Ha nagyon akarok, szinte bármit elérhetek az életben

2017.09.03. 10:58

Az Alpok legmagasabb csúcsa, a 4810 méter magas „fehér hegy” sok hegymászó régóta dédelgetett álma. Bodó Aliz, a budapesti József Attila Gimnázium kilencedik évfolyamos diákja alig két éve ismerkedik az alpinizmussal. Hogy lehet, hogy ilyen fiatalon, komolyabb tapasztalatok nélkül nekivágott egy ekkora csúcs meghódításának? Többek között erről beszélgettünk az ifjú hegymászóval.

  • Miután a szüleim látták, mennyi munkát fektetek a felkészülésbe, folyamatosan segítettek, hogy valóság legyen a tervekből.
  • A Mont Blanc előtti héten ötnapos túrán voltam Tirolban, ott másztam meg életem első háromezresét.
  • Ahogy átléptünk Svájcba, már biztos voltam benne, hogy adnom kell egy esélyt a sikeres csúcsmászásnak.
  • Hihetetlen érzés volt, hogy a tavasztól tartó munkának tényleg meglett a gyümölcse.
  • Jó érzés volt, hogy lebegett előttem egy cél, és minden nap tehettem érte valamit, hogy megvalósuljon.

Hogy jut el egy 15 éves lány odáig, hogy megmássza a Mont Blanc-t?

A csapat többi tagja már régóta tervezte meghódítani Európa tetejét. Úgy éreztem, kár lenne kihagyni egy ekkora lehetőséget, ha már minden lehetőség adott.

Mit szóltak a szüleid az ötlethez?

Kellett nekik egy kis idő, amíg elfogadták, hogy nem pillanatnyi hóbortról van szó, hanem teljesen komolyan gondolom. De miután látták, mennyi munkát fektetek a felkészülésbe, folyamatosan segítettek, hogy valóság legyen a tervekből.

A barátaid is hasonlóképpen vélekedtek?

Csak néhány barátomnak mertem elmondani a terveimet. Ők a kezdeti döbbenet után folyamatosan támogattak és bíztattak.

Chamonix – szem előtt a cél, már csak fel kell mászni rá

Forrás: Puskás Zoltán

A statisztikák szerint a hegymászók 80 százaléka hegyi vezető segítségével jut fel a csúcsra. Gondolom, te is ilyen útra fizettél be.

Nem. Általános iskolás túrázó csapatom vezetője szervezte a túrát. Ő már több négyezrest megmászott, és biztos voltam benne, hogy rajta nem fog múlni a mászás sikere.

Hány főből állt a csapatotok?

Összesen hárman utaztunk ki. Tapasztalt, 39 éves vezetőnk mellett még egy 21 éves srác alkotta a csapatunkat, aki nagyon jó állóképességgel, de hozzám hasonlóan szerény hegymászó-tapasztalattal rendelkezett.

Soha nem volt az a tériszonyos típus

Forrás: Puskás Zoltán

Egyáltalán hogyan kaptál rá a hegymászásra?

Tizenhárom éves koromig rengeteget túráztam Magyarországon az iskolai túrázócsapattal. Nagyon jó volt a társaság és a hangulat, így nagyon megszerettem ezt az életformát. Sok hegyet bejártunk a közeli Budai-hegységtől az ország legmagasabb pontjáig, a Kékestetőig.

De a Kékestető után azért elég nagy ugrás a Mont Blanc. Gondolom, azért külföldön is túráztál előtte.

Igen, az év végi vándortáborokban már volt lehetőségem néhány kétezrest is megmászni. Emellett az utóbbi másfél évben, ha volt egy-egy szabad hétvége, rendszeresen jártunk ki Ausztria különböző részeire klettersteigeket mászni. (klettersteig, olaszul via ferrata: drótkötéllel biztosított sziklamászóút - a szerk.)

