Csodákra lehet lelni az ország rejtett zugaiban

2017.08.30. 06:54

A Hármas-Körös és a Tisza által körülölelt Tiszazug az ország egyik legkevésbé ismert tájegysége. Itt találjuk a Tiszakürt nevű települést, amelynek arborétumát, a szarvasi Pepi-kerthez hasonlóan, szintén a Bolza családnak köszönhetjük.

A 18. század végén és a 19. század elején az angolparkok építésének divatja hazánkat is elérte. Akkoriban egy szépen kialakított kastélykert egyfajta státuszszimbólum is volt, akárcsak ma egy jó autó vagy egy balatoni vitorlás. A Tiszakürti Arborétum őse is egy ilyen főúri kert volt, amely eredetileg a tulajdonosok előkelőségét hivatott kifejezni.

Forrás: Turista Magazin

A grófok a kertjükkel hivalkodtak

A hajdan fontos tiszai átkelőhelynek számító falu a 15. században egy ideig Kinizsi Pál tulajdonában volt. A 19. században a település a Tige család birtoka lett, akik egy kis kastélyt is építettek itt. A grófi család lánya, Tige Mária később a szarvasi Anna-ligetet kialakító gróf Bolza József legidősebb fiának, Péternek a felesége lett. A fiatal pár Pozsonyban élt, de nagyszabású terveket szövögettek egy grófi kert kialakításáról Tiszakürtön.

Forrás: Turista Magazin

A házaspár által megvásárolt birtokrész eredetileg erdős-mocsaras terület volt, amelyet olykor a Tisza is elöntött. A parktelepítés érdemi munkálatai a védőgát megépítése után kezdődhettek meg. A magasabb térszíneken megmaradt keményfás ligeterdőfoltokat megtartották, mellette pedig számos idegenhonos – főleg észak-amerikai és távol-keleti – fajt telepítettek.

A főurak társadalmi megítélésében sok más mellett az is nagy szerepet játszott, hogy milyen park veszi körül a kastélyukat. Nem volt mindegy, milyen ritka fajokat telepítenek, és hogyan gondozzák a növényeket.  A 130 évvel ezelőtt megkezdett telepítések során platánokat, hársakat, amerikai tölgyeket és különböző fenyőfajokat hoztak a tiszakürti kertbe. Számos fenyőt földlabdával, szekéren toltak Erdélyből idáig, de Bécs környéki faiskolákból is hoztak csemetéket.

Forrás: Turista Magazin

Focipálya a park közepén

A birtokot később Bolza Péter legidősebb fia, Bolza József örökölte, s míg ő itt, Tiszakürtön alakítgatta a parkot, öccse, Bolza Pál Szarvason váltotta valóra álmát, és hozta létre a szarvasi arborétumot. A két világháború között a család elszegényedett, így a park fejlesztésére már nem jutott elegendő pénz. A gróf 1941-ben meghalt, a kastélyban pedig 1944 őszén a szovjet csapatok rendezkedtek be, akik tüzelőnek használták a park fáit. 

1946-ban a kastély és a park állami tulajdonba került, az épületben évtizedekig nevelőotthon működött. A park hasznosítására is születtek tervek, szabadtéri színpadot és focipályát is kialakítottak az ősi fák között. A kastélykert rekonstrukciója és arborétummá alakítása végül a 60-as évek elején indult meg.

Forrás: Turista Magazin

Az arborétum fenntartásában különösen nehéz feladatot jelent, hogy sok növény számára igen kedvezőtlen a szélsőséges alföldi klíma.  Ráadásul a Tisza magas gátja, a környező magasabb térszínek megakadályozzák a levegő mozgását, ez főleg a nyári, aszályos időszakban nehezíti meg a növények életét.

Tiszteletet parancsoló matuzsálemek

A főbejárat után rögtön gyönyörű kép fogadja a látogatót kis kerti tóval, körülötte terebélyes tölgyekkel, mocsárciprusokkal és a falu templomának tornyával. Amikor ott jártunk, nem volt sok látogató, azzal a pár családdal, akikkel a kert különböző pontjain időről időre összefutottunk, már szinte ismerősként köszöntöttük egymást.

Forrás: Turista Magazin

Az arborétumban több mint 500 fa- és cserjeféle él, közöttük néhány nevezetes egyed. Ilyen például az a több mint 150 éves tiszafa, amelyet még gróf Bolza Péter ültetett. A tekintélyes méretű fa a II. világháborúban megsérült, de még ma is él és virul. A tiszafát egyébként a barokk kertekben is szívesen ültették, mert jól bírja a metszést, és jól formálható.

Forrás: Turista Magazin

Az Öreg tölgy rétjén láthatjuk a park legidősebb fáját, a 350-400 évesre becsült kocsányos tölgyet, mely még az eredeti keményfa ligeterdő része volt. A tölgy-kőris-szil ligeterdők egykor nagy területet borítottak be az alföldi folyók mentén. Az erdőirtások miatt azonban ma már alig-alig találunk ilyen erdőfoltokat. A tiszakürti Öreg tölgy méretei igen tiszteletet parancsolóak, törzsének átmérője közel 6 méter, a lombkoronáé 30 méter. 

A park legnagyobb fája azonban nem ez, hanem a Hármas Platán. A 19. században – a kor divatjának megfelelően – tudatosan ültettek közel egymáshoz három platáncsemetét, hogy később egyetlen tekintélyes méretű fává nőjenek össze.

Forrás: Turista Magazin

Itt még a Tisza is virágzik

Az arborétumi séta során egy kilátót is felkereshetünk, melynek tetejébe csigalépcsőn lehet feljutni. Panorámáról azonban már csak részben beszélhetünk, az időközben nagyra nőtt fák ma már határt szabnak a nézelődésnek.

Forrás: Turista Magazin

Az arborétum fái között mindig kellemes sétálni, de vannak különösen szép időszakok. Az őszi színkavalkád mellett talán a május nyújtja a legszebb látványt,  amikor a park rododendronjai virágoznak. A havasszépe-fajok nem élnek meg akárhol, ugyanis a savanyú talajokat kedvelik. Itt, az Alföld közepén, a Tisza savanyú hordalékának köszönhetően alakult ki megfelelő környezet számukra.

Forrás: Turista Magazin

Az arborétum közvetlenül a Tisza mellett terül el, a folyó gátak közé kényszerített hullámtere már a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része. Az arborétumi séta után érdemes a folyóhoz is lesétálni. Júniusban pár napon keresztül az átlagnál is többen megteszik ezt, ekkor virágzik ugyanis a Tisza. A különös természeti jelenséget szervezett túrák keretében csodálhatjuk meg.

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK