Stoppal jártam be a világ legszebb útját

2017.10.01. 18:26

A világ legszebb útja. Csak így utalnak Chile legdélebbi, legvadregényesebb útjára, a Carretera Australra. Majdnem a teljes hosszát bejártam, hogy a saját szememmel győződjek meg róla, a szlogen nem pusztán üres marketingszöveg. Éppen ezért is megdöbbentő, mennyire kevesen tudnak erről a vidékről. Nekem az egyik kedvencem lett, elmesélem, miért.

A Carretera Australról először egy perui utazótól hallottam Patagóniában, az argentin oldal déli részén. Minél közelebb értem El Chaltén városához, ahonnan az ikonikus Fitz Roy-csúcsot lehet például elérni, egyre többször került elő a téma a beszélgetések során. Mindenki lelkesen és büszkén beszélt róla, mint egy jól őrzött titokról, amelyet csak az arra legérdemesebbek ismerhetnek meg. „Az egész dél-amerikai utam legszebb része volt." Annyian mondták ezt, hogy nekem is látnom kellett.

A türkizszínű Baker folyó kanyarog a vad patagóniai tájbanForrás: Darányi Lea

Út a vadonba

A világ leghosszabb országa, a 4270 kilométer hosszú Chile körülbelül 35-40 százalékát (a déli részt) nem lehetett szárazföldi úton elérni az 1970-es évekig. A hajók is nehézkesen jártak az időjárás viszontagságai miatt, télen például teljesen elszigetelt volt a régió. Augusto Pinochet diktátor egyik legambiciózusabb terve volt, hogy Puerto Montt városát összekösse Villa O´Higginsszel.

A projekt sikerült, bár az 1240 kilométer hosszú 7-es út nagy része a mai napig csupán földút, még nyáron is minimális forgalommal. Ráadásul több helyen is kompra kell szállnia az autósnak, hiszen időnként egyszerűen elfogy az út.

Sok kompért ráadásul fizetni is kell, használatuk pedig értelemszerűen kikerülhetetlenForrás: Darányi Lea

Az első tervem az volt, hogy az argentin El Chalténból pár nap alatt áttúrázok O´Higginsig, a 7-es út kezdetéig. Sajnos ez nem sikerült, mert egy áradás miatt az első tavat sem lehetett lábon megkerülni, a két komp pedig összesen nagyjából harmincezer forint lett volna. A kétnapos, patakokat átszelő túrát amúgy sem akartam bevállalni a 25 kilós pakkommal, így végül kerültem. Az argentin nemzeti útról Chile Chicónál kanyarodtam át Chilébe, majd Cochrane városáig mentem, amely a kezdőponttól nagyjából 230 kilométerre fekszik északra. 

A régióhoz foghatót én még sosem láttam. Érintetlen vadon a teljes horizonton, őserdővel vagy éppen furcsa növényekkel színesített fjordok, meredek hegyek és sziklák türkizkék folyókkal és tavakkal, gleccserekkel szabdalva. Teljesen elvarázsolt a természet, amikor az első nap reggelén kinéztem a sátramból. Mivel a földúton alig-alig járt autó, úgy döntöttem, mindkét irányba stoppolok, a sors pedig eldönti, hogy dél vagy észak felé veszem-e az irányt. Észak győzött. Miután áthaladt előttem egy egész tehéncsorda, felbukkant egy autós, akihez bepattanhattam.

Az elmúlt években északról dél felé haladva elkezdtek betonozni, de a 7-es út nagy része még ma is földútForrás: Darányi Lea

A Carretera Australon vagy stoppol az ember, vagy autót bérel, hiszen buszjáratok csak a legritkább esetben indulnak. Talán ha naponta, kétnaponta egy, maximum a következő városig. A menetrendet sehol sem lehet megtalálni, ítéletidőben pedig kimaradnak a járatok. A nyári hónapokon kívül ne is próbáljon senki buszt keresni. 

A stoppolás viszont teljesen bevett és biztonságos dolog a környéken, de nagyon rövidek a fuvarok, és az út minősége miatt lassan lehet haladni. Ez persze nem gond, hiszen úgysem rohan senki, a látványra pedig lehetetlen ráunni.

A rengeteg csapadéknak hála a zöld minden árnyalatát élvezhetjükForrás: Darányi Lea

A Carretera Austral nemcsak azért lenyűgöző, mert a kocsiból szinte végig pazar a kilátás, hanem azért is, mert az út mentén, kis kitérőkkel ezernyi természeti csodát láthatunk. Egymást érik a szépen karbantartott nemzeti parkok, ahol két-háromezer forintért cserébe bármeddig bolyonghatunk, sokszor akár sátrazhatunk is. Az útvonal látnivalóiról Puerto Monttban adnak információt, lentebb viszont csak pár nagyobb városban érdeklődhetünk. Én délről érkeztem, így aztán csak a helyiekre szorítkozhattam, illetve az utazókra és néhány angol és spanyol nyelvű blogra. 

