Ha süt a nap, ez maga a földi paradicsom

2017.10.30. 20:58

Biztosan akadnak, akik még sosem hallottak a Jersey-szigetről. A szigetmániások szűk táborában azonban nem ismeretlen ez a több szempontból is unikumnak számító földdarab. A brit korona része, de mégsem tartozik az Egyesült Királysághoz, fizetőeszköze a font, de még véletlenül sem az angol, van saját parlamentje, kormánya, sőt nyelve is. Mellesleg erről a helyről nevezték el azt a bizonyos ruhaanyagot.

Mintha a ridegebb, eső mosta mélyzöld angol tájat vegyítenénk egy kis mediterrán napfénnyel és tarkasággal. Szelíd, zöld domboldalak, virágözönbe borult mezők és tengeröblök, mérföldnyi hosszú homokos strandok, békebeli viktoriánus kúriák, és mindennek a tetejébe pálmafák, valódi pálmafák a parti sétányokon.

Sűrített Jersey: virágok, kertek és a nemzeti lobogó

Forrás: Németh András

Brit is meg nem is

Jersey klímája egészen kellemes. Nagyjából Párizzsal fekszik egy szélességi körön, és kisebb méretű társaival együtt (Alderney, Guernsey és Sark) ott lapul a La Manche csatorna délnyugati végében. Normandia csupán 23 kilométer ide, míg Anglia legalább 170, éppen ezért jogosan merül fel a kérdés, miért is nem Franciaországhoz tartozik? A válasz nyilván a történelem hajtűkanyaros fordulataiban rejlik.

Jersey nem igazán Anglia

Forrás: Németh András

Ezer évvel ezelőtt a Csatorna-szigetek – köztük Jersey – még a viking alapítású Normandiai Hercegséghez tartoztak, melynek leghíresebb uralkodója, a fattyú Hódító Vilmos 1066-ban elfoglalta Angliát. Pár évszázadig Anglia és Normandia (valamint Franciaország néhány egyéb tartománya) az immár Angliában székelő normann korona alatt egyesült, azonban a száz éves háború, valamint az orléans-i szűz tevékenysége kikergette az angolokká vált normannokat Franciaországból. Az angol korona kontinentális birtokai közül kizárólag a Csatorna-szigeteket tarthatta meg, s ez így is maradt a mai napig.

Az Erzsébet erőd 500 éve védi a szigetet az idegen hódítóktól

Forrás: Németh András

Jersey-nek egészen komoly forgalmat bonyolító reptere van. Rengeteg brit városból repül ide gép, úgyhogy Angliából egyáltalán nem bonyolult dolog idejutni. A legolcsóbb talán az Easyjettel, amely Londonból Luton, Gatwick és Southend reptérről közlekedik naponta többször, s ha jól foglalunk, 60-70 fontból (21 000-24 500 Ft) megússzuk a jegyet.

A sziget nem nagy, kelet-nyugati irányban nagyjából 14 kilométer hosszú, észak-déli szélessége pedig 8 kilométer. Sok turista bérel autót a reptéren, én azonban nem szívesen veszem rá magam, hogy extrém körülmények között (értem ezalatt a jobb oldali közlekedést) teszteljem a vezetési képességeimet. Így maradt a busz.

Jersey buszközlekedésének origópontja: a Liberation Square (Felszabadulás tér)

Forrás: Németh András

A jó hír az, hogy egészen kitűnő a sziget tömegközlekedése, a helyi busztársaság, a Liberty Bus járataival lényegében bárhova eljuthatunk. Nagyon drágának sem mondanám, a vonaljegy ára felnőtteknek 2 font (700 Ft), míg 16 év alattiaknak 1 font (350 Ft). Korlátlan utazásra jogosító napijegyet 7 fontért (2430 Ft) vehetünk.

Az ott nem Poirot?

Ha már a pénznél tartunk, ne lepődjünk meg, ha az ATM nem a megszokott bankjegyeket pörgeti a kezünkbe, hanem Jersey fontot. Ennek értéke megegyezik az angoléval, de jól tesszük, ha elköltjük a szigeten, mert az Egyesült Királyság többi részén nem kötelesek elfogadni. A jersey bankjegyekről is a királynő arcképe figyel minket, azonban élesebb szeműek kiszúrhatják, hogy II. Erzsébet nem a brit koronát, hanem a normandiai hercegi tiarát viseli. Ennek oka az, hogy Jersey nem csupán Nagy-Britanniának, de az Egyesült Királyságnak sem része, hanem a királynő saját jogú koronabirtoka, melyet Normandia Hercegnőjeként birtokol.

A helyi fizetőeszköz

Forrás: Németh András

E speciális jogállásból fakad az a kellemetlen körülmény is, hogy Jersey-ről nem telefonálgathatunk felelőtlenül a vakvilágba, mivel nem része az Egyesült Királyságnak, így az Európai Uniónak sem. Vagyis itt nem szűntek meg a roaming díjak, ezért 323 Ft/perc a hívásindítás és 131 Ft/perc a fogadás. Erről egyébként az itt tartózkodásom utolsó napján küldött sms-t a szolgáltató, utólag is köszönöm a figyelmességüket.

A legtöbb idelátogató útja a reptérről a sziget fővárosába, St. Helierbe vezet. A buszozás alatt már képet kaphatunk arról, milyen is Jersey valójában. Olyan sziget, ahová szerintem mindenki vágyna – ha állandón sütne a nap.

Hatalmas strandok mindenfelé

Forrás: Németh András

Mintha egy Agatha Christie kisregényben járnánk. Fehérre meszelt, vadszőlővel futtatott angol cottage-ok (vidéki villák) a tengerparton, az egyik ház fából ácsolt verandáján mintha éppen Poirot csevegne egy tea mellett egy idős hölggyel. Levendulával és pázsitszegfűvel borított mezők, orchidea és hortenziabokrok szegélyezik az utat mindenfelé, s szinte bárhonnan látni az óceánt, amely számtalan meseszép homokos öblöt harapott a sziget sziklafalaiba. Az angol bukolikus romantikába mediterrán színek vegyülnek, napsütéses napokon nehéz nem úgy érezni, hogy ez maga a földi paradicsom.

A sziget hortenziabokrokkal szegélyezett útjai

Forrás: Németh András

A St. Helierbe vezető út a St. Aubin-öböl mellett fut, mely lényegében egy 6-8 kilométer hosszú strand, ahol mindenféle vízisportot űznek. Van itt jet-ski, vízisí, homokfutó, de sok a fürdőző is. A víz hőmérséklete ugyan ritkán kúszik 18 fok fölé, de a napsütéses órák száma a nyári hónapokban viszonylag magas, napi 7-8 óra. A bicikliúttal kiegészített gyalogsétányt hangulatos kávézók szegélyezik, igazi békebeli hangulat uralkodik.

St. Aubin kikötője apály idején

Forrás: Németh András

Apályban busz, dagályban hajó

A sziget fővárosában annyian laknak, mint Baján. Szent Helier, a város névadója egy 6. századi remete volt, aki azzal a nem mindennapi tettével vonult be a keresztény hagiográfia történetébe, hogy miután egy csapat kalóz lefejezte, egyszerűen felkapta a fejét, lesétált a tengerpartra, csónakba szállt, átkelt a Csatornán, és csak a normandiai Manche közelében halt meg. Sírjából gyógyító erejű forrás fakadt, amelynek közelében később templomot emeltek.

A főváros, St. Helier egyik bevásárlóutcája

Forrás: Németh András

St. Helier egyik fontos látnivalója a St. Aubin-öböl keleti végében magasodó 16. századi várkastély (Elizabeth Castle). Egészen különleges a fekvése, mivel dagály idején egy szigeten áll, apálykor viszont meg lehet közelíteni száraz lábbal. Érdekes kétéltű jármű közlekedik az erődhöz, amely apály idején kerekeken gurul, dagály idején viszont hajóként funkcionál.

Az árapály jelenség amúgy is ijesztő méreteket ölt Jersey-n. Talán sehol nincs Európában ilyen mértékű – közel 12 méteres – vízszintingadozás. Ez azt jelenti, hogy apály idején kb. másfél-két kilométert húzódik vissza az óceán. Ilyenkor több apró szigetecskére át lehet sétálni, csak ügyelni kell az időre, nehogy úszva kelljen visszatérni.

Kétéltű jármű: apályban busz, dagályban hajó

Forrás: Németh András

St. Helier hangulatos utcácskáin a brit mellett egyértelműen a francia hatás dominál. Ez nemcsak az építészetben, hanem az utcák, terek neveiben is megjelenik. Egészen a 20. századig a régi (elfranciásodott) normann nyelvből eredeztethető "jersey patois", azaz a jèrriais volt a köznép nyelve, csak az utóbbi száz évben vette át helyét az angol.2008-ig Jersey hivatalos himnusza a francia nyelvű "Ma Normandie" című nóta volt. A legfrissebb statisztikák szerint a sziget 102 500 fős lakosságából 2600 személy használja anyanyelvként a jèrriais-t.

Biciklivel Jersey-n

Forrás: Németh András

Kiépített bicikliutak sokasága hálózza be a szigetet. Csodás élmény eltekerni a sziget legvadregényesebb pontjaira, például az olyan meseszép tengeröblökbe, mint St. Brelade, Plemont vagy St. Ouen. Itt aztán le lehet támasztani a biciklit, s elmenni egyet kajakozni például a La Corbière-világítótorony körül, amely a sziget délnyugati csücskében magasodik egy apró sziklaszirten. Kerékpárt sok helyütt bérelhetünk, St Aubin faluban például 13 és fél fontba (4690 Ft) került egy bicikli egész napra.

Ház kilátással a La Corbiere-foknál

Forrás: Németh András

A sziget méreteihez képest megdöbbentő, mennyi a programlehetőség. Jersey legtöbbet fényképezett erődjét, a 800 éves Mont Orgueil várkastélyt a békés halászfalu, Gorey szomszédságában nem szabad kihagyni. A vár önmagában is monumentális látvány, azonban számos érdekes "mozgó" szobornak is otthont ad. Az alkotások olyan hangzatos neveket viselnek, mint Haláltánc vagy Boszorkányok a pokolban.

Itt van Durell állatkertje

Jersey a virágok szigete, ezt úton-útfélen tapasztalhatjuk, de bizonyos helyeken fokozott koncentrációban vannak jelen a növények. A Levendula Farmon egy üdítő mezei séta után szinte mindent megvehetünk, amiben van levendula: szappant, parfümöt, péksüteményt, csokoládét, lekvárt. Aztán van még orchideafarm (Eric Young Orchid Foundation), valamint egy botanikus kert, amely az ódon, Viktória-korabeli kúriát, Samares Manort öleli körül.

Mesekönyvbe illő hangulat a sziget belsejében is

Forrás: Németh András

A sziget azonban nemcsak növényekben, de állatokban is erős. A világhírű természetbúvár író, a Családom és egyéb állatfajták című mű szerzője, Gerald Durrell 1959-ben Jersey-n találta meg a tökéletes helyszínt álmai állatkertjének megnyitásához. Egészen haláláig, 1995-ig vezette a Jersey Zoo-t, valamint az azt fenntartó Jersey Vadvédelmi Alapítványt, és itt is temették el. A jersey-i állatkert meglátogatása népszerű program, a belépő 16 font (5550 Ft).

Egy másik híresség, az 1992-es Forma 1-es világbajnok, Nigel Mansell is itt telepedett le, s létrehozta saját múzeumát, a Mansell Collectiont. Az art deco stílusú épületben nemcsak az egykori versenyző versenyautói és életmű-gyűjteményének egyéb darabjai vannak kiállítva, de autókereskedésként is működik, vagyis itt járműveket lehet venni, felújított oldtimerektől egészen a legújabb szériás modellekig.

A Mansell gyűjtemény

Forrás: Németh András

Ott van aztán az interaktív programokat is kínáló Tengerhajózási Múzeum (Maritime Museum) St. Helierben, az ízléses helyi kézműves termékeket kiállító gyöngymanufaktúra St. Ouenben (Jersey Pearl), valamint az étel és italkóstolókra invitáló borgazdaság, a La Mare Vineyards, ahol a sziget emblematikus italának számító cider készítésébe nyerhetünk betekintést.

Aki pedig aktív gyermekprogramokra utazik, az is bőven válogathat: a St. Helier-i Aquasplash vízipark, a St. Peter közeli aMaizin' nevű családi kalandpark vagy éppen a paintballt, mászófalakat és erdei kötélpályákat kínáló Creepy Valley is kiváló opció lehet.

Ez is egyfajta extrém sport: száraz és sérülésmentes lábbal átkelni a borotvaéles sziklákon

Forrás: Németh András

Kollaboráns sziget

A sziget talán legérdekesebb attrakciója azonban a második világháborús alagútrendszer (Jersey War Tunnels). Jersey-t – a Csatorna-szigetek többi tagjával együtt – ugyanis Franciaország invázióját követően 1940 júliusában egy puskalövés nélkül megszállta a német hadsereg. Az angolok a lakosság egy részének evakuálását követően lényegében átengedték a szigeteket a Wehrmachtnak. Ez volt a Brit Birodalom egyetlen része, amely náci megszállás alá került. Az archív fotókon igencsak különös látványt nyújtanak a klasszikus brit piros telefonfülkék felett lengedező horogkeresztes zászlók.

1941 nyarán Hitler elhatározta, hogy az Atlanti fal részeként bevehetetlen erődrendszerré alakítja át Jersey-t, és 16 ezer kényszermunkást hozatott a kontinensről az építkezéshez. Ennek eredménye az alagútrendszer, amelyből kb. egy kilométer járható be, plusz egy rendkívül izgalmas kiállításon bepillantást nyerhetünk a megszállók és a lakosok mindennapjaiba.

A kiállítás kronológiai sorrendben mutatja be a történeti eseményeket a megszállástól a deportálásokon át a felszabadulásig. Az erődrendszer St. Helierből a 8-as és a 28-as busszal közelíthető meg, a belépő felnőtteknek 12 font (4160 Ft), 16 év alattiaknak 8 font (2780 Ft).

az Atlanti fal maradványai Jersey délnyugati részén

Forrás: Németh András

A kiállítás legmegdöbbentőbb tanulsága nem maga a megszállás ténye, hanem az, hogy a Csatorna-szigeteken zajlott események a britek háborús szerepvállalásának elfelejteni kívánt sötét foltjai. A németek érintetlenül hagyták a brit közigazgatást Jersey-n, s a helyi hatóságok nem igazán tanúsítottak ellenállást, sőt segítőkészen együttműködtek a németekkel. A zsidókat és a gyanúsnak vélt elemeket a szigetek brit rendőrsége szedte össze, majd adta át a náciknak.

A Csatorna-szigetek egészen a háború legvégéig a németek kezén maradtak, a briteknek valahogy nem volt sürgős a felszabadításuk. A normandiai partraszállást követően komoly élelmiszerhiány alakult ki Jersey-n és Guernsey-en, s nyilvánvaló volt, hogy egy szövetséges partraszállás elejét venné az éhínségnek.

Churchill azonban a szigetek felszabadításának tervét állítólag azzal utasította el, hogy azok ott éhezzenek csak, rothadjanak meg a saját kényelmükben". Több brit történész véleménye szerint a Csatorna-szigetek német megszállása a kollaboráció története, s a hősies brit ellenállásról szőtt háborús emlékezet antitézise.

A végén azért Churchill is örült

Forrás: Németh András

Itt megéri vállalkozni

Jersey azonban nemcsak történelmi emlékhely és nyaralási célpont, hanem igazi offshore paradicsom. Számos honlap kínál cégalapítási lehetőségeket a szigeten, ugyanis ha külföldi állampolgár alapít vállalkozást, évi 500 font adón és 120 font eljárási költségen kívül semmi egyéb járulékot nem kell fizetnie, ami eléggé kecsegtető ajánlatnak tűnik.

Nem véletlen, hogy olyan celebritások, mint Mel Gibson (filmszínész), Bryan Robson (egykori válogatott angol focista), Mitt Romney (amerikai politikus), Mark Knopfler (rockzenész) vagy Eddie Jordan (Forma 1-es istállótulajdonos) Jersey-n bejegyzett cégekbe fektették vagyonukat.

St. Helier azért nem egy álmos kisváros

Forrás: Németh András

Az sem téved, akinek a sziget nevéről a magyarosan dzsörzének nevezett ruhaanyag ugrik be. Valóban az itteni juhok szőréből készítették a világon először ezt a rugalmas, kissé durva, de nagyon meleg gyapjúanyagot, és volt idő, amikor ténylegesen Jersey szigete volt a kontinens legnagyobb dzsörzéexportőre.

Engem lenyűgözött, milyen profizmussal propagálja a sziget a saját termékeit. Hihetetlen marketingstratégiával reklámoznak és kínálnak minden egyes "dzsörzikumnak" kikiáltott portékát. Ilyen például a Jersey Royal, amely hangzatos neve ellenére nem más, mint egyszerű krumpli, azonban a helyi kiadványok szerint ez a burgonyák királya, míg a Jersey Cream Fudge a világ legjobb ízű tejkaramellája.

Yorkshire puding veseraguval töltve, s hozzá Jersey Royal

Forrás: Németh András

Híres helyi étek még az ún. fekete vaj (black butter), egy sötét, lekvárszerű massza, amely igazából a cidergyártás mellékterméke. Az íze olyannyira „érdekes”, hogy pontosan nem tudtam beazonosítani, mihez is kell enni, de számos kiadványról visszaköszön, mint kihagyhatatlan élelmiszer.

Jersey talán nem a legizgalmasabb úti cél a világon, azonban teljesen biztos vagyok abban, hogy aki ide látogat, az valami egészen különöset kap. Talán ugyanazt a rabul ejtő bájt és szépséget, amelyet a száműzetésének éveit itt töltő Victor Hugo, vagy a sziget nagy kedvelője, Oscar Wilde is emlegetett.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK