Két keréken vetettem bele magam az őszi pompába

Nálam a természetjárás elsősorban gyalogos túrát jelent, ritkán jut eszembe, hogy két keréken is bevehetem magam az erdőbe. Már csak azért is, mert a bringám egyáltalán nem alkalmas terepen való közlekedésre. Gyalogos turistaként kifejezetten kerülöm az erdei aszfaltutakat, most viszont éppen ilyet kerestem. Rá is találtam egyre a Börzsönyben, amely az őszi tájban való kerekezés élményén túl történelmi helyszíneket és remek ötleteket is tartogatott számomra.

Pestről bő félórás vonatúttal érkeztem meg Kismarosra, túrám kiindulópontjára. A sportpálya és a kisvasút végállomásánál készülődtem az indulásra, mikor egy érdekes oszlopra lettem figyelmes. A kismarosi folklór sajátos megnyilvánulása mosolyt csalt az arcomra, és egyúttal elgondolkodtatott. Máshol is láttam már ilyen póznát, de fogalmam sincs, hogyan alakult ki ez a népszokás, és mely falvakra vagy népcsoportokra jellemző.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pottyantani tilos

Kismaroson nem időztem sokat, csupán kattintgattam néhányat, aztán nekiveselkedtem a pihentetőnek szánt kilométereknek. A reggeli csípős menetszél gyorsan kiűzte belőlem a túlfűtött vonaton szerzett bágyadtságomat, ahogy a Morgó-völgyön keresztül tartottam Szokolya irányába. Az őszi hangulat még a borús, párás idő ellenére is kezdett magával ragadni. A színek, a levegő illata egyaránt azt sugallták, ma kiváló utam lesz.

Kismarosról kifelé végig a kisvasút sínjeit kíséri az aszfaltút Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Negyedórába sem telt felérni Szokolyára. Miután a település közepén áthajtottam a Török-patak feletti hídon, valami furcsaságot észleltem az út bal oldalán. Többször is jártam erre, de még soha nem tűnt fel az út szélén álló Mányoki Ádám-mellszobor. Így aztán azt sem tudtam, hogy

a barokk híres portréfestője erről a településről származott,

mint ahogy egyébként egy másik festőnk, Viski János is. A szobor már 1975 óta itt áll. Most valószínűleg azért fedeztem fel, mert megújult a környezete: a színes növényzet és a fehér kavicságy vonzza a tekintetet.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A településről kivezető aszfaltút enyhén emelkedik a Börzsöny belseje és Királyrét felé. A szürke idő ellenére is őszi pompa uralta a tájat, és bár mindez az elmúlást hirdeti, engem mégis élettel töltött el, amitől csak még könnyebben hajtottam a bringát. Megállásra csak egy újabb felfedezés, egy koponyákkal teleaggatott fakereszt és egy tábla késztetett Szokolya északi határában, mely szerint ide „pottyantani” tilos.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Még Királyrét előtt lefordultam a főútról a nevében is izgalmas Deszkametsző-völgybe, ahonnan hangulatos és

jó minőségű aszfaltút vezet át Kóspallagra.

A kanyargós út kezdetben emelkedett, majd kényelmesen gurultam a Tóviki vadászházig. Nem sokkal később megérkeztem a Börzsöny legfiatalabb – a 18. század végén alakult – településére, Kóspallagra. Pontosabban a települést ezúttal elkerültem, inkább a külterületén álló Kisinóci turistaház felé vettem az irányt.

Elhaladtam a lassan kilencven éves épület mellett, amely ma is kedvelt szálláshely, és amelyről tekerés közben az jutott eszembe, hogy egyszer nekem is le kéne tesztelnem. Nem is értem, hogy korábbi Börzsöny-járásaim alkalmával miért nem választottam bázisomnak ezt a hangulatos, klasszikus turistaépületet.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Őszi paletta

A sárga kerékpáros jelzéssel ellátott erdei út Kisinóctól egy másfajta turistaparadicsomba vezet át. Nagyirtáspusztán luxusfogadó, wellness és kisvasút fogadja az embert. A környék legutóbbi fejlesztése a transzbörzsönyi kisvasút volt, amely

2016 óta szeli át a Börzsönyt Szobtól egészen Nagybörzsönyig,

és amelynek Nagyirtáspusztán is van megállója, vagy ha úgy tetszik, átszállási állomása. Nem utaztam még az új pályaszakaszon, ezért azt gondoltam, rögvest pótolnom kell a mulasztást. A menetrendet böngészve viszont kiderült, hogy erre már csak jövő tavasszal lesz lehetőségem. Pont lecsúsztam a szezonról.

Nagyirtáspuszta új vasútállomása Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Kerékpáros kirándulásom eddig is őszi erdőtájjal díszített aszfaltcsíkon haladt, de Nagyirtástól kezdődött csak igazán a látványos élménytúra. A tájban a zöldtől a narancsig, a sárgától a barnáig

minden szín szerepelt, amelyet a természet csak ki tud keverni őszi palettáján.

A Farkas-völgybe vezető, kanyargós úton a simogató menetszél és a természet minden rezdülése csak az enyém volt, úgy éreztem magam, mintha egy reklámfilm főszereplője volnék. Ám egyszer minden véget ér, még az ilyen varázsaltos pillanatok is. Főleg, ha a mesébe illő aszfaltút egyszer csak megszakad az erdő közepén.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Mondjuk, számítottam erre, mert már Nagyirtáspusztán jelezte az irányítótábla, hogy Nagybörzsönybe már csak földúton lehet beérni. Ezen a rövid szakaszon toltam a városi biciklimet, Nagybörzsönyben aztán újra nyeregbe pattantam, és legurultam a főútig, amelyet a település bányásztemplománál értem el.

Ezen a környéken már a 13. században is aranyat, ezüstöt és ólmot bányásztak,

és kisebb megszakításokkal egészen az 1700-as évekig folyt a kitermelés, mielőtt a tárók végleg kimerültek. Az egykori nagybörzsönyi bányásztársadalom gazdagságát és összetartó erejét tükrözi a ma is látogatható bányásztemplom, amely feltehetőleg 1417-ben jött létre egy 13. században épített templom átépítésével. A templom napjainkban szép állapotban van és látogatható.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Elhajtottam Nagybörzsöny másik 13. századból származó műemléke mellett is, amelyet talán többen ismernek. A település határában, a főút mentén áll a Szent István-templom, amelyet sajnos nem láthattam belülről. Már nem volt annyi időm, hogy felhívjam a gondnokot, és kinyitassam a templomot, így megint csak bővült a bakancslistám.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Végig az Ipoly mentén

Nagybörzsöny bekötőútjáról még egy utolsó pillantást vetettem a Börzsöny hegyeire, de az utam még közel sem ért véget. A végállomás Szob volt, és addig még az Ipoly folyót kísérve hátra volt 18 kilométer. Ezen az úton már többször is tekertem, és a forgalom ellenére is a kedvenceim közé tartozik. Az autók mennyisége nem vészes, így azoknak is merem ajánlani, akik ódzkodnak az országúti kerekezéstől.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Balról a Börzsöny vonulata, jobbról az Ipoly menti szántóföldek szegélyezik az utat, amely minden évszakban festői tud lenni. Lejjebb,

Letkés és Ipolydamásd között a folyó is közelebb jön hozzánk,

és ha nem sietünk, érdemes lemenni a partjára, ahol gyakran találkozhatunk kacsákkal, hangoskodó vadlibákkal és persze táborozó horgászokkal is. Nekem most csak a száz színben tündöklő őszi tájhoz volt szerencsém, mert a libák az érkezésemre továbbálltak.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Mielőtt beértem volna Szobra, megálltam szemrevételezni Damásd várát, mely közvetlenül Ipolydamásd és az országút határában, egy csekély magaslaton áll.

A romok nem sokat mutatnak az egykori várból,

amely még a török uralom alatt pusztult el. Az idő vasfoga mellett a környékbeliek is dolgoztak az erősség eltüntetésén. Kövei értékes építőanyagként szolgáltak a helyiek házaihoz, így napjainkra már csak a régészek a megmondhatói, pontosan hol állt és hogyan nézett ki az egykori vár, amelynek történelméről az itt elhelyezett információs táblák mesélnek. Ez a hely nem mellesleg kiváló pihenőhely is egyben.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A szobi vasútállomásnál ért véget nem túl hosszú, de annál több élményt tartogató kirándulásom. Az 55 kilométeres út cseppet sem volt fárasztó, még a 700 méteres szintemelkedés ellenére sem. Egyrészt alig volt igazán meredek kaptató, másrészt sok pihenőt beiktattam a fotózással és a helyi látványosságok megcsodálásával. Remek kirándulás volt, amely meghozta a kedvem egy újabb bringatúrához. A téli zimankó előtt talán még belefér egy erdei gurulás.

A börzsönyi kerékpártúra útvonala Forrás: Turista Magazin/Bába Imre

Forrás: Turista Magazin