„Tudtad, hogy ebből a faluból indulnak hajók egy márványbarlang-rendszerhez?" „Hú, nem, köszi, viszont hallottam egy gyönyörű gleccserről nem messze." „Tényleg? Azt holnap megnézhetnénk együtt, mit gondolsz? Gyere, most megmutatom, honnan indulnak a hajók."

Ez a beszélgetés Puerto Rio Tranquilóban zajlott köztem és egy olasz hátizsákos között, akit egy kávézóban ismertem meg. Pontosan így kell elképzelni a tervezés menetét. Random ötletek, utolsó pillanatos infók. Aki itt nem rugalmas, lemarad a legjobb helyekről. Az egyik chilei fuvarom egyszer megállt egy látszólag érdektelen útszakaszon, majd azt mondta, itt van egy ösvény, sétáljak lefele tizenöt percet. Elhajtott, én pedig letúráztam két óriásfolyó vad találkozási pontjához.

Márványkatedrálisnak hívják ezt a képződményt a türkizkék General Carrera tavonForrás: Darányi Lea

Őrült időjárás

A kárpát-medencei klímához szokott magyarként az időjárással néha nehéz volt megbarátkozni. Az út nagy részén szerencsére mindennap volt sokórányi napsütés, viszont nem csoda, hogy minden zöld: nem emlékszem olyan napra, amikor egyáltalán ne esett volna.  Általában mérsékelten idegesítően, Puyuhuapi környékén viszont annyira szakadt, hogy napokig fizetős, tetőszerkezettel ellátott kempingben kellett meghúznom magam.

A környéken két dolgot akartam mindenképpen megnézni, a Queulat Nemzeti Park híres gleccserét, amely egy tó fölött csüng alá a hegytetőről, illetve az elvarázsolt erdőt. Sok helyi szerint ez utóbbi Chile egyik legjobb helye, a speciális nedves klíma miatt az őserdőben furcsa élővilág alakult ki, állítólag koboldszerű lényeket is lehet látni.

A dzsungelben helyenként kiépített ösvényen is lehet sétálgatni, ez azonban ritkaForrás: Darányi Lea

Egyszer egy idősebb bácsi volt a sofőröm, amikor kisebb kőomlást láttunk magunk előtt. Épp biciklisek kaptattak fel a hegyre, szerencsére senki nem sérült meg. A sok kerékpáros egyébként elsőre megdöbbentett. Sokszor szakadó eső, majd erős napsütés, helyenként vad széllökések, rossz minőségű út, meredek hegyek – nem éppen egyszerű vállalkozás két keréken.

De persze éppen ezért érdekes a hely a kalandot keresők számára. Az egyik francia biciklisnek egyébként külön hálás lehetek, mert ő mutatott meg nekem egy helyet, ahol hatezer éves emberi kéznyomokat láthattam. Pluszérdekesség, hogy egy hónappal később véletlenül összefutottam a sráccal Argentínában.

A hatezer éves régészeti emlékhelyet naponta maximum öt-tíz ember látogatja, pedig ingyen hozzáférhetőForrás: Darányi Lea

A világ végén nincs ATM

Az említett kéznyomok Villa Cerro Castillóban vannak, ahol a patagóniai régió egyik legjobb túraútvonala húzódik. De míg a híresebb argentin oldalon egymást érik a turisták, itt egy nap alatt alig pár emberrel találkoztam. A többi túrázó iránymutatása nélkül el is tévedtem kicsit, de még épp időben menekültem meg egy nagy vihar elől. A kempingben az utolsó pesóimmal fizettem, fene se gondolta, hogy az egész Carretera Australon nagyjából négy városban lehet pénzt felvenni. 

Se ATM, se pénzváltó, a boltokban pedig sokszor nincs is felcímkézve az áru, hasraütésre mondanak egy árat, persze külföldieknek magasabbat. Egyszer ugyanazon a helyen másodjára duplaannyit akartak tőlem kérni a narancsléért. „Hé, reggel ez nem ennyibe került." „Mennyibe került?" „1000 pesóba." „Oké, akkor 1000 peso lesz." Néha elgondolkodtam, hogyan boldogulnak azok, akik egy szót sem tudnak spanyolul.

Az út mentén békét és nyugalmat áraszt az érintetlen természetForrás: Darányi Lea

A Carretera Austral valóban a világ legszebb útja. Annyi mindent adott nekem, hogy nehezen tudom egy cikkben összefoglalni. Barátokra leltem, csodás dolgokat láttam, feltúráztam egy működő vulkánra, átéltem földrengést, egy erdő közepén fürödtem termálvízben (egészen más élmény, mint a Széchenyi), gleccsertavakban úsztam, és átértékeltem az eső fogalmát. Annyira csodás volt, hogy már tervezem a következő utat. Végül is, biciklis nagy kalandom még nem volt.

A Carretera Austral Chile déli részén húzódik, északon Puerto Montt, délen Villa O`Higgins közöttForrás: Darányi Lea

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK