Egyet fizet, hármat kap, ha ide kirándul

Maribor télen a síelőket, nyáron az adrenalin szerelmeseit várja. A Dráva partján fekvő, hangulatos városban azonban azok is jól érezhetik magukat, akik csupán nyugalomra és csendre vágynak. Szlovénia második legnagyobb városa az elmúlt évek alatt egyre népszerűbbé vált a turisták körében. A finom borok és remek ételek nemcsak az európaiakat csábítják ide, hanem az ázsiaiakat is.

Maribort Szlovénia második fővárosaként is szokták emlegetni. Autóval csupán három és fél órára van Budapesttől. Főleg a téli sportok szerelmesei körében közkedvelt, de az utóbbi években egyre több nyári program várja a turistákat. Reggel 10 órakor érkeztem meg, rögtön a hotel felé vettem az irányt, hogy a csomagjaimat lepakoljam.

Ebben a hotelben szálltam meg Forrás: Daróczi Szilárd

A szálloda, amely télen úgynevezett pályaszállásként funkcionál, közvetlenül a Pohorje-hegység lábánál fekszik. Síelés vagy kirándulás után a hotel gyógyfürdőjében lazíthatunk, nemcsak a téli időszakban, hanem egész évben.

A Dráva-parti város Forrás: Daróczi Szilárd

A recepciónál már várt rám az animátor, vagyis a programszervező. Azt ajánlotta, hogy öltözzek sportosan, majd hozzátette, reméli, szeretem az izgalmakat. Hevesen bólogattam, mindaddig, míg ki nem derült, hogy a libegő felé veszi az irányt. Mivel tériszonyom van, kissé megizzadt a tenyerem és remegett a lábam, de azt gondoltam:

itt az ideje legyőzni a félelmeimet.

Ötperces volt az út, a pazar kilátás pedig teljesen elfeledtette velem a magasságtól való rettegést. Az egész város a lábaim előtt hevert.

A város a lábaimnál hevert Forrás: Daróczi Szilárd

A felvonóval a hegy közepéig mentünk fel, ott várt a következő megmérettetés, ami szintén a tériszonyosok rémálma: az óriáshinta. Félve ugyan, de beadtam a derekam. Néhány perc múlva már egy hegymászáshoz használatos hámot igazgattak rajtam, a fejemre pedig védősisakot húztak. Ezután

egy vastag kötélhez rögzítettek, egy másikkal pedig felhúztak a magasba.

A hámon lévő apró madzagot kellett megrántanom ahhoz, hogy kibiztosítsam magam, és egyenesen a mélybe zuhanjak.

Így győztem le a tériszonyt Forrás: Daróczi Szilárd

Kellett némi győzködés, mire végre meghúztam a kibiztosító madzagot. A bungee jumpingot még nem próbáltam, de szerintem hasonló lehet ehhez az élményhez. A végtagjaimból kiszállt az erő, és óriási megkönnyebbülés fogott el. Azt hiszem, erre mondják, hogy kiengedtem a gőzt, minden görcs és feszültség elmúlt. Az óriáshinta annyira megtetszett, hogy repetáztam is.

Az izgalmak ezzel még nem értek véget. A hegyről ugyanis

háromféleképpen lehetett lejutni: gyalog, sífelvonóval vagy bobbal.

Az utóbbit választottam, mivel már régóta ki akartam próbálni. A pálya nem tűnt meredeknek. Elővettem a kamerámat, hogy megörökítsem az utat és a fantasztikus kilátást. Aztán egyszer csak eltűnt a pálya a szemem elől.

A Pohorje lábánál Forrás: Daróczi Szilárd

Mire észrevettem, hogy egy majdnem 80 fokos lejtőhöz értem, már nem nagyon tudtam lassítani. Az animátor a mögöttem lévő bobban nagyon jól szórakozott, szorosan mögöttem haladt, és

biztatott, hogy engedjem ki a féket, és menjek teljes sebességgel

(40 km/óra). Hallgattam is rá, hiszen úgy tűnt, már csak egy lankás, egyenes szakasz van előttem. Tévedtem. A fák között újabb éles kanyar és meredek lejtő várt rám.

Eredetileg még egy izgalmas tereprollerezés is volt a programban a hegytetőről lefelé, de a közelgő vihar miatt ezt sajnos ki kellett hagynunk. A jármű egyébként leginkább a quadhoz hasonlít, annyi különbséggel, hogy ennek két kereke van.

Békebeli hangulat az óvárosban Forrás: Daróczi Szilárd

Másnap városnézésre indultam. A szűk utcák és az apró, régi épületek Toscanát idézték. Egymást követték a hangulatosabbnál hangulatosabb éttermek és teraszaik.

A város legrégebbi vendéglőjébe ültem be ebédelni.

Előételként pástétomot kaptam frissen sült kenyérrel, majd hideg uborkalevest szolgáltak fel, amely leginkább tzatzikire hasonlított. A nagy hőségben teljesen felfrissített. Főfogásnak szűzérmét választottam, amelyhez nagy tál saláta is járt. Nem volt túl nagy adag, de a tikkasztó melegben nem is vágytam többre.

Forrás: Daróczi Szilárd

Az ebéd utáni séta tökéletes volt arra, hogy az elfogyasztott kalóriákat ledolgozzam. A séta végén egy Dráva-parti borospincébe tértem be, ahol jobbnál jobb borokat kóstoltam. Szlovénia egyébként főleg a fehérborairól híres. Aki egy hosszú hétvégére keres nem túl távoli úti célt, és képtelen dönteni a hegymászás és a városnézés között, annak azt ajánlom, pattanjon autóba, és ismerje meg Maribort.

Forrás: Daróczi Szilárd