Egy „kletteren” megtanulja az ember tisztelni a hegyet

Forrás: Puskás Zoltán

Fizikailag hogyan sikerült felkészülnöd az útra?

Volt egy előre összeállított edzéstervem. Ez a hétköznapokon futásból és bringázásból állt, a hétvégéken sziklát másztam, illetve részt vettem néhány teljesítménytúrán.

De a legjobb kondi sem elég, ha az ember nem tud akklimatizálódni. A magasságra hogy készültél fel?

A Mont Blanc előtti héten ötnapos túrán voltam Tirolban, ott másztam meg életem első háromezresét. Aztán Svájcban tartottunk egy akklimatizációs mászást egy háromezer-ötszázas csúcsra, ahol a felszereléseket is ki tudtuk próbálni. Itt már három napon keresztül folyamatosan kétezer méter felett túráztunk és aludtunk.

Nem jutott eszedbe felkészülés közben, hogy talán mégsem kéne belevágnod?

Dehogynem. Felkészülés közben sokat gondolkodtam rajta, hogy nem lenne-e jobb egyelőre a kisebb hegyeknél maradni. Ausztriában nehezen indult a mászóhét, de ahogy átléptünk Svájcba, már biztos voltam benne, hogy adnom kell egy esélyt a sikeres csúcsmászásnak.

Immár Svájcban a Galenstock gleccserén akklimatizálódunk

Forrás: Puskás Zoltán

Mesélj egy kicsit a Mont Blanc meghódításáról. Milyen ütemben terveztétek a csúcs meghódítását?

Vezetőnk úgy tervezte, hogy a hegy lábától végig alpinista stílusban, nagy hátizsákkal, három nap alatt jutunk el a csúcsig. De mivel a kitűzött időszak harmadik napjára komoly vihart jeleztek, lerövidítettük a programot két naposra, és fogaskerekűvel mentünk fel 2372 méter magasba. Ott vettük hátunkra súlyos hátizsákjainkat, és felküzdöttük magunkat 3200 méteres magasságig. A Tete Rousse menedékház melletti alaptáborban állítottuk fel a sátrainkat, és készültünk fel a másnapi csúcshódításra.

Sok kortársaddal találkoztál a táborban?

Egyáltalán nem. Leginkább felnőtt férfiakat láttam, kortársak csak a hegy lábánál és a fogaskerekűben voltak. 

Gondolom 3200 méteren már nincs meleg. Hogy élted meg a fent töltött éjszakát?

Meglepően jól viseltem, pedig második éjszaka még fagyott is. Igaz, a vastag hálózsák és derékalj miatt nekem csak reggel tűnt fel, hogy jeges a sátor ponyvája.

Nem sokkal az alaptábor alatt hátizsákkal

Forrás: Puskás Zoltán

Mit ettetek hegymászás közben?

Könnyű, tápláló, instant ételeket, például tésztát, amelyet gázfőzőn tudtunk elkészíteni. A csúcshódítás napjára pedig mindegyikünknek volt egy müzli- és energiaszeletekből álló csomagja.

Mikor indultatok a csúcshódításra?

Augusztus 18-án hajnali 2 órakor keltünk. Főztünk egy utolsó teát, ettünk egy müzliszeletet, és nekiindultunk a hosszú, fejlámpasorokkal világított, sziklás útnak.

Nem veszélyes sötétben sziklát mászni?

Csak annyira, mint nappal. A mászásnál mindig a következő lépésre kellett figyelni, és ez a kis terület a fejlámpa fényében is tökéletesen látszik. Magát az útvonalat követni már nem ennyire egyszerű.

Az alaptáborból 1600 méter szint várt még ránk

Forrás: Puskás Zoltán

De ezek szerint nem tévedtetek el.

Szerencsére nem. Hajnali négykor már a 3817 méter magasan lévő Gouter menedékházban melegedtünk. Legtöbben innen kezdik a mászást, így itt már elég nagy volt a forgalom.

Nem lett volna könnyebb nektek is innen indulni?

Dehogynem. De itt fenn már mindent hó borít, és 2013 óta a sátrazást is megtiltották a menedékház környékén.

Milyen időjárás fogadott 4000 méter felett?

Ezen a magasságon néztük meg a napfelkeltét, így hirtelen lett jó idő. Ekkor még annyira nem éreztük, de a napsugarakkal együtt a szél is elkezdett fújni, és ez egyre csak erősödött a mászás során.

A nap első sugarai már 4000 méter körül köszöntöttek minket

Forrás: Puskás Zoltán

Melyik volt a legnehezebb szakasz?

A mászás utolsó része, amikor az út egy vékony és nagyon meredek hóélen futott fel. Hiába láttuk már a célt, még nagyon sok ereszkedés és kapaszkodás várt ránk.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy nem fog sikerülni?

Reggel hét óra körül tartottuk az első nagyobb pihenőt 4362 méter magasban a Vallot bivakban. Megreggeliztünk, majd folytattuk az utat. Meredek párkányhoz érkeztünk, amelyen átcsapott a szél és folyamatosan hordta a porhavat az arcunkba. Úgy éreztem, nem tudok megállni a saját lábamon. Ott megfordult a fejemben, hogy visszafordulok,  de mivel kötélpartiban voltunk, ez a többiek mászását is meghiúsította volna. Szerencsére sikerült összekapnom magam, és több rövidebb pihenővel végül feljutottunk.

Milyen érzés volt a csúcson állni?

Hihetetlen érzés volt, hogy a tavasztól tartó munkának tényleg meglett a gyümölcse. A fenti hangulat is örök emlék marad. A csúcsot elérő hegymászók valamennyien gratuláltak egymásnak, fényképeket csináltak, együtt örültek a sikernek.

A Mont Blanc csúcsán

Forrás: Puskás Zoltán

No de itt még nem volt vége a történetnek. Hiszen köztudott, hogy a hegymászóbalesetek zöme ereszkedés közben történik. Nektek sima volt a lejutás?

Igen. Az okozott némi nehézséget, hogy a gerincen el kellett engednünk a felfelé kaptató csapatokat, mert ott nem fértünk el egymás mellett. Lejjebb már könnyebb volt a terep, délután 3-ra vissza is értünk az alaptáborba.

És jöhetett a jól megérdemelt pihenés?

Így terveztük, de az időjárás sajnos közbeszólt. Fél hatkor felhőszakadással és orkán erejű széllel csapott le a vihar, így mindkét kezünkre szükség volt, hogy ne vigye el a fejünk fölül a sátrat. Másnap reggel láttuk csak, micsoda pusztítást végzett a szélvihar. Volt olyan sátor, amelyet a tábortól majdnem egy kilométerre láttunk viszont, teljesen szétszaggatva. Nekünk szerencsénk volt, a sátraink megúszták néhány kisebb szakadással.

A lefelé vezető út első lépései

Forrás: Puskás Zoltán

Meg tudod fogalmazni, mi az, amit a hegytől kaptál? Milyen képességekre, készségekre tettél szert az út során?

Ez nehéz kérdés. Számomra a mászás egy út, egy folyamat végét jelentette. Jó érzés volt, hogy lebegett előttem egy cél, és minden nap tehettem érte valamit, hogy megvalósuljon. Közben szép lassan megtanultam bízni önmagamban és a társaimban. De a legnagyobb ajándék talán az, hogy most már elhiszem, ha nagyon akarok, szinte bármit elérhetek az életben.

Sok mindenre megtanít a hegymászás

Forrás: Puskás Zoltán

Vannak további terveid a hegymászást illetően?

Konkrét terveim egyelőre nincsenek, de még sok csodálatos hegy van körülöttünk, így a lehetőségek tárháza igen széles. Remélem, hogy a többi izgalmas csúcs is sorra kerül egyszer. 

Route 3 536 038 - powered by www.wandermap.net

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK