Ahol a falu szűk utcájában kanyarog a kisvasút

2017.09.06. 09:53

A Gyöngyös fölötti dombokon, egy olyan vidéken, ahol legtöbbször csak átutazóban járunk, a közelgő ősz első színeit kerestük, és látványosságok egész sorát találtuk.

Augusztus végén a még virágzó mezők fölött az ősz első árnyalatai nyújtanak egyedülálló látványt. Ez az időszak csak néhány hétig tart, érdemes ilyenkor egy vegyes erdős-mezős, dimbes-dombos vidéket célba venni, lehetőleg a kevésbé ismertek közül. Idén a Mátra lábánál elterülő, Gyöngyös fölötti környékre esett a választásunk. Eddig csak különféle járművek ablakából láttuk ezt a tájat, legfőbb ideje volt közelről is megismerkedni vele.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Kellemes meglepetés

A város közlekedési kapcsolatai minden irányból kiválóak, csak a vasúti megközelítés nehézkes. Mi a Budapestről 30-60 percenként induló buszok egyikét választottuk, és egy óra múlva már a belvárosi buszállomáson voltunk.

Gyöngyösön műemlékekben bővelkedő belváros várja az érdeklődőket. A csendes hétköznap délelőttön az utcák rendezettsége pozitív meglepetés volt.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A város száz évvel ezelőtt szinte az utolsó házig leégett, az újjáépítésnél pedig néhány helyen újragondolták az utcák évszázados elrendezését. Az így született kisebb parkok és átjáróházak között rövid sétával a város főterére, a Szent Bertalan-templom elé jutottunk.

Egy rövid kitérővel útba esett a Barátok tere, amely a háromszáz éve itt álló ferences kolostor kertjének helyén nyílt meg az ötvenes években. A kolostor vastag kőfalai 16 000 kötetet őrző könyvtárat rejtenek, a gyűjtemény nagyrészt egyidős az épülettel.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Kisvasút az utcában

A belváros szélén, a Mátravasút (Gyöngyösi Állami Erdei Vasút) alsó végállomásán feszálltunk az aznapi első szalajkaházi járatra. A közismert mátrafüredi vonalnál kétszer hosszabb, mégis másodlagos fontosságú pálya majdnem a Galyatető tövéig vezet, de erre egyelőre csak szeptember végéig közlekednek vonatok.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Amikor ott jártunk, a Szalajkaházra induló utazás már félút előtt, a gyöngyössolymosi Toppáncshíd megállóhelyen véget ért. A közeli utcák felfedezése után érdemes visszatérni a leszállás helyére, hiszen a szűk, egyirányú utcában kanyargó pályaszakasz egyedülálló az országban. Hogy milyen kevés a hely, igazán csak akkor érezni, amikor a reggeli vonat szerelvénye gyors fordulója után visszatér a hegyekből: egy nagyobb autó már alig férne el itt.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Már közelgett a dél, mire az út végre beért a hegyek közé. A Mátrafüredre tartó zöld kereszt jelzés a találóan Kis-hegynek nevezett magaslat oldalában vezetett ki a faluból. Mátrafüred egyik jelképe a 117 éves Kozmáry-kilátó. A nevét építtetőjéről, az alatta elterülő kis falut üdülőteleppé formáló Kozmáry János igazgatóról kapta. Érdekes módon a déli hőség elől az egyik leghűsebb menedék éppen itt, a kilátó árnyékos, széllel átjárt felső szintjén vár. Nem is akaródzott fél órán belül továbbmenni.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Mátrafüred, végállomás. A gyöngyösi Mátravasút ide vezető, ismertebb vonalán a nyári hétvégéken kétóránként jönnek-mennek a vonatok.  A napos idő ellenére a mai szerelvényre két zárt Bax-kocsi jutott. Az egykor 80 kilométer per órás sebességre tervezett, nehéz kocsik a mozdonynak nagy terhelést, az utasoknak elsőrangú kényelmet jelentenek – legalábbis a kisvasutak szó szerint fapados világában.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Mátrafüred állomás lelke az erdei vasutakon egyedülálló csúcstechnika, a villamosság. Az egyedi, távvezérelt, motoros állítású váltókkal a vonatszemélyzetnek nincs sok tennivalója, viszont az utasoknak sem tanácsos túl közel merészkedni a nagy erővel elmozduló szerkezethez. Kényelmes tempójú forduló után, kirándulókkal tele indul vissza Gyöngyösre a vonat. Aki hosszabb programot tervez, a következő járatokkal másfél vagy két és fél óra múlva is utazhat.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Mátrafüred zajos központja után ismét két kilométernyi erdő következett. A csendes, de folyamatosan emelkedő útszakasz végén a pipishegyi vitorlázó repülőtérre jutottunk. A háttérben, a távolabbi hegyek tetején balra a nagy-sás-tavi kilátó, középen Galyatető adótornya emelkedett.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Tengerszem a hegy tetején

A kihalt, hétköznapi reptéren csak az út és a panoráma várt ránk. A kiváló adottságú reptér közelében a vitorlázók könnyen találnak magasba emelő termikeket és hullámokat, ennek köszönhetően Pipishegy számtalan országos és nemzetközi vitorlázórepülő-bajnokság helyszíne. Sokan szerzik meg itt az ezüstkoszorús teljesítményjelvényüket, amely már ötórás levegőben töltött időt megkívánó, komoly elismerés.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Újabb emelkedő végén a Keleti-Mátraaljára nyíló kilátás várt ránk – és meglepetésre egy igazi tengerszem a hegy tetején. A Szent Anna-tó fölött az 1700-as évek óta áll az azonos nevű kápolna, amelyet a közeli Abasár falu hívei építettek, és a pápa nem sokkal később hivatalos búcsújáró hellyé nyilvánította.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A kápolna fedett teraszáról a hegy alatt fekvő Abasárra és a mögötte elterülő Alföldre nyílik kilátás. A táj meghatározó eleme még a visontai hőerőmű, hazánk legnagyobb nem nukleáris erőműve.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Egy újabb meredek erdei emelkedő végén az út legmagasabb pontjáról, az ötszáz méter magas Sár-hegyről már közel körkörös panoráma tárult elénk. Nyugatra Gyöngyös városa, mögötte balra a hatvan kilométerre magasodó Naszály, jobbra a kicsi, de meredek Szandavár.

Idefent még sziklák, de lent már csak a hatalmas Alföld, amerre a szem ellát. Alattunk a Sár-hegy vonulatának utolsó tagja, a Visonta-hegy, tetején az egykori szőlőskertek határain többé-kevésbé még álló kőfalak labirintusával.

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A messzi Gyöngyöstarján és a még távolabbi Szandavár hegye mögött felhők mögé burkolózva nyugodott le a nap. Az út innen még bő fél óra volt a hegy aljáig, igyekeznünk kellett, ha sötétedés előtt el akartuk érni a nap utolsó megállóját, Abasárt. Gyöngyös innen már nincs messze, de ha amúgy is útba esik a megálló, egyszerűbb az esti abasári buszra szállni. Egy gyors gyöngyösi átszállással még másfél óra az út Budapestig.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK