évek elején a Csák nemzetség építtette

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A 60-as években zajlott felújítási munkálatok inkább a várba akkortájt beköltöző turistaház és étterem funkciójának, mintsem a műemlékvédelem szempontjainak tettek eleget. Ezeket a sebeket még inkább felerősítette az idő. Reméljük, a Nemzeti Várprogram 2017-es második üteme megóvja Gesztes várát  az enyészettől, és egy új szemlélet jegyében adja majd vissza a látogatóknak.

A várat feltehetőleg az 1200-as évek elején a Csák nemzetség építtette, de az első írásos említések csak 1332-ből maradtak fenn. Nagy Lajos király kedvelte ezt a halban, vadban gazdag vadászterületet, ezért a meglévő vár helyébe kényelmesebb vadászkastélyt emeltetett. A török első ostromait kivédte, de 1543-ban elesett. Utána hol a török, hol a magyar birtokolta. A török elvonulása után viszont az erősség és környéke is elnéptelenedett.

Gesztes vára kordon mögött

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Később a falait széthordták, többek között a nem messze álló majki kamalduli rendház épületegyüttese is a köveiből épült fel. Rómer Flóris – a magyar műemlékvédelem atyja – már 1877-ben rajzokat készített a romokról. Az 1940-es évek elején zajlottak az első ásatások, majd a 60-as évek elején az első renoválási munkák. Ekkortól a várban turistaház és étterem üzemelt egészen 2013 novemberéig.

Reméljük, hamarosan látogatható lesz

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kis gesztesi

A látványtól nem túl vidáman jártuk körbe a romot a kordon mentén, majd folytattuk utunkat. Tudtuk, hogy van egy alig ismert „kis gesztesi vár” is, alig pár száz méterre a nagytól. A Gesztes várához vezető aszfaltút mellett, a parkoló és a szépen felújított erdei pihenő között húzódó földnyelv tetején kezdtük keresni a romokat. A sűrű aljnövényzetben csak az talál rá az alig kivehető falmaradványokra, aki tudja, mit keres. 

Valamikor ez nem is vár, inkább a nagy várhoz tartozó őrtorony lehetett,  amely a völgyből érkező út megfigyelésére szolgál. A kutatást gyorsan lezártuk, és még mindig a kék jelzést követve folytattuk felfedezőutunkat. Rövid gyaloglás után értük el az egykor egy utcából álló önálló települést, Kőhányáspusztát. (Kőhányás jelenleg Gánt külterülete.) Mára csak pár házát lakják, és a rendezett környezet szépen felújított kápolnájának idilljét csak az itt elhaladó országút kamionforgalma zavarja meg.

A cikk második részében a Vértes még több váráról, várromjáról olvashatnak.

Forrás: Turista Magazin

 

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK